A szeretet elkötelezettjei – Átadták a Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját

„Munkájukat nem megjátszva, hanem tiszta szívvel csinálják. Segítenek az ügyintézésben. Kabátot, cipőt és pólót is kerítettek nekem. Nemcsak felhozzák a vacsorát, hanem megkérdezik azt is, hová tegyék. Úgy viselkednek velünk, mint a saját családtagjaikkal” – így jellemezték a máltai szociális munkásokat azok a hajléktalan, fogyatékossággal élő, rászoruló idős emberek, akik a szociális munka napja alkalmából forgatott kisfilmben szerepeltek. A videót Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díjának átadó ünnepségének kezdetén vetítették le.

A 2018-ban alapított Ambrózia-díj névadója a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend egykori tartományfőnöke, Ambrózia nővér. Az évente odaítélt kitüntetéssel a Máltai Szeretetszolgálat a szervezeten belül a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi, valamint karitatív területen végzett kiemelkedő munkát ismeri el.

Köszöntőjében Győri-Dani Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke arról beszélt, hogy a nagy horderejű társadalmi eseményeknek, változásoknak mindig megvannak a győztesei és vesztesei. „A szocális munkát végzők küldetése a mindenkori kárvallottak mellett állni. Segítőnek lenni annyit jelent: föltenni az életünket arra, hogy a veszteseket szolgáljuk – mondta. – Ebben a hivatásban az a cél, a távlat, hogy olyanoknak törekszünk jövőképet és reményt adni, akik úgy érzik, mindent elveszítettek. A segítő munkában az első találkozás mindig a veszteséggel való szembesülés, és egyben a legnagyobb lehetőség is arra, hogy a vesztesek győztesekké váljanak. A Máltai Szeretetszolgálat az Ambrózia-díj átadásával nemcsak büszkeségét és elismerését fejezi ki munkatársai és önkéntesei felé, hanem saját közösségének ad irányt. A ma díjazottak elhivatott munkáját úgy állítjuk magunk elé, hogy azt mondjuk: a mi közösségünk ezt tekinti példának, ezt tekinti szolgálatnak, ez az az út, amin közösen járni akarunk” – zárta gondolatait az ügyvezető alelnök.

A kitüntetéseket a Szeretetszolgálat alapító elnöke, Kozma Imre atya és Győri-Dani Lajos ügyvezető alelnök adta át.

Az ünnepség alkalmával mondott beszédét Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat alapítója azzal kezdte, nem azért teszünk valamit másokért, mert elismerést várunk érte, hanem azért, mert adósai vagyunk egymásnak és Istennek. A Máltai Szeretetszolgálat a szeretet elkötelezettje, mert nem felejti, hogy az emberi élet megtartója és növesztő ereje a szeretet. A szeretet iránti elkötelezettség azt is jelenti, hogy az egyén élete csak közösségben, a közösség szolgálatában teljesedhet ki. Az Ambrózia-díjról szólva felhívta a figyelmet, hogy a görög ambrosios szó jelentése: halhatatlan, így tehát amit a szeretet elkötelezettjei tesznek, halhatatlan. Kozma Imre atya kitért arra, hogy Ambrózia nővér áldozatos szolgálatának köszönhető többek között az, hogy a ma a máltaiakhoz tartozó Batthyányi téri épületben, amely évszázadok óta karitatív célokat szolgál, ma a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend örökségét folytatva a Máltai Szeretetszolgálat gondoskodhat a társadalom legelesettebb, kivetett tagjairól. „Isten az ember leghűségesebb szövetségese. Ha az örökségünkhöz, ha az előttünk járó szerzetesek szent elhatározásaihoz mérjük a szolgálatunkat, az égi segítség, Isten kegyelme biztosan elegendő lesz ahhoz, hogy a küldetésünket a Kárpát-medencében betölthessük, és a közösség szolgálatában kiteljesedjen az életünk” – mondta. Az alapító elnök végül Isten áldását kérte a díjazottak és minden máltai munkatárs és önkéntes szolgálatára, „hogy a szervezet egész küldetése tanúbizonyság legyen Isten megmentő szeretetéről, és megadasson nekünk, hogy emberek életét szolgálhassuk.”

A díjak átadását követően Herczku Ágnes és Nikola Parov adtak rövid koncertet ajándékképpen a díjazottaknak és a máltai közösségnek.

Ambrózia nővér – a kitüntetés névadója
Ambrózia nővér, polgári nevén Balázs Irma 1926. július 26-án, Zala megyében született. Tizenöt éves volt, amikor egy újsághirdetésre jelentkezve Budapestre utazott, és a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend Batthyány téri központjában felvételét kérte. Tizenhét évesen öltött szerzetesi ruhát, huszonkét évesen pedig már örökfogadalmat tett. Szerzetesi nevének a Fájdalmas Szűzanyáról nevezett Mária Ambrózia nevet választotta. 1950-ben a szerzetesrendeket az állam feloszlatta. Ambrózia nővér ápolónőként dolgozott, az újpesti rendelőintézetben munkája elismeréseképpen főnővérré léptették elő, s 46 év után onnan ment nyugdíjba. Szerzetesi elhivatottságát a szocialista rendszerben is büszkén vállalta, az üldözött apácákat felkarolta. A rendszerváltoztatás után a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend visszakapta a Batthyány téri épületét, amelyben idősotthon működött. Az idős, beteg nővérekből álló rend magyarországi tartományfőnöke Ambrózia nővér lett, aki Kozma Imre atya és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködését kérte az intézmény által betöltött feladat ellátásához. 
Ambrózia nővért kilencvenedik születésnapján írásban köszöntötte Erdő Péter bíboros, Orbán Viktor miniszterelnök, Ferenc pápa pedig apostoli áldását tanúsító oklevelet küldött neki. A nővér 2017. december 26-án, a Máltai Szeretetszolgálat Batthyány téri épületében hunyt el.

