A Resti Kornél zenekar azért dörzsölgeti a palackokat, hogy kiszabadítsa a szellemet
Resti Kornél nem csupán nevében ápol rokonságot Kosztolányi pszeudonim tükörképével, a trubadúroktól Faludyig bárkivel, bármikor szívesen pendül egy húron. Azazhogy négyen, hisz gitárja nélkül éppúgy nem találkozni vele, mint ahogyan a cselló, a fuvola, a dobok és a tangóharmonika is megválhatatlan kísérői. Nem is szólván a szappanbuborék-fúvó készülékről. Ami a kíséretet illeti: nagyfröccsnél hígabb kísérővel sohasem él. Az irodalmat ellenben csakis töményen kortyolgatja, aki egy társaságba keveredik vele. Ami – természetesen – asztaltársaság. Ha fennkölten akarunk fogalmazni: Resti Kornél visszacsempészi a költészetet keletkezésének színhelyére: a kiskocsmákba, talponállókba és a hozzájuk hasonlatos léleküdítő, múzsajárta intézményekbe. Csoda-e, ha rövid negyedórán belül Krúdytól Adyig és Rimbaud-tól József Attiláig minden halhatatlan ott terem? A Resti Kornél a megzenésített költészet műfajának egyik leginkább szeretetreméltó kortárs apostola. Azazhogy kortytárs, ahogyan önmagát aposztrofálja.
Mi Resti Kornél kedvenc étele, itala, legkedvesebb időtöltése?
Mivel sokat időzött Weöres Sándor társaságában, s eközben megragadta a „Rózsa, rózsa, rengeteg, lányok, lepkék, fellegek, illanó könny, permeteg” eszmeisége, nem kérdés, hogy a rozé első számú kedvencei közé tartozik. Csakígy a Krúdy-fröccs, amely tudvalevőleg kilenc deci fehérbor és egy deci szóda elegye. Párizsban járván azonban egy ízben abszintenciát fogadott Kornélunk: egy ideig csakis abszintot ivott. De a halászlének sem tud ellenállni. Kedvenc időtöltése pedig az idő-töltés, talpaspohárba… a töredékesnek tetsző Idő egészségére!
Nem illik leleplezni egy irodalmi alteregót, ezért inkább Resti Kornél megválhatatlan asztaltársaságaként mutatnálak be titeket. Honnét sodródtatok Resti kortytársaságába?
Apró Anna népzenész és koboztanár Folklorisztánból érkezett közénk. A csélcsapos és szalonspicli Mászkál Lóri – noha újabban az asztalosiparban forgolódik, különös tekintettel a kocsmaasztalok világára – rendesen a kecskeméti Kodály Intézet körül rontja a levegőt. (Utóbbi név anagramma lévén könnyűszerrel visszafordítható Lázár Miklósra.) Restihez hasonszőrű irodalmi időutazóként a vízivárosi Isolabella presszóban verte föl törzstanyáját. Ott sem akárhogyan tengette az idejét: gyakorta ő szolgálta ki Cseh Tamást és Bereményi Gézát (egy ízben még a pohár is ott maradt a levegőben!).
Közben alaposan figyelt, és jó sok fontos dolgot följegyzett a kortytárs irodalom nagyjainak viselt dolgairól, különös tekintettel borivási szokásaikra.
Beteljesületlen szerelmek és csapra vert (majd csappanó) jattok érlelték meg benne a nagy elhatározást: a szakszerű térgörbítés után időutazónak áll! Így talált rám, az F nélküli Frontemberre, akit Papp Máté néven anyakönyveztek, és akit kicsalogatott az irodalom-birodalom fogságából, hogy – jó asztalos létére – korlaboránst faragjon belőlem. Csapatunk negyedik tagja, Hokkepok, a csodaszakács bemutatásával pedig minek is húzzuk tovább az időt? Elég annyi hozzá, hogy a szürke hétköznapokat Szabó Bence álnéven, hangtechnikai tanulmányokkal tengeti. Ám ha leszáll az est és a jótét kocsmai homály, minden hangszert megszólaltat, amiből csak akad egy a bőröndjében: a mandolintól a szólógitáron és a cajonon át egészen a fuvoláig, sőt kavalozik is, húros hangszereit pedig újfent (ujj fent!) lábosfedővel vagy fakanállal pengeti…
A megzenésített vers műfajában a talányos Resti Kornél és kortytársasága számomra az utóbbi évek leginkább rokonszenves kezdeményezése. Fiatalság és könnyedség, humor és bölcsesség, pimaszság – és hihetetlen irodalmi műveltséganyag tükröződik a legapróbb gegetekben is. S ami a legfontosabb: érezni, hogy nem egy menedzser találta ki a formulát. Hogyan idéznétek föl Resti Kornél születésének pillanatát?
Resti egy ízben, vonaton utaztában elszenderedett. Amikor a feje már az ablaküvegen kocogott, arra ébredt, hogy egy apró békával találta magát szemközt. A béka pedig – amint az, ugye, szokásban van – csókot akart lopni Restitől. Resti ekkor ébredt rá, hogy álmában identitást váltott. Ez mentette meg a béka csókjától. Azóta járja egyre a világot, in frogranti…
És jár-kel kort korba öltve az irodalomban. Milyen elvek mentén válogatja meg legkedvesebb kortytársait, akikkel koncertezni indul vagy éppen lemezt készít?
