Talpraesett csodabogarak – Kiemelkedően tehetséges gyerekek, akikben már most egy vállalkozó, művész, sportoló vagy tudós él

Süniszerelem

A Mezőkeresztesen élő Hegedüs Zsófi gimnazista korában a törpesünökben lelt igazi társra. Megvette első kis barátját, aki azóta is A Süniként él emlékezetében, és 2018-ban csatlakozott a Süntenyésztők és Sünbarátok Egyesületéhez. Azóta kisállat-tenyésztő a szabadidejében, amikor épp nem tanul.

„Az egyesülettől kapok származási lapot a sünikről. Négy generációt kell figyelnünk, ami nem egyezhet, tehát nem kereszteződhetnek közeli rokonok. Az első sünim után Csehországból hoztam a fiúsünimet, akit nem néztem meg jól. Kiderült, hogy rokona a kislánynak. Utána vennem kellett még egy lányt és egy másik fiút is. Korábban egy-két almot tudtam lehozni évente, ami négy-hat kis sünit jelentett, most már kb. négy alom születik egy év alatt.”

Zsófi a vállalkozását saját magának köszönheti. Szülei besegítenek az orvosi költségekbe, de az újabb süniket saját pénzéből veszi, egyedül gondozza és értékesíti.

„Ez egy drága hobbi. Pluszösszeg nem nagyon jön be, de nekem az számít, hogy a gazdik boldogok legyenek. Mindig is az állatok voltak az igazi barátaim. Régen kutyákat akartam tenyészteni, de aztán jött a süniötlet, és nem tudom abbahagyni. A kis törpicurok rengeteg szeretetet tudnak adni.”

Zsófi bármit szívesen kipróbál, amit izgalmasnak talál, de közben tudatosan építi a jövőjét: szeptemberben kezdi az egyetemet Egerben gyógypedagógia alapszakon, hogy valamikor lovasterapeuta lehessen. Ez az ötlet sem véletlen, hiszen a faluban élő nagyszülei lovakat tartanak, és már most lovagoltat kisgyermekeket. „Gondolkodtam az állattenyésztésen is, de nem biztos, hogy bírnám. Amikor elpusztul egy-egy kis állat, még mindig nagyon meghat, és nehéz feldolgoznom. Jelenleg három kis lovasom van, mindegyik nagycsoportos ovis. Az egyik kislány azért jár, hogy több önbizalma legyen. A ló irányítása és az egymásra hangoltság erősíti ezt az érzést. Az anyuka visszajelezte, hogy a kislány kezd kibontakozni, és jobban mer beszélgetni. Néha érzem, hogy túl sok mindent csinálok, és akkor megállok egy kicsit, mert szükségem van énidőre is” – vallja a süntenyésztő Zsófi.  

Fonalcsodák alkotója

A tizennégy éves Smohay Erzsébet, azaz Mici egy budapesti hatosztályos gimnázium diákja. Nagypapája grafikusművész, anyukája festőművész – csoda, ha ezek után kifogástalan horgolt állatokat, vagyis amigurumikat készít?  

Kép

Smohay Erzsébet - Kép: Kőhidai Szabolcs

„Mindig is alkottam. Már ötévesen egy körmöcske nevű játékkal készítettem sálakat. Lassan öt éve, egy adventi vásáron tetszett meg a horgolás, látva egy csodaszép amigurumi-standot. Azonnal tudtam, hogy én is szeretnék horgolt állatokat készíteni. Karácsonyra kaptam is fonalakat, eszközöket és egy könyvet, amelynek segítségével elsajátítottam a technikát. Több évig tartott, mire tökéletesen megtanultam külső segítség nélkül. 

A barátnőim számára is horgolok különböző dolgokat ajándékba. Az utóbbi fél évben pedig már megrendelésekre is készítettem figurákat, elsősorban kisgyerekes családok számára, azonban a következő időszakban erre kevesebb időm lesz a tanulás miatt.”  

Mici végtelen türelemmel, iskolaidőben egy hétig készít egy horgolt játékot. Az online oktatás is előnyére vált, hiszen több ideje maradt az alkotásra. 

„A horgolást hobbinak szeretném megtartani. A pályaválasztásomat illetően sok tervem van, rengeteg minden érdekel. Az alkotás állandó tevékenység az életemben, ez iránt a szeretetemet mindig meg fogom őrizni.” 

A sakkfigurák bábművésze

Harkai Emma 13 éves, a budapesti Homoktövis Általános Iskolába jár. Szeret olvasni, de még inkább sakkozni. Ezt a szellemi sportot óvodáskora óta űzi.

„Hetente egyszer jártam szakkörre az óvodában. Amióta iskolás lettem, egy egyesületben (UKSE) sakkozom. Jelenleg hetente öt órát edzem, de otthon is szoktam játszani.”