Az Ambrózia-díj
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi, valamint karitatív területen, szervezeten belül végzett, kiemelkedő munka elismerésére alapította 2018-ban a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend volt tartományfőnökéről elnevezett Ambrózia-díjat. A kitüntetést a Szeretetszolgálat a Szociális munka napjához kapcsolódóan adja át olyan munkatársaknak és önkénteseknek, akik áldozatkész munkájukkal az egész máltai közösség számára példaképek lehetnek.
Az Ambrózia-díj plakettjén egy szerzetesnővér sziluettje látható, amint letérdelve az elesett emberekhez magához öleli a rászorulókat. A kitüntetés grafikáját Póth Rebeka tervezőgrafikus készítette.

A 2023-as kitüntetettek és méltatásuk

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta szakmai munkakörben dolgozó munkatársként:

Bánkutiné Tószegi Mónika, a csökölyi Jelenlét Pont vezetője

A pécsi születésű Bánkutiné Tószegi Mónika 2011 augusztusában csatlakozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz mint a Gyerekesély Program munkatársa: akkor a Mozgó Játszótér buszával járta a Sellyei járás falvait. A kezdetektől megtalálta a közös hangot a rábízottakkal, valódi kíváncsisággal és őszinte elfogadással fordult minden gyerekhez és családhoz, a biztonság és a megértettség élményét adva nekik ezzel. 2013-ban a hiricsi közösségi ház vezetőjeként folytatta szolgálatát, 2021-től pedig a Felzárkózó Települések program keretében a csökölyi Jelenlét Pontot irányítja. Kivételes érzékenységgel veszi észre a felmerülő nehézségeket, habozás nélkül és békéltető kedvességgel segít.

Bánkutiné Tószegi Mónika a Szeretetszolgálat vészhelyzetkezelési munkacsoportjának is tagja. 2013-ban a dunai árvíz okozta károk elhárítását segítette, 2015-ben azon önkéntesek egyike volt, akik mintegy 15 helyszínen láttak el szolgálatot a menekültellátásban, 2022-ben pedig az ukrajnai háború elől elmenekülők megsegítésében vállalt részt. Kiegyensúlyozott személyiségének, egyedi humorának és együttműködő hozzáállásának köszönhetően bizalommal fordulnak hozzá mind a rászoruló emberek, mind a máltai munkatársak: Bánkutiné Tószegi Mónika ugyanis minden tekintetben csapatjátékos.

Bendi-Varga Erika, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyugat-dunántúli régióközpontjának regionális intézményi szakreferense 

Bendi-Varga Erika 2004 óta máltai munkatárs, akinek kulcsszerepe van a fogyatékossággal élő emberek szakszerű ellátásában, annak folyamatos fejlesztésében. Szociálpedagógusként diplomázott, később személyi segítői, támogató szolgálat vezetői és intézményvezetői képesítést is szerzett. A Szeretetszolgálat Kapuvári Támogató Szolgálatánál kezdett dolgozni, majd annak vezetője lett, emellett megszervezte a helyi jelzőrendszeres házi segítségnyújtást, és az ellátásba személyesen is bekapcsolódott. A gyermekével otthon töltött idő után a csornai Gondviselés Háza Fogyatékos Személyek Napközi Otthona és Sorstárs Támogató Szolgálat intézményvezetője lett, 2019 júliusától az újonnan létrehozott integrált intézményt irányította. 2022 nyarán a régió alapszolgáltatási munkaközösségének vezetője, 2023-ban regionális intézményi szakreferens és a Máltai Szeretetszolgálat fogyatékos személyek részére nyújtott alapszolgáltatások országos munkaközösségének vezetője lett. Bendi-Varga Erika vezetői feladatai mellett mindig részt vállalt a fogyatékos emberekkel való közvetlen munkában. Máltai munkássága kezdetétől önkéntes is, rengeteget tesz a közösség erősítéséért. Mindig odafigyel arra, hogy a szolgálat a lehető legjobb válaszokat adja a fogyatékossággal élő emberek szükségleteire, és hogy a sérült hozzátartozóról gondoskodó családok is segítséget kapjanak. Minden tevékenysége, szava, gesztusa azt közvetíti, hogy a fogyatékos ember élete érték, amelyet gondozni, óvni kell. Bendi-Varga Erika felelősségteljes, előzékeny és lelkiismeretes ember, támogatására, jóindulatára, szakmai iránymutatására mindig lehet számítani.

