Szerelem az amerikai ’56-os menekülttáborban
Megannyi háborús filmnek, drámának van szerelmi szála. Ez egyszerre fűszerezi meg a történetet, csempész bele izgalmakat és hozza közelebb a nézőkhöz a szereplőket. A mintegy 200 ezer 1956-os magyar menekült között is számos család, jegyespár, szerelmes volt, akiknek életét meghatározta a magyar-osztrák/jugoszláv határ átlépése. A legtöbben az Amerikai Egyesült Államokba készültek, s közel 40 ezer ember meg is érkezett a tengerentúlra. Az alábbi írásban az amerikai menekülttábor levéltári iratai segítségével adunk bepillantást a szerelmi életükbe.
Kik és hogyan kerültek az Amerikai Egyesült Államokba?
Az 1956-os magyar menekültek számára a világ megannyi országa felkínálta az újrakezdés lehetőségét: Új-Zélandtól kezdve Dél-Afrikán át Kanadáig sokan ajánlottak az Ausztriában és Jugoszláviában tartózkodó magyar menekülteknek vízumot. Az utazni akaró honfitársaink egy része a nagykövetségeken, konzulátusokon igyekezett beszerezni a szükséges papírokat, emellett bevándorlási ügynökök, bizottságok, konzulok járták a menekülttáborokat.
Az Amerikai Egyesült Államok volt a legnépszerűbb úti cél. Az 1956-os évre vonatkozó magyar bevándorlási kvóta már november első napjaiban elfogyott, ezért abban a hónapban nem csak 5 ezer főre növelte Dwight Eisenhower elnök a bevándorlási keretet, de egy jogi kiskapu lehetőségét kihasználva „becsületszóra” is befogadtak menekülteket.
Ráadásul 1956 folyamán annyi ember érkezett Ausztriába, mint az ország lakosságának 1,5–2 százaléka, így az alpesi ország nemzetközi segítségre szorult.
Az Amerikai Egyesült Államok hadserege ezért megszervezte a Biztonságos Mennyország Hadműveletet (Operation Safe Haven), amely a berlini légihidat követő második legnagyobb, békeidőben végrehajtott szállítóhadművelet volt. Naponta több repülőgép indult Bécsből vagy Münchenből, valamint tengerjáró hajók hagyták el Bremerhaven kikötőjét. Ráadásul a befogadás logisztikai része is az amerikai hadseregre hárult, és a Könyörület Hadművelet (Operation Mercy) keretében közel 32 ezer ember Amerikában töltött első napjait is megszervezték. Több száz katonával kétnyelvűsítették és újra berendezték Camp Kilmert, a New Jersey-i New Brunswick mellett található katonai tábort. A menekülteket számos tolmács, önkéntes segítette, hogy átessenek a bevándorlási, vám-, egészségügyi vagy akár belbiztonsági átvizsgáláson. Pár órától pár hétig tartó időtartamban voltak a katonai táborban a magyarok, ameddig hozzátartozóik, szponzoraik vagy az ösztöndíjukat/munkalehetőségüket felajánlók el nem jöttek értük. Az utolsó, 31893. menekült 1957. május 9-én hagyta el Camp Kilmert.
A megszülető családok
A levéltári iratok alapján 57 párról biztosan van olyan adat, hogy Camp Kilmerben kötötték össze életüket. Ezek többségükben húszas, harmincas éveikben járó fiatalok voltak, és jellemzően öt év korkülönbség volt a felek között. Bár akadt olyan ötvenéves is, aki húsz évvel fiatalabb menyasszonyát vette el. Legtöbbjük korábban már elvált.
A polgári esküvőre rendszerint a táborban, a templomira a tábori kápolnában a közeli magyar lelkészek, papok, rabbik segítségével került sor.
A jegyespárok vagy a táborban találkozó szerelmesek 1957-ben természetesen Camp Kilmeren kívül is esküdtek. Az ő történetük kizárólag helyi anyakönyvek vizsgálatával, hosszadalmas munkával lenne feltárható, a dokumentált személyes visszaemlékezések azonban segíthetnek a kutatásban. Dömötör Erzsébet például 18 éves volt, amikor szintén fiatal udvarlójával, Gyulával eldöntötték, hogy összeházasodnak. Amikor a forradalom kitörése után Amerikába kerültek, Erzsébetnek egy hétgyerekes család viselte gondját, még az esküvő szervezésében is segítettek neki: „Kérdezték, milyen ruhában leszek? Mondom van egy sötétkék ruhám, de mondták, hogy arról szó sem lehet. Szereztek nekem szép fehér esküvői ruhát, szereztek puncsot, csináltak tortát” – emlékezik az asszony a Memory Project keretében vele készült interjúban.
Arról is maradtak fenn források, hogy különleges egyeztetést igényelt egy 24 éves, Béla keresztnevű férfi és a 15 éves Margaret frigye (nem azonosítható, hogy ez az anyakönyvezett neve, vagy az angolra átírt neve), ugyanis a kisasszonynak Magyarországról kellett szülői jóváhagyást kapnia a házassághoz. A táviraton is mindössze ennyi szerepelt: „Hazassagba bele egyezunk [sic!]. Anyad Apad csokol irjal.”
A házasságokon túl gyermekáldásra is sor került Camp Kilmerben.
398 állapotos nőt gondozott a tábori egészségügyi szolgálat, 14 szülést bonyolítottak le, amikből sajnos öten holtan születtek vagy gyermekhalált haltak.
Mint az a fentiekből kiolvasható, a tábori körülmények ellenére is sok szerelmes összekötötte életét. Bár Valentin-nap okán különleges rendezvényre nem került sor Camp Kilmerben, a magyar menekültek ideiglenes szállásukon is megtalálták a lehetőséget a párkapcsolatok kialakítására és fenntartására. Az Amerikában köttetett frigyekből megannyi gyermek köszönheti a szüleinek, hogy nemcsak amerikai, de magyar vér is csörgedezik az ereikben.
A szerző PHD-hallható történész.
A cikk „Az 1956 utáni menekültválság és a magyar emigráns közösségek a hidegháború idején" című NKFI-1 FK-135586 program keretében valósult meg, az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-20-3-II. kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.
Felhasznált irodalom:
Az Amerikai Nemzeti Levéltár College Park, MD kutatóhelyén feltárt iratok, különösen az Amerikai Hadsereg dokumentumai.
A témában ajánljuk:
- Világtörténet című folyóirat 2016/3. száma.
- Kecskés D. Gusztáv – Scheibner Tamás (szerk.): Egy világraszóló történet – Az 1956-os magyar menekültválság kézikönyve. ELKH BTK TTI, Budapest, 2022.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
