Segítség vírusfertőzés idején: a C-vitamin, ahogy kevéssé ismerjük
Több kutatóorvos egybehangzó eredményei arra intenek, hogy nem vesszük eléggé komolyan a C-vitamint. Nem csodaszer, nem segít minden helyzetben és nem pótol más orvosságokat. Ám mégis milliók egészségét lenne képes jobb irányba befolyásolni, ha jobban ismernénk hatását és felelősebben, bátrabban használnánk.
Kép: Freepik
A magyar egészségügyi vezetés iránymutatása a táplálékkiegészítők szedéséről, különös tekintettel a C-vitaminra, az új koronavírus-fertőzések idejére:
„A szervezet ellenállóképességét, az immunrendszert különböző vitaminok szedésével erősíteni lehet. Vírusellenes vitamin nincsen, de a szervezet védekezésében meghatározó sejtjeink működése külső támadás esetén fokozottan igényelhet külső erőforrásokat. A C- és D-vitamin esetében nem a speciális hatásaik, hanem az általános kondicionáló szerepük fontos. További szempont, hogy a fokozott sejtanyagcsere olyan saját anyagok termelését is megemeli, amelyek nagyobb mennyiségben képződve károsítóvá válhatnak, és a C-vitamin, illetve a szelén és a cink többek között ezek ellen is véd. Ezért fontos a megfelelő mennyiségű vitamin és nyomelem bevitele, amelyet a kora tavaszi hónapokban a természetes forrásokon kívül vitaminkészítmények szedésével lehet elérni.”
A 2020. évben azonosított új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta fertőzések (COVID-19) megelőzésének és terápiájának kézikönyve (2020. március 25.) 5. oldal
Kutatók, akik pályájukat a C-vitaminnak szentelték
Az egyik legnagyobb jelentőségű kutató a C-vitamin történetében Dr. Frederick Robert Klenner (1907–1984). Ő kezdte alkalmazni a nagy dózisú C-vitamint számos betegség, különösen a mai napig gyógyíthatatlanként nyilvántartott gyermekbénulás (poliomyelitis) kezelésekor. Bár elsősorban klinikai orvos volt, nem egy intézményhez kötött kutató, életében összesen 28 kutatási jelentést tett közzé, szakmai munkája azonban javarészt feledésbe merült.
A másik Irwin Stone (1907–1984) amerikai biokémikus, vegyészmérnök. Ő volt az első, aki aszkorbinsavat használt az élelmiszerfeldolgozó-iparban tartósítószerként. Élete nagy részét a C-vitamin hatásainak tanulmányozására szentelte, és 40 éves kutatás után az alábbiakat fogalmazta meg:
„Úgy tűnik, hogy a C-vitamin előállítási képességünk hiánya egy evolúciós balesetnek köszönhető, amely nagyon régen történt az emberi populációban. Így, ha nem visszük be külső forrásból a szükséges mennyiséget, nem lehetünk egészségesek, csupán a folyamatos skorbutelkerülés szintjén élünk.” (Irwin Stone)
A C-vitaminnal kapcsolatos eredményeiről és felfedezéseiről szól „The Healing Factor” című 1978-ban megjelent könyve, amelynek előszavát két Nobel-díjas kutató, Dr. Linus Pauling és Dr. Szent-Györgyi Albert írta. Ők hitet tettek a nagy dózisú C-vitamin egészségmegőrző hatásáról munkásságukkal és személyes életmódjukkal, táplálkozásukkal is.
A C-vitamin felfedezéséért Nobel-díjjal kitüntetett Szent-Györgyi Albert élete során napi 1000 milligrammot szedett a C-vitaminból, idősebb korában (93 évesen hunyt el) és betegség idején az adagot 8-9000 milligrammra növelte. A molekuláris biológiával foglalkozó, szintén Nobel-díjas Linus Pauling kémikus napi 10 000–18 000 milligrammot szedett élete során a vitaminból. Ő 91 évesen hunyt el.
Miért olyan fontos számunkra a C-vitamin?
Szent-Györgyi Albert úgy vélte, a sejtek közötti energiacsere csak akkor jöhet létre, ha elektron-egyensúlyhiány van a molekulák között, mert ez biztosítja a testben az elektronok természetes áramlását és a biológiai elektromosságot. A C-vitamin, úgy tűnik, ennek az elektromos áramlásnak a legfontosabb stimulálója. Ez azonban csak egy az azóta felfedezett rengeteg, pótolhatatlan élettani hatása közül.