Gombárné Frank Erika Anna, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat miskolci Idősek Otthona vezető ápolója

Miskolcon született Gombárné Frank Erika, aki több mint húsz éve támasza az idős embereknek. A miskolci Egészségügyi Szakiskolában végzett általános ápoló asszisztensként. Ezután csecsemő- és gyermekgondozónak tanult, majd tizenhárom évig bölcsődében dolgozott. 2000 márciusában a Máltai Szeretetszolgálat miskolci Idősek Otthona munkatársa lett, munka mellett szerzett felnőtt szakápolói képesítést. 2011 óta az intézmény főnővére, idén januártól intézményvezető-helyettese is.
Gombárné Frank Erikának nem csak a munkájára, de minden tevékenységére a teljes odaadás és a megoldáskereső hozzáállás jellemző. Melegszívű és érzékeny ember, vidám természete az időseket is a kollégákat is jókedvre deríti. Mindig szakít időt arra, hogy együtt sírjon vagy nevessen azzal, aki megosztja vele ügyes-bajos dolgait, legyen szó akár munkatársról, akár az otthonban élő emberekről. Barátságos és nyitott, így különösen jó kapcsolatot ápol a hozzátartozókkal. Mindennapi munkája mellett elkötelezett önkéntes is, Beregsurányban is minden erejével segítette a menekülő családokat. Két felnőtt fia és három unokája van, akikről szintén teljes szívvel gondoskodik, és mindig nagy örömmel mesél.

Horváthné Ács Aletta, a zalakomári Jelenlét Pont vezetője

Horváthné Ács Aletta 1993-ban született, s már a pályaválasztásában is az elesettek segítése iránti fogékonysága vezette. A Kaposvári Egyetemen, később az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szerzett diplomát, okleveles gyógypedagógus és pszichopedagógus lett. Horváthné Ács Aletta 2020 június elsejétől a Zalakomári Jelenlét Pont vezetője. Kétgyermekes édesanya, második gyermeke idén tavasszal született, és az érkezése után néhány héttel már az újszülöttel a karján fogadta a Jelenlét Ponton az oda betérő falubelieket. Kicsit mindenkinek a barátja, édesanyja: a gyerekeket játékkal és derűvel várja, munkatársai személyes ügyekkel is fordulhatnak hozzá. Nyitottsága, gondos figyelme nyomán a zalakomári Árpád utca pezsgő, egymásnak segítő közösséggé formálódott.  Horváthné Ács Aletta naprakész szakmai tudásával, illetve kreativitásával és bátorító lelkületével is lendületet ad a közösségnek – legyen szó akár nyári egyetemen való részvételről, egy nehéz sorban élő fiú támogatásáról, hogy óvodai dajkai képesítést szerezzen, egy kerti faház építéséről egy életveszélyes lakókocsiban élő idős asszony számára, egy gyermekrajz-rekordkísérletről, vagy akár a zalakomári Jelenlét Pont Facebook-oldalának igényes kezeléséről. Horváthné Ács Aletta kezdeményező szeretete, a hátrányos helyzetű családokkal való együttműködése és önzetlen hozzáállása példaértékű.

Kurucz Szilárdné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza Budapesti Hajléktalanok Átmeneti Szállása és 24 órás Egészségügyi Centrum főnővére, vezető ápolója

Kurucz Szilárdné Krisztina mérvadó személyisége a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan embereket ellátó egészségügyi szolgálatának. Ő a budapesti 24 órás Egészségügyi Centrum és a mellette működő lábadozó főnővére, vezető ápolója. Felsőfokú egészségügyi végzettséget és több kapcsolódó szakképzettséget szerzett, szakmai tapasztalatának elképesztő tárházát többek között kórházban, műtősnőként, illetve a honvédségi tűzszerészetnél végzett munkája során gyarapította. Kurucz Szilárdné 2017 óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Kiemelkedő szakmai színvonalon, egyszersmind a teljes emberhez odaforduló személyességgel dolgozik nap mint nap. A törődés, amit a hajléktalan emberek iránt tanúsít, messze túlmutat az egészségügyi ellátás keretein. Feltétel nélküli együttérzéssel fordul feléjük, panaszaikat a maguk összetettségében szemléli, türelemmel és jó szívvel keresi a legmegfelelőbb megoldásokat. Mindig naprakész a lábadozóban fekvő emberek állapotával kapcsolatban, mindent megtesz, hogy hozzájussanak a szükséges szakorvosi ellátáshoz, kórházi kezeléshez. Sok erőt fektet az új kollégák betanításába és az egyetemisták elsősegély-oktatásába; szakemberhiány idején kisegít más, hasonló profilú intézményekben is. Két gyermek édesanyja és immár háromszoros, teljes szívvel szerető nagymama is. Nagyon szeret kertészkedni – bár alig jut rá ideje, mert minden szabad percét az unokáival tölti.