A rockonszenves költőket kedveli a legjobban. A Beat Birodalomban tett utazásairól hozta magával lazább húrjait és fesztelenebb felhangjait, hogy ezekkel is oldja a költészetet övező fennkölt távolságtartást és merevséget, amely az irodalmi műveltség gyakori mellékhatása. A műveltségfelhalmozás leghatásosabb ellenszere, ha időnként átugrik Woodstockba, hogy találkozzék öreg cimborájával, Jimi Hendrixszel meg a többiekkel: Jim Morrisonnal, Allen Ginsberggel. De bármerre jár, nyitva tartja a szemét. Gregory Corsóval például Rómában, az Örök Városban futott össze. Itt tudta meg, hogy addig jár Corso a kútra, amíg…
Hogyan alakította ki Resti a megzenésítések zenei világát? Repertoárja a népzenétől a countryig, a dzsessztől a rockig ível, ráadásul műsorán tart egy csomó verset, amelyet korábbi megzenésítésekből jól ismerünk. Semmi és senki nem béklyózza, nem feszélyezi? Nem ismer nyomasztó előképeket?
Volt idő, hogy versmegzenésítő gerillák, lófejeket a gitártokba rejtő, névvel el nem látott KeRestapák és gengszterek megpróbálták rávenni Restit, hogy identitástudatát elveszítve nyomukba szegődjön. Ő azonban makacsul ellenállt.
Így sikerült egyszerre maradnia műfajokon belül és kívül. Amikor erőnek erejével abba az irányba akarták terelni, hogy vegye át a generációs stafétát, szerencsére ügyesen kisiklott a kezük közül.
Sohasem vágyott például arra, hogy felelős szerkesztő legyen az irodalmi életben. Maradt, aki mindig is volt: fel-lelős szerkesztetlen Ultima Manus. Fontos kiemelni, hogy ebben mi vétlenek vagyunk. Mi mindenkit szeretünk. Resti Kornél az, aki semmilyen csapásiránnyal nem hajlandó azonosulni, és fittyet hány a műfaji korlátokra. Emiatt bizony megesett már, hogy ellenlábasai a műfajtalankodás vádjával illették…
Kíváncsi volnék, milyen mentőötlete támadna, ha egy menedzser olyan szerződés aláírására kényszerítené, amelyben hatalmas arénakoncertekre kellene kötelezettséget vállalnia. Hisz a tízezres közönség és a többi körülmény netán épp Resti koncertjeinek kortytársi meghittségét veszélyeztetné…
Egyszer nagy ravaszul arra akarták rávenni, hogy a Kodály-módszert cserélje le a Hodály-módszerre. Szerencsére Restinek hirtelen eszébe jutott, hogy egy nagy hodályban lehetetlenség latba vetni a szolmizációs-metakommunikációs jeleket, és ez ellen egyelőre senkinek sem sikerült hathatós érvet fölhoznia.
Resti missziója, ha jól értem, abban áll, hogy lebontsa a falakat a költészet és a költészet közönsége között. De hol talál alkalmas hajlékot szándékai végbeviteléhez sanyarú napjainkban, amikor már restik sem igen működnek a társadalom vidámítására?
Elengedhetetlen a családias közeg, ahol minden hibájával együtt fesztelenül megjelenhet. Mostanában a szögedi No Milk Todayben, a lakiteleki Pálinkaházban, valamint a kecskeméti Piaci Ételbárban vendéglátóiparkodott kor-laboránsaival. Jelenleg arra készül, hogy elszakadva a fapados színhelyektől és hangzásvilágtól, a kecskeméti planetáriumban fölfedezőútra induljon Weöres Sándor elméjében szuperszonikus soundok és psychédelikus elszállások segédletével. Addig is nomen rest omen: kapva kap az alkalmon, hogy restikben szerepelhessen.
Nagy álma, hogy büfékocsiban, robogó vonaton játsszon! A legfontosabb tehát a közvetlenség légköre.
Hogy a kollektív tudatfeletti átszivároghasson a közönség köreibe.
Családi magazinról lévén szó elkerülhetetlen a kérdés: nem kor(ty)határosak-e Resti Kornél koncertjei?
Mivel esetében a bor vagy a fröccs ürügyén a lélek italára, az örök ifjúság nektárjára esik a fő hangsúly, Resti Kornél számára a palackok dörzsölgetése mindenekelőtt a szellem kiszabadítását szolgálja.
Miképpen összegezhető Resti Kornél jövőképe?
Minthogy minden egyszerre vállalható és vállalhatatlan, ezért aztán sem felülmúlhatók, sem alulmúlhatatlanok nem szeretnénk lenni. Nincs nagyralátóbb tervünk, mint egy kicsit mindig fölülmúlni önmagunkat – Resti Kornél „emeltyűinek” segítségével. Ezek közül is nagy-nagy előszeretettel alkalmazza az előrefele emlékezés képességét. Hát, Szerb Tónival szólva: „Engedtessék meg a kaland!”
Ez az interjú eredetileg a Képmás magazin 2023. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Szabó Balázs: „Mindenhol újabb ajtókat és tükröket találtam”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