Szerepet játszik a hajszálerek, a csontok és az inak felépítésében, szükséges az egészséges fogínyhez, egyes hormonok termeléséhez, valamint létfontosságú a fertőzések elleni védekezésben.
Az állatok többsége, szinte az összes emlős, hüllő és kétéltű képes a C-vitamin szintézisére. Az ember viszont nem tudja szintetizálni a C-vitamint egy genetikai adottság, az L-gulonolakton oxidáz (GLO) nevű májenzim hiánya miatt. (A GLO a glükózból – vércukorból – képes a C-vitamin előállítására.) Ez a képesség tehát teljesen hiányzik az embernél, a főemlősöknél, a gyümölcsevő denevéreknél és a tengerimalacoknál. Egyes kutatók feltételezik, hogy a tengerimalac és a főemlősök (beleértve az embert is) emiatt lehetnek fokozottan fogékonyak például olyan fertőző betegségekre, mint a tuberkulózis, a diftéria és a gyermekbénulás.
Dr. Frederick Robert Klenner
Mi valójában számunkra a C-vitamin?
Egy anyag, amit mi magunk nem tudunk előállítani, de létszükségletünk ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Tehát nem is csak egy vitamin, hanem sokkal több annál: az egyik legfontosabb tápanyag a szervezet számára.
A szükséges mennyiséget illetően nincs megegyezés a kutatók között, a megadózisok alkalmazását a hivatalos orvosi intézmények állásfoglalásai nem támogatják, az orvosok megosztottak ebben a témában. De azt szinte mindenki elismeri, hogy különösen fizikai erőfeszítések és betegségek idején klasszisokkal nagyobb mennyiségre van szükség, mint amennyit átlagosan a szervezetünkbe juttatunk. Krónikus aluladagolása nagymértékben hozzájárul a degeneratív betegségek kialakulásához. Sok elterjedt fertőző betegségnek gyakran a krónikus C-vitaminhiány az egyik fő oka.
Több kutató vallja, hogy a C-vitamin napi ajánlott mennyiségének a mainál jóval többnek kellene lenni az egészség fenntartásához. Dr. Garry F. Gordon orvos, az integratív medicina nemzetközileg ismert szaktekintélye szerint több mint 1200 tudományos hivatkozás támasztja alá, hogy a C-vitamin ajánlott napi mennyisége túl alacsony az egészséges sejtműködés fenntartásához és ahhoz, hogy eredményesen megküzdhessünk a fertőzésekkel. Úgy véli, a C-vitamin nagy adagja képes életet menteni akkor is, amikor már minden más kudarcot vallott.
Érdekesség az állatvilágból: egy felnőtt kecske szervezete 13 000 mg C-vitamint termel naponta, amikor nem küzd semmilyen jelentős egészségügyi kihívással. Így képes fenntartani optimális egészségi állapotát. Azonban, ha életveszélyes fertőzéssel vagy toxikus ártalommal találja magát szemben, akkor naponta akár 100 000 mg C-vitamint is képes a szervezete előállítani.
Egy kis orvostörténelem: Dr. Frederick Robert Klenner C-vitamin-esettanulmányai
A C-vitamin gyógyszerként csak az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején vált hozzáférhetővé és megfizethetővé. Kezdetben dr. Klenner csak magán próbálta ki, később betegeinél is alkalmazni kezdte. 1949. június 10-én az Amerikai Orvosi Társaság éves gyűlésén tartott beszámolót arról, hogy 60 gyermekbénulásos esetből minden páciens sikeresen meggyógyult és képes volt visszafordítani a bénulásos szövődményeket is C-vitamin terápia alkalmazásával. Volt olyan betege, egy ötéves kislány, akinek már négy napja lebénult mindkét lábszára. Több orvos is megállapította nála a gyermekbénulás diagnózisát. Négy napi nagy dózisú C-vitamin és masszázs után a gyermek mindkét lábát képes volt újra mozgatni. 11 nap múlva lassan járni kezdett, a 19-dik napon pedig a mozgó funkciók teljesen visszatértek. Előadását közömbösen fogadták kollégái. Egy hónap múlva erről szóló cikkét a Southern&Medicine orvosi folyóirat is lehozta. Az általa kitaposott utat több orvos próbálta követni, de ekkora mennyiségű C-vitamint nem mertek alkalmazni, és az eredményeik is elmaradtak. Végül mindez nem került be az orvosi szakirodalomba, és feledésbe merült.