Minczér Krisztina, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat esztergomi Gondviselés Háza Zöld Fenyő Időskorúak Otthona ápolója

Minczér Krisztina 1970-ben született Esztergomban. Általános ápolói és pszichiátriai szakápolói végzettséget is szerzett. 1996 óta dolgozik az idősellátásban, abban az esztergomi intézményben, amelyet a Máltai Szeretetszolgálat 2017-ben vett át fenntartóként, és amelyet ma a Gondviselés Háza Zöld Fenyő Időskorúak Otthonának hívnak. Minczér Krisztina huszonhét éve kimagasló szakmai tudással és páratlan türelemmel látja el a munkáját. Nemcsak felkészültsége, hanem személyisége is ösztönzést jelent a pályakezdők vagy az új munkatársak számára: a profizmus és a határozottság mellett nem enged a toleranciából és a segítőkészségből sem. Új feladatokkal, váratlan krízisekkel, kitaposatlan utakkal vagy változó körülményekkel szembesülve is helytáll. Minden esetben a tőle telhető legtöbbet teszi egy helyzet megoldásáért, egy hozzá forduló ember megsegítéséért. Nemcsak az otthon összes lakója, hanem az intézmény vezetője és minden dolgozója számíthat rá, bátran támaszkodhatnak ismereteire, jó szándékára és lélekjelenlétére. Minczér Krisztina olyan ember, akiben bíznak és akire felnéznek a munkatársai.

Tóth Zoltán Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi Befogadás Háza szociális asszisztense

Tóth Zoltán Tamás 1987-ben született Veszprémben. 2011-ben lett a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Több mint tíz évig a Befogadás Házában segítette a támogatásért oda forduló hajléktalan embereket, emellett ő koordinálta a foglalkoztatási programot is, nap mint nap segítve az utcán élők közül is a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket. Úgy dolgozott értük, hogy velük dolgozott: a hajléktalan emberekkel együtt, személyesen és tevékenyen, egy munkatársát idézve „szó szerint nyakig a konténerben” vett részt városi lomtalanításokban, közterületi szemétszedésekben és más fizikai munkákban. Ez az eltökélt sorsközösségvállalása nagyon sokat adott ahhoz, hogy a rászorulók bizalommal legyenek iránta és a Szeretetszolgálat iránt, és hogy a lakosság szemében változzon a hajléktalan emberek megítélése. Tóth Zoltán Tamás egy éve a Veszprémben szociális bérlakásokban élő családokat segíti, és ebben a munkában is teljes mértékben képviseli azt, amit csinál. Részt vesz a családok életében, jó érzékkel ismeri föl a problémákat és azok gyökerét – ezeket fegyelmezett türelemmel, hatékonyan, együttérzéssel kezeli. Tóth Zoltán Tamás tiszta szívvel, személyválogatás nélkül, az elesettek iránti maradéktalan tisztelettel és bizalommal végzi hivatását. Vezetői és kollégái is mindenkor számíthatnak rá, nagyon sokat tesz a munkahelyi közösségért, a csapat összetartásáért.

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta nem szakmai munkakörben dolgozó munkatársként:

Bedecs Béláné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyugat-dunántúli régióközpontjának gazdasági ügyintézője

Bedecs Béláné, vagy ahogyan közvetlen környezete szólítja, Erzsók, Pápán született 1965-ben. 1999 júliusában érkezett a Máltai Szeretetszolgálathoz, akkor a Területi Központban könyvelési és munkaügyi részlegen dolgozott. Később gazdasági ügyintéző lett a győri Gondviselés Háza Fogyatékosok Napközi Otthonában, ahol a fogyatékossággal élő emberek rögtön bizalmukba fogadták. Bedecs Béláné a humorával mindig felderítette a napközi ellátottjait és munkatársait. Támogató figyelmével rögtön ráérzett mások nehézségeire, és mindig a legjobbkor mondott megnyugtató, biztató vagy elismerő szavakat a körülötte lévőknek. 2018 óta a Nyugat-dunántúli Regionális Központ munkatársa, a jelentősen megnövekedett könyvelési feladatokat végzi céltudatosan és rendkívül alaposan. Huszonnégy évnyi máltai tapasztalatával, megoldást kereső hozzáállásával a könyvelői feladatokon túl is számos helyzetben volt a régió segítségére: a fogyatékossággal élő fiataloknak tartott sportnap szervezésétől egészen az ukrajnai menekültek megsegítésében való aktív részvételig mindenben lehet rá számítani. Bedecs Béláné Erzsók 2024-ben nyugdíjba vonul, de a Szeretetszolgálatnál vállalt feladatait teljes erőbedobással folytatja. Lelkiismeretes, kedves személyiségével, hűséges jelenlétével a biztonság és a meghittség légkörét teremti meg maga körül.

Kun Jánosné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pátyi Befogadás Háza Időskorúak Otthona nyugdíjas segítője

Kun Jánosné Erzsike Tarjánban született 1953-ban. Szinte az intézmény megalakulásától kezdve, több mint két évtizeden át dolgozott takarítóként a Máltai Szeretetszolgálat pátyi Befogadás Háza Idősek Otthonában. Nemcsak az idős emberek környezetét tette rendbe, hanem a láthatatlan gondok elrendeződését is mindig segítette szerénységével, kedvességével. Jóindulatával és biztató szavaival felüdülést hozott és hoz ma is az idősek sokszor nem könnyű mindennapjaiba. Van egy tiszta, békés, mégis pezsgő szeglete a világnak, ahol jó beszélgetni, ahol mindig megkérdezik az odaülő idős embertől, hogy érzi magát, s hogy egy finom kávét, teát szívesen inna-e. A pátyi Befogadás Házában van ez a szeglet, Kávésziget a neve – ez a kicsi, életteli közösségi tér Kun Jánosné igényes munkáját és törődését dicséri. Körültekintő figyelmének köszönhető, hogy a Kávésziget az otthonban lakók legkedvesebb találkozási pontjává vált. Kun Jánosné Erzsike jelenleg nyugdíjas segítőként végzi szolgálatát. Csendes, nyugodt természetével és ragaszkodó gondoskodásával biztos támaszává vált az idős embereknek, az általa teremtett szeretetteljes légkörben mindenki új erőt meríthet a mindennapokhoz.

