Tippek a bevásárlólistához

Férjem – szerencsémre – azon férfiak közé tartozik, akik kiveszik részüket a bevásárlásból. Persze, mint mindenben, ebben is össze kellett csiszolódnunk, mindkettőnknek meg kellett értenie, hogy míg számomra a bevásárlás kreatív tervezés, számára feladatteljesítés. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogyan írom meg a listát.

Nekem meg kellett szoknom például, hogy feleannyi mennyiséget írjak föl, mint amennyi szükséges, mert férjem valamiféle ősi vadászösztönnek köszönhetően kétszer annyi zsákmánnyal tér haza, neki pedig azt, hogy alapértelmezés szerint valamit lefelejtek, ezért mielőtt hazaindul, ellenőriznie kell a telefonját, nincs-e rajta új üzenet vagy nem fogadott hívás.

Tulajdonképpen legjobb lenne a feladatot ágrajzon ábrázolni, a cetlin, amelyen szerepelnek a lehetséges újratervezési alternatívák is. Alapesetben ugyanis nem tartozik a férfiagy anatómiai alapfelszereltségéhez az a logikai rendszer, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy ha nincs kapor, tök sem kell és ha nincs pulykaszárny, akkor is kell valami hús a húslevesbe. És ha már itt tartunk: ha a vendégek számára főzött 12 liter leveshez kell 2 csomag levestészta, nem árt odaírni, hogy azonos fajta, különben életünk párja büszkén állít be egy 2 perces cérnametélttel és egy 10 perces csigatésztával.

A darab és doboz rövidítések helyett használjuk a teljes szavakat, mert a pár betű fölösleges leírása sokkal kevesebb idő, mint amit kedvesünk azzal tölt, hogy a két darab magozott zöld olívát leboltolja a nem túl lelkes eladóval, majd később visszamegy a két dobozért.

Adott esetben nem árt tisztázni, hogy a zsemlemorzsa a prézli fedőneve, a búzadara pedig a grízé, hogy a keményítő egy élelmiszer, ezért nem a tisztítószereknél kell keresni. A siker leginkább így borítékolható: „belső rész harmadik sor elejének jobb oldala” – ha át nem rendezték közben az üzletet. Fontos információ ezenkívül, hogy a vöröshagyma mindössze annyira vörös, mint például egy róka és nem, mint mondjuk a vörösbor, amelyhez inkább a lilahagyma hasonlít (a színskálát a fehér-vörös-lila káposzták esetében is érdemes egyeztetni).

Haladóknak már azt is feltüntethetjük zárójelben, hogy milyen „annak látszó” objektumokat érdemes kerülni, különös tekintettel az -ízű, -jellegű, élelmiszer-készítmény megjelölésekre, de ha mindehhez olvasószemüveg szükséges, jobb ha a piros tubusos, sárga papírcsomagolású jelzőknél maradunk.

A piac haladóknak való terep, itt ugyanis nem a flegma eladók ingerküszöbének elérése a feladat, hanem a veszélyes ingerek kiküszöbölése. A minden hájjal megkent kofák és dörzsölt zöldségesek számára könnyű préda a bevásárlólistás férfi, különösen, ha gyerek is van vele, akiben kiváló szövetségesre találnak. Hamar meggyőzik életünk párját, hogy a kiskorúak egészséges agyműködéséhez elengedhetetlen napi egy marék dió, hogy a férfiegészség garanciája a tökmagolaj, hogy az 1500 forint nem drága az áprilisi málnáért, a gesztenyemézet pedig majd az a gyerek is megissza a teában, aki utálja a mézet.

Ha pedig kedvesünk egy kis csokor virággal állít be, valószínűsíthető, hogy a szatyor alján lapul valamiféle házi készítésű átlátszó gyümölcseszencia is.