Kép

Harkai Emma

Emma szereti a megmérettetéseket. Rendszeresen versenyez, a pontszámai alapján a lányok között U14-ben a világon a TOP 100-ban van. Országos diákolimpián egyénileg és csapatban is ért el első helyezést, a korosztályos bajnokságon, tavaly ősszel pedig ötödik lett.

„A tavaly őszi országos verseny volt számomra a legnagyobb kihívás. A korosztályomból a legjobbakkal versenyeztem, a rangsorolás alapján utolsó voltam, mégis sikerült az élmezőnyben végeznem. Ennek az országos versenynek a folytatására készülök most, ami augusztusban lesz, Egerben. A játékidő alapján három kategóriát különböztetünk meg. Ezek közül a klasszikusban játszom, vagyis hosszúpartis vagyok.”

Emmát a sakk arra is megtanította, hogy tudjon veszíteni.

„Először nehéz volt, de egyre könnyebb elfogadnom, hogy nem nyerhetek mindig. A versenyek előtt izgulni szoktam, de az első forduló után már nyugodtabb vagyok. Általában egy verseny hét-kilenc fordulóból áll, ami elég fárasztó. Ha túl vagyok az egyiken, a másikra kell összpontosítani, de sikerül végig koncentrálnom. Sokszor ezek több napos versenyek, utazással is járnak. A sakk fejleszti a memóriát, a koncentrációt, a logikai készséget, aminek a tanulásban is hasznát veszem. A tantárgyak közül egyelőre a matematika a kedvencem.”

Családi robotika

Végy egy szoftverfejlesztő apukát, aki a kulcsember, legalábbis „kulcsként” segít a versenyeken. Adj hozzá három elszánt, kreatív, motivált testvért: a 16 éves Faragó Tomit, a 13 éves Lucát és a majdnem 9 éves Kamillát. Hívhatsz hozzájuk barátokat, akikkel együtt akár világversenyeket is nyerhetnek.

Tominak és Lucának meg kellett várniuk, hogy betöltsék a kilencedik évüket, a versenyek alsó korhatárát. Kamilla más kategóriákban indult, hogy óvodásként belevághasson. Egyikük sem járt szakkörre, hanem apukájuk lett a mentoruk.

Kép

A Faragó-testvérek: Tomi, Luca és Kamilla

„Minden év augusztusában kapjuk meg az új témát a pályával együtt, és az első verseny november-január környékén szokott lenni. Ha továbbjutunk, a következő fordulók általában kéthavonta következnek” – meséli Tomi. „A versenyre készülés többnyire a mi házunkban zajlik, péntekenként fél öttől hétig, de van olyan alkalom, amikor a téma szakértőjével beszélgetünk. Van, aki az innovációs projekttel dolgozik, ezzel egyidőben más a robotfutást fejlesztgeti. Közben cserélünk is, és minden második hétvégén egy egész szombaton vagy vasárnap nálunk dolgozunk” – számol be felkészülésükről Luca. „Ez egy tudatosan megtervezett munka – teszi hozzá Tomi. – Amit hétközben egyedül csinálunk, azt is megbeszéljük a közös alkalmakon.” Kamilla elmondja, hogy minden évben más a téma. Eddig szerepelt a tűz, a víz, az űrutazás és az energia.

Lucát leginkább a programozás érdekli, de üzleti témakörökben is gondolkodik. Tomi úgy tekint a robotikára, mint egy ugrólépcsőre a későbbi műszaki tanulmányaihoz: „Több irányba is szívesen elmennék, de legjobban a játékfejlesztés és az etikus hackelés érdekel”. A robotika számos képességet fejleszt, aminek a jótékony hatását már most érzik a Faragó testvérek. „Sokat változtam abban, hogy jól tudok együttműködni a többiekkel” – mondja Kamilla. Lucának rengeteg tapasztalatot adott a programozás és a csapatban dolgozás. „Megtanultam a hatékony munkát: valaminek nekiülök, és sokkal rövidebb idő alatt tudok vele végezni, mint a versenyzés előtt. Kiemelném még a feladatra koncentrálást és stresszhelyzetben a hidegvérünk megőrzését.” Tomi számára a mérnöki gondolkodás és tervezés a legizgalmasabb: teljesíthető lépésekkel le tud bontani egy munkát, ütemtervbe betenni és végrehajtani. „2014 óta 21 versenyen vettünk részt. A legjobb része az, hogy sok embert meg lehet ismerni és eszmét cserélni velük. Összesen 18 dobogós helyünk lett, és kétszer voltunk világversenyen. A legemlékezetesebb a detroiti versenyünk, amikor a 3×3×3 méteres blokkunk előtt szinte sorban álltak a bírók, ami azt jelentette, hogy esélyesnek találnak a dobogóra. Itt először egy kategória-bronzot kaptunk, utána megnyertük a világbajnoki ezüstöt.”