Ördögh János, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szegedi Gondviselés Háza Hajléktalanellátó Központ karbantartója

Ördögh János Szegeden született 1955. augusztus 24-én. Sokáig biztonsági őrként dolgozott a városban. A 2010-es években a Máltai Szeretetszolgálat Nappali Melegedőjébe is biztonsági őrként érkezett, akkor még egy külső biztonságtechnikai cég alkalmazottja volt. 2018-ban lépett be a Szeretetszolgálat munkatársi csapatába. Kezdetben a krízisautón vállalt szolgálatot, majd a Hajléktalanellátó Központ gondnokaként intézményi dolgozó lett. Ördögh János a nagybetűs Karbantartó, aki nemcsak a tárgyi környezet, az infrastruktúra állapotára, hanem a közösség és az egyes emberek lelki „berendezésének” épségére is odafigyel. Munkatársaival és az ellátottakkal is közvetlen, mindig van néhány jó szava a betegekhez, a melegedőbe betérő hajléktalan emberekhez, a játszótéri gyerekekhez. Szolgálatát szakszerűen, leleményesen és igaz emberséggel végzi, nyugdíj mellett is teljes odaadással tevékenykedik. Szerteágazó napi munkája mellett, az ő irányításával hozták létre a betegek közösen az Egészségügyi Centrum konyhakertjét. Ördögh János pozitív természete, megbízhatósága nyugalmat és biztonságot ad a hozzá fordulóknak.

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta önkéntesként:

Fekete Szabolcs atya, a Keceli Önkéntescsoport lelkivezetője

Fekete Szabolcs atya esperes, kanonok, keceli plébános János evangéliumából választotta papi jelmondatát: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” Fekete Szabolcsot a kalocsa-kecskeméti érsek 2002-ben szentelte áldozópappá. Műveltsége széleskörű: közgazdasági, jogi és hittudományi diplomát is szerzett, több élő és holt nyelvben jártas. 2005-től a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Érseki Bírósága első és másodfokú főszentszékének bírója is. A Máltai Szeretetszolgálat közösségéhez 2016 áprilisában csatlakozott, ekkor szülővárosában, Baján volt plébános, és ő volt a Szeretetszolgálat Bajai Csoportjának lelkivezetője is. Áthelyezése után 2020 májusában a keceli Szentháromság templom plébánosa lett, azóta látja el a keceli máltai csoport lelkivezetői feladatait is. Fekete Szabolcs atya igazi pásztor: szolgálatával nemcsak építi, hanem támogatja és óvja is a közösségeket. Szentbeszédeiben nemcsak magyarázatokat, példákat és bátorítást, hanem mindig újabb ismereteket is átad a hívőknek. Vallja, hogy az egyház és minden emberi közösség legragyogóbb arca az, amikor az elesetteken segít. Törekszik a világi szervezetekkel és intézményekkel együttműködve is szolgálni a rábízottak javát – mindenkor szeretettel, hittel, szolidaritással.

Fülöp Bertalanné, Az Abasári Önkéntescsoport vezetője

Fülöp Bertalanné Marika 1951. június 24-én született Abasáron. Egészségügyi végzettsége, az idős emberek iránti figyelme, empátiája és állhatatossága révén csaknem három évtizedig dolgozott szociális területen: az idősek nappali ellátását vezette szülővárosában. Lelkesen és hatékonyan buzdít másokat is a segítségnyújtásra, ennek elismeréseként Kiváló Véradószervező címet is kapott 1998-ban. Ugyanebben az évben csatlakozott önkéntesként a Máltai Szeretetszolgálathoz, ahová keresztény hite és törődő lelkülete vezette. Az Abasári Csoport 2008-as újjászervezésétől Fülöp Bertalanné irányítja az önkéntesek munkáját a településen. Az ő vezetésével végzik meghatározó szolgálatukat az adományok gyűjtése, közvetítése terén, és sok közösségi programot is szerveznek az abasári idősek és rászoruló családok támogatására. Évtizedes hagyománya van a „Legyen mindenkinek meleg étel az ünnepi asztalán” elnevezésű akciójuknak, mely során a csoport tagjai 50-100 rászoruló, magányos idős embernek főznek és szállítanak meleg vacsorát karácsonykor. Fülöp Bertalanné a csoporttagok felé is odaadó figyelemmel fordul, testvéri közösséget teremt. A csoport hitéletének gazdagítására fáradhatatlanul szervez lelki programokat, zarándoklatokat. Olyan ember, aki nem csak a rászorulók, hanem a vele szolgálók szükségét, küzdelmeit, örömeit is számon tartja.

