A pöttyös és csíkos könyvek generációkat kötöttek össze – Szerelem, felnőtté válás és a kommunista ifjúság

Pöttyösek a kicsiknek, csíkosak a kamaszoknak

A pöttyös sorozat első darabjai 1959-ben jelentek meg, és egészen a 2010-es évek közepéig nőtt a számuk, míg a csíkos könyveket 1962-től a ’90-es évek közepéig jelentette meg a Móra Kiadó. A csíkos könyvek védőborítójának közepén eleinte ovális, majd téglalap alakú keretben egy női fej szerepelt, később ezt felváltotta egy fotó. A pöttyös könyvek élénkebb színeket kaptak. 

Két külön korosztálynak szóltak: a pöttyösek a kisebbeknek, míg a csíkosak a 14 évnél idősebbeknek. 

Jelenleg összesen több mint 210 pöttyös és csíkos könyvet tartunk számon. De mely íróknak köszönhetjük a Bezzeg az én időmben-t, a Szamóca lányokat vagy a Szöszit? Kertész Erzsébet, Fehér Klára, Dániel Anna, Thury Zsuzsa, Gergely Márta, Dénes Zsófia… csak néhány szerző az ismertebb nevek közül. Ugyanakkor a sorozatokban megjelentek fordítások is – az angol, a német vagy a holland gyermek- és ifjúsági világirodalomból –, és nem felejthetjük ki a sorból az azóta klasszikussá vált két írót, Szabó Magdát és Janikovszky Évát sem.

2024-ben „Pöttyös és csíkos” – Irodalomtörténeti és szociokulturális trendek a Móra Kiadó legendás könyvsorozataiban címmel rendeztek konferenciát Budapesten, azzal a céllal, hogy a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom kutatóinak figyelmét ráirányítsák a 20. század második felének két népszerű sorozatára. A konferencia szervezői: Hermann Zoltán (Károli Gáspár Református Egyetem), Hansági Ágnes (Szegedi Tudományegyetem) és Kalavszky Zsófia (HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet) fontos feladatnak tekintik e szövegek kutatását, feldolgozását.

A kiadványok óriási példányszámban jelentek meg. Nem csoda, hogy a legtöbb család könyvespolcán a mai napig megbújik néhány pöttyös vagy csíkos kötet. „Szabó Magda Álarcosbálját 1961-ben 43 ezer, míg Fehér Klára Bezzeg az én időmben című kötetének második kiadását 1968-ban 22 ezer, Kertész Erzsébet Bettina három élete című kötetét pedig 1987-ben 75 ezer példányban adták ki. Ráadásul a népszerű köteteket háromszor-négyszer, de akár nyolcszor is megjelentették. Fontos volt, hogy eljussanak a SZOT-üdülőkbe, a kis járási könyvtárakba, üzemi és iskolai könyvárakba egyaránt” – mondta Kalavszky Zsófia, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa.

Kiemelte, nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez egy irányított, központosított könyvkiadási rendszeren belül történt. „Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezek az ifjúságnak szánt kötetek ugyan a szocializmus művelődés-, kultúr- és oktatáspolitikájának a keretrendszerében helyeződtek el, de bizonyos darabok jobban, bizonyosak kevésbé illettek bele.” 

„A kutatás számára ma éppen az is az izgalmas, hogy mely kötetek tükrözték a kor elvárt, ideológiai szempontjait, és melyek voltak azok, amelyekben felsejlik a kritikai gondolkodásra való nyitottság” – magyarázta a kutató. 

„Valami más, mint amit az iskola előírt”

A Móra Könyvkiadó 1957-től az Ifjúsági Könyvkiadó jogutódjaként működött. Az ’50-es évektől a különböző médiumok összekapcsolásával akarták hatékonnyá tenni azoknak a gyerekeket és az ifjúságot célzó „üzeneteknek” a közvetítését, amelyekkel az ízlésüket és a világlátásukat egyaránt formálni kívánták. Egy új kötetről először lektori vélemények születtek, ezeket eljuttatták a megfelelő sajtótermékekhez, amelyekben megjelentek a könyvtárakat, tanítókat orientáló kritikák. A Magyar Rádió Gyermek- és Ifjúsági Osztályánál, illetve az Ifjúsági Színházban a művekből számos esetben hangjátékok, színdarabok készültek.

Kép

Fotó forrása: Fortepan/ UWM Libraries

„A kötetek az ország minden szegletébe elkerültek, de nem voltak kötelező olvasmányok. Alternatív, kifejezetten a szabadidő eltöltésére alkalmas olvasmányoknak számítottak, egyfajta szabad választást jelentettek, valami mást, mint amit az iskola előírt – hangsúlyozta Kalavszky Zsófia. – Bár papíron gyerekeknek és kamaszoknak szánták a pöttyös és a csíkos könyveket, az író–olvasó találkozókon zömében 30–40 éves munkásnők, tanítók, tanárok, könyvtárosok vettek részt. 

Kamasz lányok az édesanyjukkal, akár a nagymamájukkal együtt olvasták és gyűjtötték a sorozat köteteit.

Azt gondolom, sokunknak van személyes története például arról, hogyan találkoztunk először ezekkel a családi nyaralóban vagy a nagymama könyvespolca előtt nézelődve, esetleg az édesanyánk féltett könyvei között keresgélve. Arról is tudunk, szüleinknek vagy nagyszüleinknek melyik volt a kedvence.” 

„Rettenetesek ezek az emancipált nők! Fel akarják forgatni a világot!”

