Schäffer Erzsébet: Három férfi plusz egy Nő
Egy régi történetet kerestem elő. Talán azért, mert nemrég ott jártam, abban a kisvendéglőben, ahol elvarázsolta az időt négy ember: három férfi meg egy Nő. Azaz egy kislány. Az a régi kislány most már tizenhat éves lehet. A férfiakkal is előreszaladhatott az idő. Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha itt lennének újra, itt, ebben a vendéglőben, szemben velem, ott, ott, a sarokasztalnál…
– Pisilni kell! Nem érted? Pisilni kell!
Este kilenc körül járt, a barátomat vártam egy budai kiskocsmában, amikor felsivított a gyerekhang. Addig észre sem vettem, hogy odébb, egy sarokasztalnál három, meglehetősen komoly férfi között egy kicsi lány ül. Négyéves lehetett. A négyévesek ilyenkor rendszerint már alszanak. Ez itt, kifejezetten élénk volt.
A három férfi közül a Szélesvállú, jó negyvenes fölállt. Nem nyúlt a gyerek után, csak ennyit mondott, gyere, elkísérlek.
– Kimenjünk, a fához!
– Jó. Menjünk a fához.
A kislány lecsusszant a székről, elindult, és ketten egymás mögött kisétáltak az ajtón.
A megfogyatkozott asztaltársaságot figyeltem, akik a gyerek és kísérője után bámultak. Aztán a Fiatalabb rászólt a Pulóveresre.
– Egyél, kihűl.
Csak a Pulóveres előtt volt étel. Hatalmas bécsi szelet. Nekilátott. Annyira néztem őket, hogy nem vettem észre a kislányt, aki visszajött, s már az asztal szélébe kapaszkodott, merően nézte a tányért és megszólalt.
– Éhes vagyok. Husikát kérek.
– Az előbb nem kértél husikát. Most már nincs.
A Szélesvállú nem volt se hangos, se haragos. Csak úgy mondta, amit mondott. A kislány megrázta félhosszúra hagyott göndör fürtjeit, és rimánkodni kezdett.
– Csak egy falatot… egy falat husikát…!
A Fiatalabb odaszólt a Pulóveresnek.
– Nem hallod? Egy falat husikát!
A Pulóveres még ráérősen a villájára tűzött egy jókora darabot és bekapta. A kislány és a két másik férfi megbűvölve nézték. Aztán a Pulóveres néhány apróbb falatot vágott, és a villán a gyerek szája elé tartott egyet. Az bekapta. Rágta, rágta, most a három férfi őt nézte. Újabb falat, azt is bekapta. A férfiak szinte vele ettek. Senki nem szólt egy szót se. El se mosolyogták magukat. A gyerek belejött. Ahogy telt a pocakja, úgy lett egyre magabiztosabb.
– Inni kérek.
– Azt mondtad, nem vagy szomjas.
– Inni kérek…
Most már nem kiabált. Nézte az asztalnál a három férfit, és néha félrehajtotta a fejét. A barna fürtök oldalt himbálóztak. Az apró lábak harangoztak az asztal alatt. Fönt megszólalt a kislány.
– Nagyon finom minden.
Szótlan és mosolytalan maradt a három férfi.
A Szélesvállú most az asztalra könyökölt és a tenyerébe fogta a fejét, nézte a gyereket.
– Tényleg finom?
Az bizonykodott, mintha az élete függne tőle.
– Finom, finom, finom…
A falatokból még tartott. Közben a pincér egy almalét hozott a kislánynak.
– Na, igyál.
Ezt a Fiatalabb mondta, aki se nem evett, se nem ivott, nem is beszélt. Amúgy egyikük se szólt, szinte semmit. Nézték a kislányt, mintha a Holdról jött volna. A gyerek úgy ült a három jókora férfi között, mint egy játékbaba.
Ekkor váratlanul a kislány mögé lépett a cigány. Hegedűjét az álla alá tette, hátrakacsintott a harmonikásnak, és lehajolt a kislányhoz.
– Mit énekeljünk, kicsi kisasszony?
Annak hátra kellett hajtania a fejét, hogy lássa, ki beszél hozzá a széke fölött. Így alulról kitekeredve nézte a muzsikusembert, aztán karját a nyaka alá dugva, kényeskedve elnyúlt a széken és azt mondta:
– A Csicseriborsót.
És ekkor a Szélesvállú mintha elmosolyodott volna, aztán egyre homályosuló szemmel úgy nézte a gyereket, mint aki soha többé el nem mozdul mellőle egy tapodtat sem. A Pulóveres fejcsóválva és megbocsátóan elnevette magát, és nekilátott a bécsi szelet maradékának.
A cigány rákezdte. Nyekergősen szólt a Csicseriborsó. A Szélesvállú úgy nézte a kislányt, mintha ketten egyedül lennének és senki más nem volna jelen. Sorra vizsgálta a himbálódzó fürtjeit, az asztalon doboló kis kezeket, a kötött kabát virágos apró mintáját, és öklére támasztott arca fájdalmasan összehúzódott, aztán eltűnt a hatalmas tenyerek között. Kis idő múlva zsebkendőt vett elő és kiment a mosdóba.
A cigány már egy hangos asztalnál muzsikált, a Pulóveres kifizette a bécsi szeletet, amikor a Szélesvállú visszajött. A kislány fölnézett rá és csöndesen ezt mondta:
– Apu, vegyél föl…!
Libasorban mentek ki, elöl a Szélesvállú, karjában a kislánnyal, utána a Pulóveres, aztán a Fiatalabb. Az ajtónál megállt, visszaszaladt, mert egy zöld mintás, apró kis hátizsákot a fogason felejtettek.
A cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