Horváth István, a Komáromi Önkéntescsoport vezetője

A csupaszív tanító – ezt a címet adta egy 2014-es cikknek a Komárom-Esztergom megyei hírportál szerkesztője. A portré Horváth Istvánról, a Máltai Szeretetszolgálat Komáromi Csoportjának alapító tagjáról és a helyi Móra Ferenc Általános Iskola és Speciális Készségfejlesztő Szakiskola faipari technikus-szakoktatójáról szólt, aki abban az évben kapott Németh László-díjat. Ekkor már több mint húsz éve szolgálta a várost pedagógusként és karitatív tevékenységet végző önkéntesként. Nyugdíjba vonulásáig tanította asztalosmesterségre a speciális nevelési igényű gyermekeket, akiket heti rendszerességgel focizni is elvitt, szabadidős programokat szervezett számukra, és ha valami elromlott, ezermester módra maga fogott a javításba. Horváth István Szentgotthárdon született 1952-ben. 1991 óta önkéntese, majd 1993-tól tagja a Szeretetszolgálat Komáromi Csoportjának, amelyet 1998 és 2005 között ő irányított, ám akkor egészségügyi állapota miatt nem tudta tovább vállalni ezt a szerepet. 2018-ban a tagság ismét csoportvezetővé választotta. Horváth István alázattal és szelíd jóindulattal fordul a rászorulók és a munkatársak felé. Jelenléte buzdításul hat mások számára, önzetlenül és örömmel tevékenykedik minden szerepében. Személyiségéből derű és nyugalom árad, szolgálata a Máltai szellemiség tettekre fordítása – amiből mindannyian sokat meríthetünk és tanulhatunk.

Vukov István, a Tököli Önkéntescsoport önkéntese 

1990 óta tagja a máltai közösségnek Vukov István, aki szülővárosában, Tökölön lett a helyi máltai csoport alapítója és mindmáig aktív önkéntese. Több cikluson keresztül a Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának vezetőhelyettese is volt. Vegyészmérnök, környezetmérnök. Négy gyermek édesapja. Feleségével, Sávoly Eszterrel harminc éve táboroztatnak rászoruló fiatalokat Tihanyban. Az azóta felnőtt táborozók közül többen már a saját gyermekeiket viszik hozzájuk. Az „öreg” táborozók egyike így beszélt a tihanyi nyaralásokról: „Ez a tábor semmi máshoz nem hasonlítható esemény volt az életemben. Ahogy véget ért az egyik, már azt kérdezgettük, mikor kezdődik a következő. Amikor felső korhatárt húztak, aggódva számoltuk, mi vajon beférünk-e még. A szeretet, amit a táborvezető házaspártól, Vukovné Sávoly Esztertől és Vukov Istvántól kaptam, főszerepet játszott abban, hogy az legyek, aki vagyok.” Vukov István a fogyatékossággal élő embereknek nappali ellátást nyújtó tököli máltai napközi elindításában szó szerint a két kezével vett részt: ő vezette az átépítési munkálatokat, az intézmény működtetésében pedig oroszlánrészt vállal. A közösségi és a lelki programok tevékeny résztvevője. Olyan ember, akire minden körülmények között lehet számítani.

Tamás Józsefné, a Soproni Önkéntescsoport önkéntese. Távollétében nevében a kitüntetést Szalay Ferenc régióvezető vette át.

Tamás Józsefné Mária Parádon született 1944-ben. Hitoktatóként végzett. Tanított, és dolgozott postahivatalban is. 1993-ban néhány hétig saját édesanyját látogatta a kórházban, ahol észrevette: a betegtársak közül sokakhoz nem jár senki. Nekik is vitt tehát csomagot, és segítette őket az intézendő ügyeikben – így vált önkéntes beteglátogatóvá. Ez vezette el őt a Máltai Szeretetszolgálat akkor alakuló Soproni Csoportjához, amelynek több mint három évtizede tagja, és amelyet évekig vezetett is. Tamás Józsefné nagy horderejű és kiterjedt önkéntes szolgálata az egész csoport iránytűje és erőforrása is egyben. Rendkívüli tehetsége és fáradhatatlan szorgalma, odaadása és megbocsátó szeretete ma is könnyebbé teszi a Sopronban élő elesett emberek életét. Csak néhány példa a több tucat szolgálatból, amely az elmúlt harminc évben általa bontakozott ki: kórházi betegápolás, kórházi igeliturgia-szolgálat, anyák napi ünnepség a csecsemőosztályon, baba-mama csoport, zarándoklatszervezés, zarándokcsoportok fogadása, takarókötés betegeknek, gyógyászati segédeszköz-kölcsönzés, játszóház fogyatékossággal élő gyermekeknek, elhagyott sírok gondozása, poliphorgolás koraszülötteknek, élő kapcsolat ápolása a passaui és bayreuthi testvércsoportokkal. Tamás Józsefné Máriát Sopron város önkormányzata 2010-ben Humanitás díjjal tüntette ki. Három gyermeke, tizenegy unokája és két dédunokája van. Az őt jól ismerők az mondják róla: minden tettének mérlege az élő lelkiismerete

