Sokkal többen halnak meg szelfizés közben, mint cápatámadásban – A világ nem Insta-díszlet!

Az idézet a belga Stromae Carmen című dalából származik. A kortárs művész szókimondó, gondolkodásra inspiráló alkotásaival vált ismertté. A Carmen klipjében egy, a Twittert szimbolizáló kék fióka ül le csivitelni egy ifjú ablakába, akinek a vállára telepszik, és együtt cseperedik vele. Ott van a munkahelyen, a szülinapi bulin, és ahogy pörögnek az évek, a madár mindenkit elüldöz a fiú mellől, még a hitvesi ágyba is belopakodik. Az utcára kilépve látjuk, hogy mindenki a saját madara hátán siet a szakadékig, hogy aztán egy még nagyobb „kék tollas” mindenkit felfaljon.

A tanulság már-már szájbarágós és hatásos: Ha eteted a kék madarat, előbb-utóbb ő fog felfalni téged! A drámai és kissé nyomasztó képsorok művészi túlzásnak tekinthetők, afféle jelzésként szolgálnak, hiszen nem minden felhasználót szippant be a közösségi média, de sajnos tudunk olyan esetekről, ahol valóban a „kék madár” hátán ugrottak emberek a szakadékba.  

A szelfizés veszélyes!

Bár a cápák visszatérő vendégei a turisták rémálmainak, statisztikai értelemben ötször nagyobb esélyünk van arra, hogy az okostelefonunknak köszönhetően ér véget az életünk. Volt, akit egy „medvés szelfi” közben ért a halál, mások vonat tetején akartak lőni egy jó képet, egy házaspár a gyerekei szeme láttára esett a sziklák közé fotózás közben Portugáliában, a Grand Canyonban pedig nyolc nap alatt két ember zuhant le a minőségi Instagram-tartalom elkészítése közben.

A legtöbb szelfi általi halál Indiában fordult elő, ott a helyzet olyan súlyossá vált, hogy országszerte „szelfimentes” zónákat kellett kijelölni.

– tudhatjuk meg az indiai Journal of Family Medicine and Primary Care nevű szaklap tavalyi kutatásából. Ezeket a tragédiákat nem lehet azzal az érzéketlenséggel elintézni, hogy „aki hülye, haljon meg!”, ugyanis nagyon sokakat fenyeget az a veszély, hogy kiszakadnak a valóságból és rosszul mérnek fel helyzeteket, még ha azok legtöbbször nem is végződnek halállal. Ezért a tudatos közösségi médiahasználatra nevelést már a gyerekeknél érdemes elkezdeni, és sokat tehetünk azzal, ha jó példát mutatunk. Vannak, akiknek könnyű meghúzni a határokat, másoknak ez egy hosszabb tanulási folyamat.

Ötéves korig 1000 megosztott gyerekfotó az átlag!

Az ELTE jogi szaklapja által idézett The Parent Zone nevű szervezet kutatásából az derül ki, hogy egy átlagos szülő 1000 képet oszt meg gyermekéről annak ötéves koráig. A Kaleta-ügy kirobbanása után egyre többen kezdtek el foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy „Milyen személyiségi jogai vannak egy kiskorúnak a neten, és szükség van-e szabályozásra a jogaik védelme érdekében?” Egyre többen gondolják úgy, hogy a gyerekek – főleg a nagyon fiatalok – fotóira vonatkozóan új szabályokat kellene hozni, mivel nem tudják véleményüket kifejezni, jogaikat érvényesíteni, ezért az ő helyzetük a legkiszolgáltatottabb a világhálón. A kérdés jogos, a laikusoknál azonban egyfajta „lincshangulat” tapasztalható.

Vannak, akik most mindenkit megköveznének, akiknél felfedeznek egy babafotót az idővonalon. Túlzónak tűnik a dolog, nem valószínű, hogy ha egy édesanya feltölt egy képet elsős lányáról, ahogy átveszi a kitűnő bizonyítványát, akkor összedől a világ!

Amíg nincs konkrét szabályozás vagy konszenzus a pszichológusok között, a hangsúlyt arra érdemes inkább fektetni, hogy ismerjük és használjuk azokat a támpontokat, amelyek tudatosabbá tehetik a közösségi médiahasználatunkat, és mindig felelősségteljesen, körültekintően és a gyermek érdekeinek figyelembevételével járjunk el! „A legfontosabb megtalálni a gyermek számára megfelelő határt az intimitás és a nyilvánosság között. Érdemes arra tanítani a gyereket, hogy a fényképek megosztása helyett inkább a pillanat megélésére helyezze a hangsúlyt! – tanácsolja Kovács Orsolya, a BeBalanced Pszichológiai Pont szakmai vezetője, aki évek óta dolgozik gyermekvédelmi területen. –

Tegyük fel magunknak a kérdést: valójában milyen céllal töltjük fel a közösségi médiába a képeket? Tényleg minden egyes ismerősömmel meg akarom osztani az örömünket, vagy csak egy szűkebb körrel? Ha tényleg csak a család és a közeli barátok miatt töltenénk fel fotót, készítsünk csoportokat a közösségi médiában, hogy ne kerüljenek a képek illetéktelen kezekbe! Ha mi magunk is megválaszthatjuk, hogy mit osztunk meg magunkról, érdemes megfontolni, hogy vajon a gyerek nem vágyna-e ugyanerre a döntési jogra. Egy-egy meghatározó eseményen, pl. óvodakezdéskor, vagy születésnapon készíthetünk úgy is képeket, hogy a gyerek arca nem felismerhető, például a torta van a fókuszban.”

„Ha mégis úgy döntünk, hogy nyilvánosságra hozunk egy fotót, figyeljünk arra, hogy olyan kép legyen, amit kamasz korában sem szégyell majd, nincs rajta meztelenkedés és nem egy számára kellemetlen helyzetben ábrázolja őt!”

Érdekes belegondolni, hogy sokunknak ma már arra is tudatosan kell figyelnünk, hogy megéljük a valóságot, ne csak fényképezzük és megosszuk azt. Külön kézikönyvet kéne létrehozni arra is, hogyan készítsünk biztonságos virtuális lenyomatot az életünkről a közösségi médiában. Mindezekkel együtt, ahogy korábban is írtuk, a közösségi média nem ördögtől való dolog, a lényeg, hogy hiába csivitel az ablakban a kék madár, ne hizlaljuk túl, mert a végén még fészket rak!