Szálljatok le a családokról!
„Szülőnek lenni kaland, ne hagyd ki!” – Ezzel meg mi a baj? Most komolyan.
Nekem jólesik látni, hogy megjelenik a családalapítás is témaként a médiában, amely a tökéletes testű fürdőruha-modellek és a luxus lakóparkok arcunkba nyomásával divatot és trendi életmódot diktál. Bálint Ágnes „Szeleburdi család” című ifjúsági regénye jutott eszembe, ahol a háromgyerekes család ugyan nem gazdag, hónap végére már sosem marad pénzük, mégis jól érzik magukat a bőrükben. A szomszéd kislányt – akinek testvére nincs, viszont a szülei mindentől óvják – sajnálják, ő meg irigyli őket a sok kalandért, amiket a szülei tárgyi ajándékokkal próbálnak kompenzálni.
Bálint Ágnes talán tapintatlan lett volna? Azt üzente volna ezzel a regénnyel, hogy minden gyermektelen és egygyermekes házaspár megvetendő, kizárólag a nagycsaládosokat lehet méltányolni? Nem gondolt a gyermektelenek és egykék lelkivilágára? Píszí ő? És egyáltalán: píszí dolog sok gyerekkel felhőtlenül nevetni nyilvános helyen? Nem bánthatunk meg ezzel valakit, akinek „máshogy alakult az élete”?
Írásmódjuk alapján határozottan képzettnek tűnnek azok a véleményformálók, akik a családalapítás melletti kampányokról időről időre „szálljatok ki a méhemből” stílusú cikkekben értekeznek, szóval bizonyára tisztában vannak azokkal a kutatási eredményekkel, amelyek alátámasztják, hogy a jó házasság és a jó család egészségvédő hatással bírnak.
Bizonyára tudják, hogy az első hónapok anya-csecsemő kapcsolatának mintázata beleég a gyermekbe, ez lesz a kötődési mintája (tehát minél több jó minta lesz, annál jobbá válik a világ). Bizonyára tudnak arról is, hogy a gyerek a család tünete (tehát minél több jó család lesz, annál kiegyensúlyozottabb lesz a következő nemzedék), hogy a szülőség speciális önismereti útra invitál és sokféle képességgel gazdagít (minél jobban sikerül, ismét csak annál jobb lesz a világ), hogy a testvérekkel való kapcsolat segít az érzelmi intelligencia és a szociális készségek fejlődésében, és még sorolhatnám. Nem sorolom, mert tényleg tutira tudják ezeket.
De akkor miért ágálnak a családalapításra, gyermekvállalásra biztató reklámok ellen?
Azt értem, hogy eszükbe jut asszonyveréstől mélyszegénységen, hanyatló közoktatáson, megfizethetetlen magánbölcsődéken át a gyermekek verbális bántalmazásáig gyakorlatilag a családi élet minden nehézsége és torzulása. Senki nem ígért örök életet ezzel a kampánnyal, de még csak gondtalan hétköznapokat se. Tudjuk, mennyi baj lehet egy családdal, ha diszfunkcionális. Ha pedig jól működik – akárcsak a házasság –, akkor a világ legjobb intézménye: semmivel nem pótolható érzelmi biztonságot ad tagjainak a hétköznapok viharai és tragédiái közepette. Mert nem tudhatjuk pontosan, melyik családban éppen milyen megpróbáltatás nyomaszt – miközben a máshogy kiteljesedők (akiknek „máshogy alakult az élete”) szárnyalnak, és fel sem merül ilyen vihar vagy tragédia az életükben. Vagy ők se mindig szárnyalnak? Mindenféle életállapotú embernek lehetnek nehézségei, de ettől még igaz, amit a jól működő családokról tudunk.
Ha tényleg jobb világot akarunk, és nem pusztán a magunk életút-választását akarjuk igazolni, akkor ezekért a jobb jövő felé mutató intézményekért kellene inkább dolgoznunk, hogy minél több stabil, önazonos, magát megfelelően becsülő személyiség alkossa a társadalmunkat. Olyan emberek, akik nem a luxuslakástól érzik valakinek magukat, hanem saját eredeti egyéniségük miatt. Akik tudják, mit szeretnének kezdeni az életükkel, és vállalják is érte a felelősséget. Akik képesek jól működő családokat alapítani, ha arra vágynak – ha pedig más az útjuk, akkor azt ne csak kényszerből vállalják, hanem képesek legyenek kiteljesedni benne, és ne szenvedjenek kisebbrendűségi érzéstől mások vélt vagy valós „megbélyegzése” miatt. Akkor majd nem lehet őket frusztrálni semmilyen plakáttal, mert jó lesz nekik!
Segítsük azokat, akiknek nem jött össze a család, emiatt megkeseredtek, de azokat is, akik teherként vagy kudarcként élték meg a gyermekvállalást. Támogatással lehetne velük jót tenni, nem azzal, hogy lábujjhegyen járatjuk a családban hívőket, félreértelmezett kíméletből nem szembesítjük őket másképpen élő és gondolkodó emberekkel. Liberális módon segítsünk inkább nekik az elfogadásban!
Végül egy kis érdekesség:
Az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársai által szerkesztett arcanum.hu szerint a „kaland” főnév jelentése: „valakivel történő, előre nem látott, izgalmas, bizonyos veszéllyel is járó, rendkívüli esemény.”
Tűpontos.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>