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta intézményvezető munkakörben dolgozó munkatársként:

Kátayné Gáti Melinda, a pátyi Máltai Családok Háza Integrált Intézmény intézményvezető-helyettese, ezen belül a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat szakmai vezetője

Kátayné Gáti Melinda a romániai Szatmár megyei Alsószoporról származik. 2011-ben családgondozóként kezdett dolgozni a Máltai Szeretetszolgálatnál, és immár ötödik éve a Családok Háza Integrált Intézmény Család- és Gyermekjóléti Szolgálatának szakmai vezetője. Megismeri és szívén viseli a rábízott családok élethelyzetét, történetét, és minden helyzetben együttérzéssel, következetességgel fordul feléjük. A gyerekek érdekében elvárja a szülőktől, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, ugyanakkor önmagával szemben is a legmagasabb elvárásokat támasztja. Kátayné Gáti Melinda minden feladatát szívvel-lélekkel végzi, és fáradtan is rámosolyog a hozzá fordulókra. Munkáját nagy becsben tartja a település is: Páty városvezetése gyakran kér tanácsot tőle szociális kérdésekben. Ebben az önkormányzati ciklusban a szociális bizottság külsős tagjának is felkérték. Szakmai vezetőként minden segítséget megad munkatársainak a betanuláshoz, a fejlődéshez és a problémák megoldásához. Egyenes, határozott, ugyanakkor szeretetteljes és nyitott jelleme miatt mindenki szívesen kér tőle útmutatást, még a volt kollégák is gyakran keresik akár szakmai, akár személyes örömeikkel, nehézségeikkel. Kátayné Gáti Melinda szolgálatának legfontosabb ismertetőjegye a Jóistenbe vetett bizalma, amellyel már azokat az embereket is észrevétlenül erősíti, akik csupán néhány szót váltanak vele.

Kovács Hajnalka, a devecseri Biztos Kezdet Gyerekház vezetője

Kovács Hajnalka 1968-ban született Devecserben. Az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán és a Műszaki Egyetem pedagógiai karán tanult, óvodapedagógusi és közoktatási vezetői diplomát szerzett. 2005-től tagja, majd 2016 óta vezetője a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Káptalanfai Csoportjának. Állhatatos, ötletgazdag és tettrekész jelenlétével egyre élettelibbé válik általa a csoport és a település közössége is. 2013-ban Kovács Hajnalka a Máltai Szeretetszolgálat munkatársi közösségéhez is csatlakozott mint a devecseri Biztos Kezdet Gyerekház vezetője. Nagy szakmai tudással és az új kihívás iránti lelkesedéssel vette kézbe az intézmény irányítását. Kiemelkedő színvonalú munkája mellett az elmúlt évtizedben összetartó, lelkes közösséget is kovácsolt. Igazi csapatot, amely fölismeri a devecseri kisgyermekes családok nehézségeit és előremutató megoldásokhoz segíti hozzá az érintetteket. Igazi csapatot, amely minden hátteret és támogatást megad a három év alatti kisgyermekek fejlesztéséhez, ellátásához. Igazi csapatot, amely kitartóan támogatja a fiatalok életének egészséges kibontakozását, az édesanyák és a családok egyensúlyát. Munkabírása, közösségszeretete, pedagógiai érzéke és szakmai tapasztalata kulcselemei annak, hogy a Somló-környéki Biztos Kezdet Gyerekházak szakmai célkitűzései megvalósulhatnak, sőt folyamatosan fejlődhetnek. Kovács Hajnalka olyan ember, aki szavaival, döntéseivel, cselekedeteivel munkaidőben és azon kívül is minden percben máltai küldetést teljesít.

Magyar Gabriella, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tarpai Gondviselés Háza Kikelet Otthon intézményvezetője

„Nem azért vagyunk, hogy megmondjuk az embereknek, mit tegyenek, hanem hogy segítsünk nekik azt tenni, amit szeretnének.” A hozzásegítésnek, a kísérésnek ez az alázata jellemzi Magyar Gabriella munkáját, aki a Máltai Szeretetszolgálat tarpai Kikelet Otthonának vezetője. Magyar Gabriella 1970-ben született. A fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskolában, majd a Nyíregyházi Egyetemen tanult. 1995 októberében a középsúlyos értelmi fogyatékos embereket ellátó tarpai otthon dolgozója lett. 2009-től ő az intézmény vezetője, 2021. június elsejétől már mint a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Magyar Gabriellát jószívűség, odaadás és elnyűhetetlen segítőkészség jellemzi. Olyan vezető, akit inkább „lebeszélni”, mintsem „rábeszélni” kell, és olyan ember, aki „gyors a hallásra”, vagyis valóban és késedelem nélkül foglalkozik a különböző gondokkal, amikkel találkozik. Magyar Gabriella intézményi munkája mellett Tarpán önkormányzati képviselő, és aktív tagja a helyi gyülekezetnek is. Bekapcsolódik a menekülteket segítő feladatokba az intézményben és Beregsurányban is, és állandó támasza a helyi Jelenlét Pont csapatának. Magyar Gabriella két és fél éve máltai munkatársunk: ez idő alatt nem volt egyetlen olyan feladat sem, amely mellé ne állt volna teljes mértékben oda.