Dr. Irwin Stone
Foltos láz, kanyaró és torokgyík
Hasonlóképpen gyógyított sok vírusos, bakteriális és egyéb betegséget. A sziklás-hegységi foltos láz (RMSF) szaktekintélye volt. Kollégája dokumentációja alapján kezelt egy előrehaladott állapotú RMSF beteget is, akinek már 40,2 fokos láza volt, a teste tele volt tipikus kiütésekkel, pozitív volt a vérvizsgálata, és kómában feküdt. Klenner intravénás C-vitamin és nagy dózisú PABA adagolása mellett 6 órán belül eszméletéhez térítette, és hamarosan teljesen meggyógyította.
1948-ban Észak-Karolinában kanyarójárvány tört ki. Ekkor saját kanyarós kislányait is C-vitaminnal kezelte, mert ő meg volt győződve arról, hogy a nagy dózisú C-vitamin képes segíteni a szervezetet a vírus elpusztításában. Klenner több torokgyíkos gyermeket is kezelt. A torokgyík, vagyis diftéria egy akut bakteriális fertőzés, amely leggyakrabban a csecsemőket és kisgyermekeket támadja meg. A fertőző organizmus potenciálisan halálos toxint termel, amely képes elterjedni a szívben, az idegekben, a vesében. Klenner és követői tapasztalatai szerint a torokgyík, a Streptococcus- és a Staphylococcus-fertőzés is órák alatt gyógyult, miután nagy dózisú C-vitamint adtak a betegeknek. Munkássága része a C-vitaminnal kapcsolatos kutatások történetének.
A gyümölcskínálattól is függhetnek egyes betegségek
Dr. William J. McCormick (1880–1968) torontói orvos, a kollagénkutatás úttörője úgy vélte, hogy a diftéria során keletkező vérzésnek köze lehet a skorbuthoz. A fertőző betegségek ugyanis gyorsabban lebontják a C-vitamint, emiatt akut vérzések, skorbut-tünetek jelentkezhetnek. A diftériás betegek hajlamosak például az orrvérzésre. A 18. századi nagy diftériajárványok idején a skorbut is nagyon gyakori volt Közép- és Észak-Európában, ahol a friss gyümölcskínálat sokkal kisebb volt, mint a Földközi-tengerrel határos országokban. Az emberek C-vitaminhiánya befolyásolhatta a diftéria nagyon magas halálozási arányát.
McCormick és az őt követő orvosok alkalmazták a C-vitamint a mumpsz, vírusos agyhártyagyulladás, hepatitis, bárányhimlő, herpeszfertőzések, vírusos tüdőgyulladás, influenza és a nem vírusos fertőző betegségek kezelésében.
Mit tanulhatunk mindebből és a modern kori C-vitamin-kutatásokból?
Azt, hogy immunrendszerünk állapota függ a C-vitamintól, ezért számos betegség megelőzéséhez és gyógyításához is hozzájárulhat a jelentős mennyiségű C-vitamin.
Érdemes tehát a segítségével megpróbálni megelőzni fertőzések, megbetegedések kialakulását, és hasznosan segítheti szervezetünket a fertőzésekkel szembeni küzdelemben friss gyümölcs, aszkorbinsav-por vagy akár tabletta formájában. Mi sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk már, mint elődeink a régmúlt járványok idején, akik ezeket az információkat sem ismerték.
A cikkben említett információk forrásai:
Klenner: A C-vitamin és a vírusbetegségek hatalmas adagjai. J. So. Med. & Surg. 1951. április.
Klenner: Poliomyelitis és más vírusbetegségek kezelése C. vitaminnal. So Med & Surg., 1949. július.
Irwin Stone: The Healing Factor
Hivatkozások:
https://www.mv.helsinki.fi/home/hemila/CP/Klenner_1971_JApplNutr.pdf
https://vitamincfoundation.org/stone/ch1-11/chap1-11.htm
https://www.seanet.com/~alexs/ascorbate/194x/klenner-fr-southern_med_surg-1949-v111-n7-p209.htm
https://paulingblog.wordpress.com/2018/10/10/evolution-and-the-need-for-ascorbic-acid/
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
