Tippek a kisgyerekes kor túléléséhez gyakorló anyukáknak

Végre kettesben!

1. Amikor felajánlják a nagyszülők, hogy fél napra elviszik a gyerekeket, nyomjátok el a lélek mélyéről felszakadó örömöt, és mondjátok szomorúan: „Hááát jó. Bár nagyon fognak hiányozni.”
2. Miután elvitték a gyerekeket, és elmúlik a várva várt szabadság érzése, ne lepődjetek meg, hogy fogalmatok sincs, mit csináljatok most ti ketten az üres, csendes lakásban gyerekek nélkül.
3. Rendeljetek kaját, beszélgessetek egy jót, de ne a gyerekekről!
4. Mondom, ne a gyerekekről!
5. Tegyetek be egy filmet, ami alatt majd alszotok egy jóízűt, hiszen végre nem lógnak az arcotokba kisméretű lábak és karok, és nem kell a franciaágy sarkában magzatpózban kuporogni.
6. Sétáljatok, de kerüljétek a gyerekek kedvenc helyeit! Így elkerülhetők a már hiányzó gyermekek után vágyakozó sóhajok és az „emlékszel, amikor a gyerekek múltkor itt...” kezdetű mondatok.
7. Ne takaríts! Ha hazaérnek délután, este minden ugyanúgy fog kinézni, mintha nem csináltál volna semmit, de legalább ráment a kimenős napod nagy része is.
8. Hallgass zenét! Végre nem katicákkal és unikornisokkal számolsz dallamosan tízig, hanem a Linkin Park kellemesen lágy dallamaira adhatod ki magadból a gyes alatt felgyülemlett feszültséget.
9. Olvass! Hajítsd a Thomast és az összes munkára teljesen alkalmatlan barátját bemutató könyvet a sarokba! Kerüld a gyermeknevelésről szóló cikkeket! Úgysem tartod be, amit ott írnak, de legalább még rossz szülőnek is érzed magad.
10. Amikor a gyermekek megérkeznek, és hangjuk diszkréten felcsendül a lépcsőházban, szaladj ki eléjük, öleld meg őket!
11. A láthatóan mind fizikailag mind idegileg megtépázott nagyszülőknek villants egy bocsánatkérő mosolyt, és az ajtó becsukásával szakítsd félbe a „Mi legközelebb biztos nem...” kezdetű mondatot.

Hosszú utazás kocsival

1. Az indulás napján, amikor természetesen mindenki túl sokáig aludt, egy óra alatt öltöztessük fel a gyerekeket, adjunk nekik reggelit, pakoljuk be a bőröndöt, és tegyük rendbe a lakást.
2. Ez idő alatt a férjünk is lassan felkel, olvasgat kicsit, majd komótosan megfürdik.
3. A belvárosi forgatagban tanítsuk meg a gyerekeket a vezetési etikettre. Miután egy terepjáró kis híján letol az útról, feküdjünk a dudára, és kiabáljuk csak úgy magunknak, hogy „A tükör mire való, te hülye majom?”
4. Miután haladtunk 30 km-t, és a gyerekek közlik, hogy éhesek, szomjasak, bekakiltak és mikor érünk már oda, kezdjük meg a szorongásoldó hasi légzést. Már csak 90 km van hátra.
5. Ahogy beáll az M7-es, tegyük be az alkalomhoz illő „Száz liba egy sorba', mennek a nagy tóra” kezdetű klasszikust.
6. Amikor a nagyobb gyerek unalmában játékokat pakol az alvó kistestvérére, és látod, hogy van már szegényen játékzongora, könyv és autó is, ne nevesd el magad. Igyekezz komoly arccal rendet tenni.
7. Az utazás utolsó harmadában vesd be a családi kiszerelésű pufit. Panaszkodás, kiabálás és veszekedés helyett kellemes csend telepszik majd a járműre.
8. Ha a nagyobbik a cél előtt tíz perccel alszik el, a kicsi éppen felkel, a férjed pedig panaszkodik, hogy már unja az utat, nyomd el a kényszergondolatot, hogy leparkolod őket a pályaudvaron, te meg megszöksz a következő busszal.
9. Miután megérkeztetek, pihenj egyet, és ne gondolj arra, hogy visszafelé ugyanezt az utat kell megtenned.