„Fel kell akasztani a hajóvezetőt!” – A „balatoni Titanic” katasztrófájának elképesztő részletei

Az utasok miatt billent meg?

A Pajtás remek időjárási viszonyok között, 11 óra 15 perckor futott ki a füredi hajóállomástól. A fedélzeten a 180 utason kívül a hatfős személyzet tartózkodott, több kiskorú gyereket a gyereknap alkalmából vittek el szülei a kirándulásra. A feltevések szerint a balesethez az vezetett, hogy a közelben vitorlásversenyt tartottak, és az utasok a hajó bal oldalára tódultak, hogy lássák a küzdelmet. Amikor a hajó megbillent és imbolyogni kezdett, az utasok átszaladtak a jobb oldalára, majd amikor az jobbra dőlt, ismét a másik oldalra futottak. A kapitány, Heisz János minden ellenkormányzási kísérlete ellenére a Pajtás ekkor felborult. Vámos Gyula fűtő kiengedte a gőzt, ezzel sok életet megmentett, ám ő maga a hullámsírba veszett. A versenyen részt vevő vitorlások és más hajók, csónakok legénysége azonnal megkezdte a mentést.

Veszélyes helyen még túl is terhelték?

Sok évvel később a balesettel kapcsolatban Deák István egykori hajóskapitány, hajózási szakértő a Somogy Megyei Hírlapban új szempontokra hívta fel a figyelmet. Szerinte nagyon kevés hely volt a zsúfolt fedélzeten a futkosásra, viszont a baleset vizsgálatánál nem vették figyelembe, hogy miután korábban elbontották a régi facölöpös füredi kikötőt és fürdőházat, a cölöpök bent maradtak a vízben. 

Ezt ugyan nem írták le, de mint a hajózás biztonságát veszélyeztető helyet tanították a hajósoknak. 

Márpedig a Pajtás labilitása – az utasok mozgása mellett – hozzájárulhatott a balesethez. (A dokumentumok szerint a cölöpöket később titokban szedték ki a vízből.) Ám kétségtelenül az volt a legfőbb gond, hogy a Pajtás – amely korábban, mielőtt a Sión felúsztatták a Balatonra, dunai átkelőhajó volt – befogadóképességét 150-ről 200-ra növelték oly módon, hogy a hajótestet megmagasították, de nem végezték el rajta a kötelező állékonysági vizsgálatot. Bár a hajó kapitánya többször is írásban jelezte, hogy az átépítés nem megfelelő, és nem lehet biztonságosan haladni a magasított hajóval, az illetékesek – valószínűleg a szabotázs vádjától tartva – ezzel nem törődtek.

Kép

A félig elsüllyedt Pajtás hajó – Forrás: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum – BAHART Archívum 

Egy túlélő emlékei

Az egyik túlélő, Illés Erzsébet, aki akkor 17 éves volt, így emlékezett vissza a történtekre:
„Felszálltunk a hajóra, és egyre többen lettünk. Már úgy tele volt a fedélzet, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni. 

Ekkor fogott el félelem, hogy nem bír el ez a hajó ennyi embert. 

A felborulásról csak halvány álomszerű foszlányaim vannak, ma sem tudom, hogyan léptem át a fedélzet korlátját, hogyan másztam fel a hajó felborult oldalára, hogyan kerültem a mentésünkre érkező vitorlásba, majd a Szívkórház parkjának füvére. Gimnáziumi osztálytársaim közül hárman, Göbölyös László, Villányi Mária és Vituska Mária nem voltak ilyen szerencsések. Mint ahogyan az a sok kiskatona sem, akik egy hajókirándulást beiktatva szabadságukról tértek volna vissza egységeikhez, és akiket durva ruhájuk lehúzott a mélybe.”

