TeSzedd! – Magyarországon is végigsöpört a #trashtag kihívás

A megmozdulás helyszínein koordinátorok igazították el az érdeklődőket, Kőbányán Dobi József ügyelt a rendre. A környék igen közel áll hozzá, baráti körével ide szoktak járni edzeni, ezért elfogadhatatlannak tartja, hogy mindenütt szemétbe botlik. Először két évvel ezelőtt vett részt koordinátorként a programon, és akkor olyan pozitív tapasztalatokat szerzett, hogy idén három napon is szemétszedést hirdetett a Köki Terminál melletti erdős területen.

Szombatra tizenkilenc ember regisztrált. A tíz órai kezdés előtt tíz perccel még senki sem volt a megbeszélt találkozási ponton; a Lehel utca és a Vak Bottyán út sarkán összegyűjtött telepakolt szemeteszsákokból arra következtettem, előző nap olyan eredményesek voltak az önkéntesek, hogy mára már nem is maradt tennivaló. Nem sokkal később azonban mindenki befutott, s József végül több mint húsz főnek tarthatott balesetvédelmi tájékoztatást, mielőtt kiosztotta volna a munkához szükséges fehér szemeteszsákokat és a gumikesztyűket. Az elemek, akkumulátorok, gyógyszerek, vegyi anyagok, intravénás tű mind veszélyes hulladékok, amiket nem szabad fölemelni a földről, emellett az éles tárgyakkal is vigyázni kell, mert elszakíthatják a kesztyűt vagy a zsákot, és sebet ejthetnek az önkénteseken – intette óva a jelenlevőket.

Amikor elmeséltem ismerőseimnek, hogy hová készülök, volt, aki aggályát fejezte ki amiatt, hogy én szedem fel más szemetét. József szerint valakinek muszáj elvégeznie a piszkos munkát, különben még jobban eluralkodnak az áldatlan állapotok.

„Ha megvárjuk, hogy teljesen elborítson minket a mocsok, úgy járunk, mint a középkorban, és elszaporodnak a patkányok” – figyelmeztet a nemkívánatos következményekre, és nem a levegőbe beszél: rágcsálókat már most is látni erre.

De Kőbánya-Kispest patkányok nélkül sem épp vidító látvány. „Felháborító, hogy a repülőtérről ideérkező külföldieket ez a kép fogadja először” – mondja az egyik önkéntes, Bernadette, aki abban bízik, egyszer divat lesz rászólni azokra, akik illegális szemétlerakó helynek használják a köztereket. Ő sem hagyja szó nélkül, ha valakit szemetelésen rajtakap, de kioktató hangnem helyett diszkrét módon teszi: egyszer például zacskót adott egy nőnek, aki nem takarította fel a kutyája piszkát, mire az láthatóan zavarba jött.

Bernadette naponta szembesül a szemétkupac látványával

A Kiserdő kitakarítása idősebbeket és a fiatalokat egyaránt megmozgatott, a középkorúak mellett tinédzserek és két óvodáskorú kisgyermek is gumikesztyűt ragadott. Edina hat és tizenkét éves lányával érkezett. Az édesanya elkötelezett környezetvédő: igyekszik csomagolásmentes élelmiszert vásárolni, kertjében komposztál, gyakran vesz használt ruhákat és más gyerekek megunt játékait. Kisebbik lánya lelkesen követi példáját. „Zsófi nagyon szeret szemetet szedni, az óvodában is szokott. Otthon előre megbeszéltük, mihez nyúlhat hozzá, és ő maga is szól, ha valami olyat talál, a műanyag flakonoktól pedig nem lehet baja” – mondja.

Tímeát kamaszlánya, Janka és tanítványai kísérték el, akiket nem kellett noszogatnia, maguktól jelentkeztek a feladatra. A tanárnő szerint elsősorban a szülők dolga, hogy környezettudatosságra neveljék gyerekeiket, de iskolai keretek között is érdemes foglalkozni a témával, emellett a diákok is hatást gyakorolhatnak kortársaikra.

Jó eszköz ehhez a nemrég indult #trashtag kihívás, amelynek lényege, hogy a vállalkozó szelleműek összeszedik valahol a szemetet, majd előtte-utána fotót posztolnak a területről az interneten.

Előtte-utána

„Motiválhatja a fiatalokat, ha azt látják, társaik milyen jó kedvvel végzik az önkéntes munkát” – véli Tímea. A tizenhat éves Réka és barátnője is klassz buliként fogták föl a szemétszedést: töretlen jókedvvel dobálták zacskóikba a különböző ételmaradékokat, szendvicseket, tésztát.

A talált tárgyak listáján előkelő helyet foglaltak el a sörösüvegek, PET-palackok, nejlonzacskók, cigicsikkek, ruhadarabok és újságpapírok, de az emberi végtermékek is, amelyek mind életvitelszerű tartózkodásra utalnak: az erdő több hajléktalannak is otthonául szolgál. Rajtuk kívül rendszeresen járnak ide kábítószerfüggők, akik véres zsebkendőket és intravénás tűket hagynak maguk után. Mindez nem riasztotta el az önkénteseket, akik egészen meglepő dolgokra is bukkantak: Adriánnak egy „Valami Amerika 3” DVD akadt a kezébe, de a fák árnyékában végezte egy doboz karácsonyfadísz, egy forgószék és egy pár kézi súlyzó is.

A szemétszedés kellemes hangulatban telt, és a barátkozásra is jutott idő. „Nagyon jó csapat gyűlt össze, és rengeteget nevettünk” – összegezték a délelőttöt Rékáék, akik miután végeztek, egy itt megismert fiúval indultak útra.

Mindez azonban nem ment a munka rovására: másfél óra leforgása alatt több tucat teli szemeteszsák gyűlt össze (alig fértek rá a fotóra), Petra például hármat is megtöltött, míg más kereken tízet. A lány nem bánná, ha rendszeressé válnának a szemétszedések, Adriánnal már utána is jártak, hol van erre lehetőség a környékükön, és milyen feltételek mellett végezhetik. Példájukat bárki könnyedén követheti, elvégre, ahogyan mondják: „A szemétszedéshez nem kell más, csak pár szabad óra és két üres kéz.”