Zsidómentés ribizlilekvárral – A méltatlanul elfeledett Soos Géza lebilincselő élettörténete

Nyolc ember várakozik az újpesti rakparton, egy késő őszi napon a támfalba épített raktárak között. Egyikük egy fiatal nő, akinek Raoul Wallenberg keni épp a fejére a lekvárt egy üvegből. Soos Géza, Szalai Pál budapesti rendőrparancsnok, Wallenberg sofőrje, két fegyveres katonatiszt és a nő férje eközben azt várják, hogy őrszemeik jelt adjanak. Egy teherautót várnak, amelyen információk szerint a németek hadifogoly repülősöket és lengyel zsidókat szállítanak. 

Amikor a jelzés megérkezik, a nő kifekszik az útra, fején a vérnek tűnő ribilizlekvárral, és a közeledő autónak segítséget kérve integetni kezd. 

Az autó lassít, majd megáll. A sofőr és fegyveres kísérője kiszállnak, ám ebben a pillanatban a rejtőzködők körbeveszik, lefegyverzik őket és a hátul a foglyokat őrző két német katonát. A 14 kiszabadított fogolyra civil ruhákat adnak, és biztos helyre viszik őket. A négy katonát is átöltöztetik, őket Soos Géza rejti el, és decemberben adják ki őket negyven zsidó szabadon bocsájtásáért cserébe. Ezt az 1944-es esetet Koncz Lajos írta le a Beszélő című folyóiratban Wallenberg naplója alapján.

Nem egyedi eset volt ez, Soos Géza egész életét alárendelte mások segítésének, megmentésének és annak, hogy azt cselekedje, amit hazája érdeke és a Biblia útmutatása megkívánt. Egyik méltatlanul elfeledett hőse ő a huszadik századi magyar történelemnek.

A helyes út a segítés útja

– Maga ezt a gyermeket nem fogja megfojtani – mondta az akkor tizenéves Soos Géza a Mária Valéria nyomortelepen egy kétségbeesett várandós nőnek.
– De ki fog neki ételt szerezni? Ki fog neki ruhát adni? Ki fogja megkeresztelni?
– Majd mi.
Így lettek Soos Géza és Naszádi Zsófia, két kőbányai gimnazista a születő gyermek, a kis Zsófia keresztszülei és életének megmentői. 

Az 1912-ben született Soos Géza a kőbányai Szent László Gimnázium diákjaként társaival az Auguszta és Mária Valéria nyomortelepeken rendszeresen gondoztak családokat. 

A férfi korán bekapcsolódott a református ifjúsági szervezetek munkájába, a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségnek 22 évesen főtitkára, 24 évesen pedig már elnöke volt. Évfolyama érettségi utáni beszédét is ő tartotta, és már ekkor hangot adott annak a gondolatnak, hogy a nyomor és a betegségek terjedése „hangos lavinazúgással sodorja mind mélyebbre a magyar életet”, és a helyes út csakis a segítés útja lehet. Ebben az 1930-as iskolai beszédben már benne van Soos Géza egész élete. 

Sosem volt ugyanakkor elégedett magával, egy beszámolójában ezt írta: „én voltam az SDG leghitványabb munkása […] Az Úr kegyelme azonban nagyobb a mi gyarlóságainknál.” Soos Géza a jogi egyetem 1935-ös elvégzése után munka mellett is járta az országot és beszélt a fiataloknak hitéről, a magyar társadalom szociális helyzetéről és a nemzetre leselkedő náci veszélyről.

Kép

Soos Géza szüleivel, húgával, Soós Edittel és nagynénjével 1934-ben – Forrás: sdg.org.hu

Nagybetűkkel Wallenberg naptárában

A második világháború kirobbanása a fiatal tisztviselőt a Teleki Pál miniszterelnök mellett működő Tájékoztató Osztályon találta, Teleki öngyilkossága után pedig a külügyminisztériumba került. Kormányzati pozícióit arra használta, hogy a német térnyerést ellensúlyozza, az üldözötteket mentse, és a háborúból való kiugrás lehetőségét felmérje. 1943-ban az ő segítségével rendezték meg a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség táborában, Balatonszárszón a szárszói konferenciát. A kormányzat felé Soos Géza garantálta, hogy nem használják kormányellenes tevékenységre az alkalmat.

Magyarország német megszállása után az üldözött zsidók mentése vált kiemelten fontossá, a Soos Géza által szerzett diplomáciai jelzésű autóban menekítették az embereket az SDG táboraiba, ahol annyi üldözöttet rejtettek el, amennyit csak lehetett.

De a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség és a később a perről elhíresült Magyar Közösség tagjainak és vezetőinek otthonai is tele voltak elrejtett emberekkel. Lelkipásztorok, papok, állami alkalmazottak, titkos nyomdák gyártották a hamis keresztleveleket a zsidóknak. Nagyon fontos szerepe volt Soosnak abban, hogy az Auschwitzi jegyzőkönyv címen ismert beszámoló eljutott Horthy Miklós kormányzóhoz is, aki leállította a budapesti zsidók deportálását.