A hős

Mint annyi tragédiában, itt is felbukkant a hős, a megmentő Szabady Tibor egykori második világháborús vadászpilóta, öttusázó és testnevelő tanár személyében. Ő is a vitorlásverseny résztvevője volt, és ő volt az, aki az oldalára dőlt hajótestbe beúszva húsz embert mentett ki. Szabady konkrét személye sokáig titokban maradt, csak egy bátor emberként emlékeztek meg róla. A „balatoni Titanic” hőse a tragédia utolsó aktív résztvevőjeként és szemtanújaként 2022. augusztus 11-én halt meg, 18 nappal a 99. születésnapja előtt. A vele készült interjúban így idézte fel a történteket: „Szovjet tányérsapkák úsztak a felszínen, gazdáik egyenruhában, csizmában küzdöttek életükért, de a kiránduláshoz öltözött asszonyokat, gyerekeket is lehúzta a mázsás nehézségűre dagadt ruhájuk. 

Nehezítette a mentést, hogy az 1950-es évek közepén az emberek többsége nem tudott úszni.

Márpedig a hajótestben rekedteket nem lehetett meggyőzni, hogy csak néhány másodpercig kell a víz alatt kibírniuk a szabaduláshoz, számukra ez derékig érő vízben állva is félelmetes tettnek számított.”

Kép

A Pajtás hajó áldozatainak emlékműve Balatonfüreden – Forrás: Wikipédia

Így reagált a rendszer

Kersák János, a Pajtás egykori hajógépésze egy interjúban ezt mondta: „Heisz Pali bácsira, a kapitányra, Steiner János kormányosra és rám ávósok vigyáztak, mindhármunkra három-három őr jutott. Kérdezgették, hogy billegett-e a hajó, meg hogy hány utas volt. Azt akarták bizonyítani, hogy túl volt terhelve, de Pali bácsi sosem engedett fel 180 utasnál többet, pedig az engedély kétszázra szólt. Babics Antal egészségügyi miniszter a helyszínre érve azt mondta, hogy fel kell akasztani a hajóvezetőt, de a veszprémi ávós parancsnok azt felelte neki: nem lesz itt semmilyen akasztás, miniszter elvtárs, a múltkor is, amikor egy vasúti baleset után felakasztották a forgalmistát, kiderült utóbb, hogy nem ő volt a hibás.”

Egyébként is döbbenetes, hogy a helyszínre pillanatok alatt kiérő államvédelmisek a segítségnyújtás helyett azzal törődtek, hogy kihúzzák a filmet a kirándulók fényképezőgépeiből, illetve megfenyegessenek minden jelenlévőt, hogy ne beszéljenek az ott látottakról. 

Szorgos munkájuk nem hozott teljes sikert: több beszédes fotó is fennmaradt a szerencsétlenségről. Az ÁVH-sok akciója jól tükrözte az államhatalom korabeli szemléletét, a katasztrófákhoz való viszonyulását, miszerint egy hibátlan szocialista rendszerben balesetek nincsenek, illetve amiről nem adunk hírt, az nincs is. Ezért aztán a Szabad Nép és a Tolnai Napló, valamint a Magyar Távirati Iroda bagatellizáló beszámolókat jelentetett meg, és a 23 helyett mindössze 12 áldozatról és néhány sérültről tettek említést. A Pajtás szerencsétlensége hosszú évtizedekig tiltott téma volt, ami jól táplálta azokat a téves híreket, pletykákat, amelyek akár 500 főre is tették az áldozatok számát.

Heisz János kapitányt a baleset után azonnal letartóztatták. Nyolc és fél hónapig volt vizsgálati fogságban, első fokon öt társával együtt összesen 30 év börtönre ítélték. Végül a bíróság a társait felmentette, az ő büntetését pedig a vizsgálati fogsággal letöltöttnek minősítették. A baleset után a hajót kiemelték, átalakították és átkeresztelték Siófokra. Később Dömsöd néven újból a Dunán járt, míg 1987-ben kivonták a forgalomból. Rövid ideig magántulajdonban volt, majd a pilismaróti roncstemetőbe került. A hajóbaleset áldozatainak emlékére 1999. május 30-án emlékművet állítottak Balatonfüreden, a Tagore sétányon.

Kép

A motorjachttá alakított egykori Pajtás gőzhajó Pilismaróton, 2019-ben – Forrás: Wikipédia