„Jól elkülöníthető csoportot alkotnak a különböző női szerepeket bemutató, történelmi életrajzok. Ide tartoznak Kertész Erzsébet csíkos életregényei – például a Vilma doktorasszony vagy az első orosz matematikusnő története, a Szonya professzor. Mindegyiknek a középpontjában egy-egy női alak áll, akit a kitartása, elhivatottsága okán példaként lehetett a fiatal lányok elé állítani. Minden ilyen történelmi–életrajzi regény a magyar történelmi ismeretek, a magyar kultúra közvetítésére is alkalmas volt. Gondoljunk például arra, hogy a Zöldfa utcza 38. középpontjában a 19. század második felének nőnevelési küzdelmei állnak” – hangsúlyozta Kalavszky Zsófia. 

„»Fau Gräfin Vilma Hugonnai aus Ungarn« – a bőröndjén felejtett névjegy elárulta, hogy a fiatal teremtés magyar, és nem is lány, hanem asszony. Ettől fogva Hugonnai­ Vilma ugyanolyan diáklány, mint a többi. Csak a kitartása, az akaratereje szokatlan. Tanulni akar, orvosi diplomát szerezni mindenáron, aztán hazájába visszatérve betegeket gyógyítani, mint férfi kollégái.
A férfitársadalom a kiváltságait félti tőle. A svájci diploma nem elég, itthon még ahhoz is vizsgát kell tennie, hogy bábaasszonyként praktizálhasson. »Rettenetesek ezek az emancipált nők! –­ háborog a kultuszminiszter. ­ Fel akarják forgatni a világot! Hiába, nem teremthetünk precedenst. Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül, ezután is meglesz!«”

„Mind a Vilma doktorasszony, mind a Szonya professzor társadalmi, kulturális és politikai kontextusa a ’60-as évek eleji, Kádár-kori államszocializmusnak a nőképe. Nem zárják el a nők elől a korábban kizárólag férfiak által művelhető szakmákat (sőt az iskolában ugyanúgy megtanulnak fúrni-faragni, mint a fiúk), ám továbbra is elvárás a konzervatív szerepfelfogás, miszerint a jövőben a minőségi munkavégzés mellett legyenek majd jó háziasszonyok és csinos feleségek – fogalmazott Kalavszky Zsófia. 

– Viszont a regények jó néhány darabja nem csupán »felmondja« az ideológiai elvárásokat: épp azért (is) lettek bizonyos darabok népszerűek, mert sokszor a fiatalok számára azonosulásra alkalmas, átélhető szerepeket is tudtak nyújtani. 

De az is kiderül, hogy Szonya számára a különböző társadalmi és családi szerepek összeegyeztetésére (professzor, anya, boldog párkapcsolatban élő nő, a nőmozgalmakban tevékenykedő aktivista) egyszerűen nem létezik tökéletes megoldás” – tette hozzá. 

Kép

Kertész Erzsébet két regényének borítója

Csak álca a gyermekirodalom?

A történelmi–életrajzi regényeken kívül egy másik csoportba tartoznak a ’60-as, ’70-es évek világát, mindennapjait megjelenítő regények – ilyen például Szabó Magda Születésnapja vagy Gergely Márta Szöszi-trilógiája.

Szöszi tizennégy éves lány. Amikor megismerkedünk vele, éppen hullámvölgybe jutott: rosszul tanul, semmihez sincs kedve, úgy érzi, senki sem szereti. A második részben Varga Szöszinek igazán esze ágában sincs férjhez menni. Tizenhét éves, jó szakmája van, szépen keres, szereti a szép ruhákat, órák hosszat cicomázza magát a tükör előtt. Körmendi Árpád sem akar megnősülni. Tanulni akar, méghozzá nem is idehaza, hanem külföldön. Megvan már az útlevele, a vízuma, holnapután indul Németországba… De nem ez történik. Két hét sem telik el, és Körmendi Árpád az anyakönyvvezető előtt áll Varga Szöszivel.
A harmadik részben Körmendi Árpádné Varga Szöszi önként visszaül az iskolapadba a dolgozók esti gimnáziumában. 

„Ezek a regények a pöttyös és a csíkos borító »mögé bújva« számos esetben olyan kérdéseket, tabukat feszegettek, amelyek kibeszélésére, feldolgozására a ’60-as években a felnőtt olvasóknak nem volt lehetőségük. Ilyen volt a múlt feldolgozása, legégetőbben talán az ’56-os események, benne családi tragédiákkal, disszidálások történeteivel. Egy mai kamasznak történelemként jelennek meg például a második világháború után árván maradt olyan gyerekek történetei, akiket rokonok, nagyszülők neveltek fel. 

Ezekben a regényekben ugyanakkor vannak történelmi és kortalan, kamaszok számára ma is ismerős kérdések. 

A különböző közösségek (a család, az iskola, az úttörőcsapat vagy a KISZ) tagjaként létező gyerek beilleszkedési lehetőségei, a társadalmi elvárásokhoz igazodás vagy a mindenkori hatalommal szembeni önpozicionálás kérdése. A magány, a felnövés traumája, a szegénység vagy a szerelem mind-mind az alapproblémák közé tartoznak” – sorolta Kalavszky Zsófia.

Egy letűnt kor lenyomatai? 

A mai napig léteznek olvasócsoportok, amelyekben ezeket a könyveket cserélgetik, de tömegesen már biztosan nem olvassák őket. Kertész Erzsébet regényei, főhősnői háttérbe szorultak. A mai női példaképek a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalomban egészen más típusú szövegekben szerepelnek, gondoljunk a Magyar mesék lázadó lányoknak című könyvre. Ugyanakkor Janikovszky Éva művei vagy Szabó Magda Abigélje továbbra is szerepelnek a kedvenc kötetek között – utóbbi azóta kötelező olvasmány lett.