Amikor Raoul Wallenberg svéd diplomata Budapestre érkezett, egyik első dolga volt felvenni a kapcsolatot Soos Gézával, naptárába nagybetűkkel volt beírva a neve. Közös tevékenységükre példa a cikk elején elmesélt történet is. Érthető okokból csak elszórt információk vannak arról, pontosan hány embert is mentettek meg.

Ellopni egy katonai repülőt

Bár a németek sokáig nem léptek fel közvetlenül a külügyminisztériumban dolgozó Soos Gézával szemben, a nyilas hatalomátvétel után bujkálni kényszerült, például Monoron, Fónyad Dezső lelkész padlásán. Azután, hogy a szerveződő ellenállás vezetőit, többek között Bajcsy-Zsilinszky Endrét elfogták, Soos Géza elköszönt várandós feleségétől, Tüdős Ilonától, és elindult, hogy társaival egy akciófilmbe illő tervet hajtsanak végre.

1944. december 8-ról 9-re virradó éjjel egy kis csoport belopózott a pápai katonai repülőtérre, fölkapaszkodott egy ott várakozó, német felségjellel ellátott Heinkel He-111-es bombázó repülőre, és a virradattal felszálltak, ellopva a katonai repülőt egy háború közepén. 

Nem csak az esetleges üldözők miatt kellett aggódniuk, az Adriai-tenger fölött már ellenkező irányba repülő szövetséges kötelékek húztak el fölöttük. Olaszország partjainál amerikai vadászrepülők leszállásra kényszerítették őket. A repülőből érdekes társaság szállt ki: Hadnagy Domokos repülő őrnagy feleségével és másfél éves gyermekükkel, Toperczer Árpád főhadnagy, Rakovich Sándor őrmester, motorszerelő, Soos Géza és J. A. Bentinck, német hadifogságból szökött holland hadnagy. Az Auschwitzi jegyzőkönyv angol fordítása és más bizonyítékok mellett a magyar ellenállás helyzetéről vittek híreket a szövetségeseknek.

Becsületes ember nem tud együttműködni a kommunistákkal

A gép utasait gyanú övezte, az angol és amerikai tisztek hadifogolyként hónapokon át faggatták őket. Eközben Budapesten megszületett Soos Géza lánya, Soos édesanyja és Ildi nevű idősebb lánya pedig meghalt az ostromlott városban. Családjával végül Genfben találkozott legközelebb a háború után. Itt végezte el a teológiát is egy rövid hazatérési kísérletet követően. Erről így írt: „1946-ban Budapesten a kommunisták újra megkísérelték, hogy eltegyenek láb alól, mivel visszautasítottam, hogy belépjek a kommunista pártba, vagy aláírjam legalább az engedelmességi nyilatkozatot. [...] Hamarosan beláttam, hogy minden út járhatatlan: becsületes ember nem tud együttműködni a kommunistákkal.” 
Németországban az ott rekedt mintegy 14 ezer magyar, továbbá cseh, ukrán, lengyel és lett protestáns lelki gondozásával foglalkozott, 1948 novemberében autón 3380 km-t, vonaton 1750 km-t tett meg; egyeseket olyan nyomorban talált, hogy utolsó fillérjeit, néha még váltóruháját is odaadta nekik. Az amerikai magyarok hívására feleségével és öt gyermekével 1951-ben az Egyesült Államokba települt át. 

Gondozta a szórványt, egyetemen oktatott, egyházi és civil közösségekben tartott előadásokat. Emellett az Új Magyar Út folyóirat egyik szerkesztője, cikkírója lett. 

Az egész magyar emigráns közösség előtt ismert emberré vált.

Soos Géza menekült magyar család gyermekét kereszteli Németországban – Forrás: Mint a Jézus Krisztus jó vitéze… Bp., 1989

Egyetlen út vezet haza

1953. szeptember 5-én Soos Géza a tomboló vihar ellenére Koszorús Ferenccel autóba ült, hogy a pittsburghi református templomban hirdessen igét. A rossz látásviszonyok miatt egy kanyar után hirtelen „felbukkanó” hídnál Soos autója a hídfőnek csapódott. Koszorús Ferenc eszméletét vesztette, és súlyosan megsérült, Soos ezért sietve egy közeli család házában kért segítséget. Segített beemelni a mentőbe Koszorúst, majd beült a vezető mellé. Útközben rosszullétről panaszkodott, majd lefordult az ülésről. A kórházban már csak a halálát tudták megállapítani. Alig 41 éves volt. Soos Gézát a Pennsylvania állambeli Ligonierben helyezték örök nyugalomra. Wass Albert így búcsúzott tőle: „Óriás fa dőlt ki, magyarok! Roppant hegy omlott: sziklaszirt. Magyarok szerte a világban: ha csak egy morzsányit is meg akartok hálálni abból, amit értetek tett, kövessétek az utat, amit megjelölt. Minden magyarnak tudni kellene – ezek Soos Géza szavai –, hogy csak egyetlen út vezet haza. A krisztusi szeretet és alázat útja.”