Súlyos vagy enyhe járvány zajlik most történelmi távlatban?

Lívia beszélget

Egy olvasónk azt kérte, tegyük címlapra az ismert magyar virológusokat, infektológusokat, tiszti főorvosokat, mert „az embereknek reménykedniük kell a hit és a vakcinák védelmében”. Mintha a tudomány a vallás helyére lépett volna, és még a hívők tudatában is ott van közvetlenül Isten mellett.
Dr. Magyar László Andrással, a a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár igazgatóhelyettesével beszélgettem a történelem járványairól és következményeikről, tanulságaikról.

Kölnei Lívia beszélget
kepmas.hu

– A 18–19. században a tudomány nyíltan a vallás helyébe akart lépni, és ez sok tekintetben sikerült is, ma nagyon hasonló szerepet tölt be a társadalomban, megvannak a dogmái, a hierarchiája.

– Beteg ismerőseim gyakran igyekeznek titkolni a betegségüket, mintha szégyen lenne fertőzöttnek lenni.

 Ennek is van történelmi előzménye. A korai kereszténység szerint a betegség nem bűn és nem Isten büntetése, hanem alkalom az erkölcsi javulásra. De az 1520-as években Németországban jött egy teológiai fordulat, hogy az ember a testét Istentől használatra kapja, ezért hitbeli kötelessége vigyázni rá. Aki vét a teste ellen, és emiatt beteg lesz, bűnt követ el. A protestáns országokból indult el az az egészségkultusz, amely a 19. századtól számos egészségmozgalmat generált (svédtorna, sport, természetgyógyászat, vegetarizmus, életmódreformok… egészen a mai wellnessig). Persze rengeteg jó hatásuk is volt, de általánossá vált az a nézet, hogy aki beteg, vétkezett a teste ellen: nem mozgott eleget, rosszul táplálkozott, dohányzott, ivott, túl sokat stresszelt vagy nem tartotta be az orvosi utasításokat, vagyis bűnös.

–A vágyott hosszú élet és az egészség biztosítékai az orvosok lettek az emberek szemében. Ezt erősítette a társadalmi fejlődésbe vetett hit: előbb-utóbb legyőzünk minden betegséget, egyre magasabb életkort érünk meg.

– Jól példázza ezt, hogy meghalt nemrég egy ismert személyiség 72 évesen, és azt írták a nekrológjába, hogy „tragikusan fiatalon hunyt el”.

Az emberek többségének fejében a legfőbb érték, az élet célja a minél hosszabb és egészségesebb élet, amiért semmi nem drága. Holott ez nem az élet célja, hanem csak feltétele.

– A feltétel lett a cél, és ha ezt valami veszélyezteti, attól félünk. A járványok történelmi távlatban nemcsak fájdalmat és halált, hanem fejlődést és épülést is hoztak, bár ez nyilván nem teszi semmissé a szenvedést, amelyet okoztak… Háborúk kimenetelét döntötték el, gazdasági változásokat és lelkiségi mozgalmakat indítottak el, felfedezésekre és a közegészségügy kiépítésére ösztönöztek. Betegnek lenni rossz, de az egyénre is lehet jó hatása: például, a hétköznapok hálásabb átélésére ösztönözhet.

 Amíg jól megy az embernek, könnyű jónak lenni, és ugyanez érvényes a társadalmakra is. Egy nagy járvány rávilágít: a globális problémákat nem lehet regionálisan kizárni vagy csak helyben megoldani, mert akkor nem érnek véget sosem.

– A legutóbbi globális járvány a poliomyelitis, vagyis a járványos gyermekbénulás volt, amire a ma 70 évesek még jól emlékezhetnek, mert a szüleik nagyon féltették őket. Azóta abban a hitben éltünk, hogy a nagy járványokat már legyőztük. De a már kihaltnak hitt kórokozók és betegségek innen-onnan visszalopóztak az életünkbe.

 Több sokkot is átélnek mostanában azok, akik a tudományba vetették feltétlen hitüket. Ma is hasonlóan védekezünk, ahogyan a pestis ellen több száz évvel ezelőtt: karanténnal, maszkkal és elzárkózással. Régen is ruhadarabbal takarták el a szájat és orrot a rossz kigőzölgések elől, az orvosok pedig bőrmaszkot viseltek és teljes védőruhát, előrelépést igazán a higiéniai ismeretek jelentenek. Egyelőre korlátozott, amit a tudomány nyújtani tud a mostani járvány prevenciójában és terápiájában. A legfőbb életcél, az egészség nagyon sebezhető ma is.

Úgy tűnik, a fejlődés vonala nem egyenesen emelkedő, ahogy hittük, hanem legjobb esetben is hullámzó.

– A mostani gyerekek belenőnek ebbe a helyzetbe, és lehet, hogy sokkal természetesebben viszonyulnak majd hozzá.

 Ez fontos, mert valószínűleg sokáig adott lesz még az a három feltétel, amely a nagyobb járványok kialakulásához szükséges: egy kórokozó, kellően nagy sűrűségben élő népesség és népességmozgás, például turizmus, migráció vagy kereskedelem. Ezért bele kell nyugodnunk, hogy a járványokkal sokáig együtt kell élnünk.
Vigasz viszont, hogy míg a diftéria- és a poliomyelitis-járványban gyerekek tízezrei haltak meg, a pestis, a himlő, a kolera válogatás nélkül vitte el áldozatait, város- és országrészek néptelenedtek el – ezekhez képest 2020 októberéig enyhe járvánnyal állunk szemben. 

A cikk a Képmás magazin 2020. novemberi számában jelent meg.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti