Tartsatok ki, gyerekek! – Gabi néni élménybeszámolókat kapott a negyedikesektől
A sarokba hajítottam gyönyörűséges tanmenetes füzetemet. Becsülettel használtam eddig, bizalmas társaságában meresztettem a szemem a számítógépre, hogy szakszerűen, színesen közvetítsem a tananyagot az ifjúságnak. A munkát megszakító kis szünetben elmélázgatok. Mi lehet a gyerekekkel? Tetszik-e még nekik ez a hosszúra nyúlt bezártság, aminek még nem látjuk teljesen a végét? Az iskolák megnyitása még kérdéses...
Rendhagyó feladatot szántam kedvenc negyedikeseimnek: legyenek a társszerkesztőim! Csak az, aki szeretne! Írjanak jót is meg rosszat is jelenlegi helyzetükről! Íróik – és persze szüleik - engedélyével megosztok néhányat azokkal, akik hozzám hasonlóan szeretnének kapni egy nagy adag lélekmelengető napvitamint kedves gyerekektől!
Micsoda véletlen! Két cimbora szinte egyszerre válaszolt. Nem beszélték meg, megérezték, hogy mikor kell egyszerre megnyomni az elküldés gombját. Ők voltak az elsők, mint a régi szép iskolás időkben, amikor együtt nyitottuk az iskolát. Most nincs hajnali dobozgyűrés, sakkparti, foci. Mi van helyette?
Kedves, szőlőszemű barátom okosan rendezgeti szavait.
„A karantén azért rossz, mert nem találkozhatok Andrással és nem hallgathatom Csaba vicceit, ez :( A karantén még azért is rossz, mert nem focizhatok a barátaimmal és nem ebédelhetek velük, és ez már duplán :( :(
Viszont a karantén azért jó, mert anya és apa finom ebédet készít, és a tesóm minden héten csinál palacsintát :) :) És még azért jó, mert itthon vagyok a családommal :).”
Ambrus
Íme, a cimborája beszámolója:
„Online nehéz igaziból focizni. Persze lehet gépen játszani együtt, de az nem annyira élvezetes, mint közösen az iskolaudvaron. Van jó oldala ennek a vírusos időszaknak is. Többet vagyok együtt a szűk családdal, többet játszom a testvéreimmel. Sokat segítek a házimunkában. Például rendet rakok a szobámban, felporszívózom a nappalit. Sokszor segítek apukámnak a kertben füvet nyírni, palántákat (zöldség, gyümölcs) ültetni. A konyhában is ügyeskedem. Megtanultam főzni egy-két egyszerű ételt, mint például a tükörtojást, palacsintát. Nem is gondoltam volna, hogy meg tudom tanulni kezelni az Excelt, Wordöt, PowerPointot. Ha készen vagyunk a tanulással, feladatainkkal és a házi munkával, irány mozogni!”
Bence
És a lányok? Ők rácsodálkoznak a világra.
„Amikor meghallottam, hogy hétfőn nem kell menni iskolába, eleinte örültem, de most már szívesebben mennék suliba. Az osztálytársaim is hiányoznak. Így olyan, mintha két nyári szünet lenne. Mostanában sokat gördeszkázok, és apáékkal mindennap megyünk sétálni. Szerencsére jön a jó idő, és lehet fagyit enni. Volt időm megtanulni fára mászni. Fentről egészen más a világ.
Boglárka
„Amióta itthon vagyok, és nem járok iskolába, sok mindenre van időm, és több mindent fedezek fel a kertünkben. Idén hamar lett jó idő, és így gyorsabban virágoztak ki a fák és a növények. Előbukkantak a kis állatok és a madarak. Képeket is készítettem róluk. Egyszer pont láttam, hogy a rigó éppen egy gilisztát húz ki a földből. Azóta többször is láttam őt és a párját a kertben vagy az ablaknál.
Egyik este kimentem a teraszra, és egy süni szaladt el előttem, pár nappal később pedig a pincénél sétált. Egy-két napja láttam, hogy a szomszédnál kiscicák születtek. Kettő fehér, egy fekete és egy szürke.
Sok jó dolog történt velem, amióta nincs iskola. Apával biciklizünk és videójátékozunk. Anyának sokat segítek, sütünk-főzünk, persze a tanulás mellett. Nagyon jó itthon, de hiányoznak a barátaim, főleg a legjobb barátnőm.”
Luca
És íme, egy élvezetes hosszú beszámoló részlete. A teljes bejegyzést húsz év múlva majd kordokumentumnak fogom használni!
„Apa itthon van, itthonról dolgozik. Anya a főzés nagymestere! Janka, aki másodikos, jó poénokat süt el komor időszakokban is, Dalma, ötéves kishúgom is vicces, bár néha tud idegesítő lenni. Bálint örökmozgó kismackó, nagyon szeret táncolni és vezényelni. A napomat tanulással kezdem, ha fölébred Janka, együtt folytatjuk. Utána csellózom, hétfőn és kedden online zeneórám van. Ebéd után a függőágyban gondolkozom: Inkább már hajnalban kezdeném a tanulást, csak lenne iskola! „Játssz velem!” – szól ekkor a kérés Dalmától, és én harminc percig tologatom őt egy kartondobozban.
Este anya vagy én olvasunk mesét, utána megyünk lefeküdni. Így telik egy napom, és még van nagyon-nagyon sok!”
Jázmin
Köszönöm, gyerekek! Szeretettel várom az új beszámolókat! Majd csak kibírjuk valahogy!
Gyere, tanmenet, leporollak, ne haragudj! Azt hiszem, kicsit visszatért az életkedvem.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>