Németh Julianna, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szekszárdi Gondviselés Háza Ezüstfenyő Időskorúak Otthona intézményvezetője

Németh Julianna 1965-ben született Szekszárdon. 1983-ban szerzett általános ápoló és asszisztens végzettséget, majd házi gondozóként dolgozott. 1993-tól a tengelici önkormányzati otthonban lett foglalkoztató nővér, egy év múlva már a vezető ápolói, majd az általános szakmai helyettesi feladatokat is ellátta. 2011-től a Tolna Megyei Integrált Szociális Intézmény szekszárdi Palánki Idősek Otthona megbízott vezetője volt, 2016-tól a sárpilisi idősotthont is ő irányította. Az intézmény 2021 júliusában került a Máltai Szeretetszolgálat fenntartásába Gondviselés Háza Ezüstfenyő Időskorúak Otthona néven – Németh Julianna ekkor lett máltai munkatárs, továbbra is az intézmény vezetőjeként. Mindig elsődleges felelősségének tekintette a családias, meghitt légkör fenntartását, az idős emberek méltóságának őrzését. Németh Julianna több évtizede szilárd szakmai alapokon, de az emberi törékenységhez szükséges alázattal és rugalmassággal szolgálja a rábízottakat. Idén szeptemberben nyugdíjba ment, ám tovább folytatja munkáját mint vezetőhelyettes, tudásával és sokrétű tapasztalatával támogatva utódját. Németh Julianna elhivatottsága nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a szekszárdi idősotthonnak az állami fenntartótól a máltai kötelékbe kerülése minél zökkenőmentesebb legyen. Pályája során sokadszor vállalt oroszlánrészt egy intézmény átszervezésének, összevonásának lebonyolításában, ám ezt a tevékenységét kevésszer ismerték fel vagy ismerték el korábban. Most a Máltai Szeretetszolgálaté a megtiszteltetés, hogy e teljesítményért köszönetet mondjon az Ambrózia-díjjal.

Oláhné Váradi Emese, az ózdi „Csakazértis” Tanoda vezetője

Oláhné Váradi Emese Ózdon született 1987-ben. Szociális asszisztens végzettséget szerzett, jelenleg az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem harmadéves szociálpedagógia szakos hallgatója. Két fiú édesanyja. 2017-ben lett a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, ettől az évtől az ózdi „Csakazértis” Tanodát vezeti. Oláhné Váradi Emese mindennapi szolgálatának alapja az a meggyőződése, hogy „amit adunk, azt kapjuk vissza, és kemény munkával és tanulással minden megvalósítható”. Folyamatosan elérhető, megközelíthető, és a gyerekek bizalommal fordulnak hozzá, felnéznek rá, példaként tekintenek sikereire. A szülőkkel való kapcsolata is élő, gördülékeny, nagy nyitottsággal működik együtt velük. Mindig kész a munkája mellett is plusz erőfeszítéseket tenni a hozzá fordulókért, minden alkalmat megragad arra, hogy bővítse mások lehetőségeit, és elsősorban a családok előbbre jutását tartja szem előtt. Mindent megtesz, hogy a gyerekek képességei kibontakozhassanak, iskolai eredményeik javuljanak, az életben helytálljanak. Munkájának eredményességét jól jelzi a tanodás gyerekek növekvő továbbtanulási aránya. Oláhné Váradi Emese higgadt, harmonikus és hiteles személyisége biztos pontot jelent az általa mentorált gyerekek és családjuk számára.

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját posztumusz kapta:

Kőszegi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pécsi Szolgáló Szeretet Háza Hajléktalanok Nappali Melegedőjének segítő munkatársa

Kőszegi László a pécsi Szolgáló Szeretet Háza Hajléktalanok Nappali Melegedőjének szociális gondozó munkatársa volt. 2012-ben érkezett a Máltai Szeretetszolgálathoz. Több mint tíz éven át szolgálta hajléktalan embertársait. Hétről hétre zsíroskenyeret kent, teát főzött, éjjeli műszakban ügyelt a szállón lakókra. Markáns megjelenése tekintélyt kölcsönzött neki: határozott fellépése egy-egy nehezebb esetben nagyon hasznosnak bizonyult. De ugyanilyen határozottan lépett oda akkor is, ha valakinek támaszra volt szüksége. Soha senki nem érezhetett hátrányaiból származó különbséget, ha segítséget kért tőle: Kőszegi László azonosnak tekintette magát a hozzá fordulókkal. Szerény életet élt, de szüntelenül kereste a munkát és minden lehetőséget megragadott, hogy családját támogatni tudja. Fesztelen, egyszerű, őszinte jelenléte a munkatársak számára is otthonosságot jelentett. 2023. október elsején Kőszegi László tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halála mély sebet hagyott családja, barátai és munkatársai lelkében. Megrendülésünknek is időt engedve, mégis arra figyelünk most, hogy Kőszegi Lászlóval együtt dolgozni, egy közösséghez tartozni ajándék volt. A posztumusz Ambrózia-díjjal munkatársunk és barátunk egész életéért, szolgálatáért hálát adunk. A díjat gyermeke, Jázmin vette át.