Szerelem és szabadságharc – Az első aradi vértanú és felesége regénybe illő története
Egy 18 éves lányt merész, veszélyes és kalandos útra kényszerített az a 87 nap, ameddig felesége lehetett az 1848-49-es szabadságharc egyik legtehetségesebb katonatisztjének. Férje, Ormai Norbert sokáig a történelem feketebáránya volt. Kétszer is felségárulást követett el, majd katonai pályája felfelé ívelt egészen az 1849-es megtorlásig. Szerelmük alig bontakozhatott ki a fegyverek árnyékában – mégis tovább élt.
Ormai Norbert a történelembe nemcsak az első aradi vértanúként került be, hanem izgalmas életútjával is. 1813. május 28-án született a csehországi Dobřanyban, osztrák katonai családban, Auffenberg családnévvel. Nevét 1848 decemberében magyarosította Ormaira, kifejezve ezzel is lelkesedését a magyar nemzet és a magyarok függetlenségi harca iránt. Apja lovászmesterként dolgozott az osztrák hadseregben, és több éven át Magyarországon szolgált, így fia Pesten végezte alapfokú iskoláit. Norbert már fiatalon eldöntötte: életét katonai pályán képzeli el, amely 1828-ban valósággá vált.
1838-ban alhadnaggyá emelték, azonban zsigereiben hordozhatta a Habsburgok iránti gyűlöletet, mert 1840-ben részt vett egy galíciai lengyel összeesküvésben, amelyet egy társa árulása miatt lelepleztek. 16 társával együtt letartóztatták. Hét évet töltött vizsgálati fogságban, majd további 14 év várfogságra ítélték, és Munkács várába zárták. Amnesztiával szabadult 1848. május 2-án, amikor a forradalom után megalakult Batthyány-kormány közkegyelemben részesítette a politikai elítélteket. Nem csoda, ha Ormai ezután lelkesen támogatta a magyar szabadságharcot, beállt Mieczysław Woroniecki Pesten szerveződő önkéntes vadászcsapatába, ahol először hadnagyi, majd századosi rangban szolgált.
1848 júniusában levelet küldött Mészáros Lázár hadügyminiszternek, amelyben felajánlotta szolgálatát az országért: „Szívemből érzem és egész lelkemből értem szülőhazám hívó szavát, és érette utolsó csepp véremet fel fogom áldozni…”
Nem sokkal később őrnaggyá léptették elő. 1848 decemberében Kossuth Lajos egy vadászezred felállításával bízta meg, amely később a kormányzó állandó testőrsége lett. Később is nagy tehetséggel növelte a magyar hadsereg létszámát, csaknem nyolcezer katonát szervezett be a szabadságharc ügyének erősítésére. Kossuth Lajos későbbi visszaemlékezéseiben megemlítette a férfit: „Ormai ezredesre tehát a szabadságszeretet, a zsarnokság gyűlölete, az elnyomottak iránti lovagias érzelme, s az áldozatkészség hősies resignatiója már atyjáról szállott örökségbe, s ez érzelmek nála a legmagasztosabb jellemszilárdsággal párosultak, mely, azt az ő halálba küldött, úgynevezett haditörvényszék előtti magaviseletével is tanúsította, s klasszikus ókor legszebb jellemeire emlékeztető elvhűségig, s rendíthetetlenségig emelkedett.”
Ám a megnyerő külsejű és szellemű Orlai Norbert nemcsak a szabadságharc vezetőjét, hanem a környezetében élő asszonyok – elsősorban felettesei feleségének, például Kossuth nejének és nővérének – rokonszenvét és támogatását is megnyerte, kortársai nem kis irigységére, akik az asszonyok befolyásának tulajdonították gyors emelkedését a ranglétrán. Kiváló katonai szervezőkészségét azonban még irigyei is elismerték.
Szerelem első látásra
1849-ben újabb ezredek szervezésével bízták meg. Ekkor ismerkedett meg Rozsváry (Kornhofer) Lajossal, aki 46 évével csapata legidősebb tagjaként szolgált. Az idősödő úr, tiszteletét kifejezve Ormai felé, meghívta őt nagyváradi kávézójába. Az ezredes örömmel elfogadta a vendéglátást, és 1849. március 19-én elutazott Nagyváradra egy brazil kávéra.
Ezen a napon nemcsak a kávézó hangulata fogta meg a parancsnokot, hanem Rozsváry Lajos lánya, Vilma is. A fiatal, mindössze 18 éves lány ekkor már túl volt egy rosszul sikerült házasságon. A helyiek szerint szerencsejátékfüggő férje szó szerint „elkártyázta” a hölgyet.
Az első találkozás mindkét személyben mély érzelmeket ébresztett. Ormai – aki ekkor már 36 éves volt – nem tétlenkedett, már aznap estére randevút kért Vilmától.
A Kőrös-parti sétáról a katonatiszt kézen fogva kísérte haza a fiatal lányt.
Randevútól az oltárig
A nagyváradi események után felgyorsultak a történések nemcsak Norbert és Vilma között, hanem az országban is. Ekkor már nyilvánvaló volt Ferenc József és I. Miklós cár szövetsége, amelynek a magyar szabadságharc felszámolása volt a célja. Az újdonsült szerelmespár azonban próbálta ezt figyelmen kívül hagyni, és a lehető legtöbb időt töltötték együtt, amikor pedig távol voltak egymástól, a futár szinte naponta hozta-vitte szerelmesleveleiket. Bő két hónappal a megismerkedésük után, 1849. május 27-én Ormai Norbert feleségül vette Rozsváry Vilmát – ehhez viszont át kellett térniük katolikus hitről reformátusra Vilma korábbi házassága miatt. Eközben Norbert katonai pályája szárnyalt felfelé, április 25-én Kossuth ezredessé léptette elő.
Ítélet, amely tönkretette a beteljesedő szerelmet
Augusztus 7-én az ezredes Pankotáról beteget jelentett feletteseinek, és lemondott a rangjairól. Haynau ekkor már elkezdte a szabadságharc megtorlását, felderítőcsapatokat küldött az országba azzal a céllal, hogy fogjanak el minden olyan személyt, aki a felkelésben valamilyen formában részt vett. Augusztus 12-én Ormait is utolérték, elfogták, majd Gyulára szállították fogolyként. Augusztus 21-én engedéllyel Aradra ment önmaga feladása miatt.
Hátra kellett hagynia feleségét, aki szíve alatt hordta gyermeküket. Másnap Haynau rögtönítélő bírósága kötél általi halálra ítélte.
„Tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük (…) Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt” – írta Haynau a férfi kivégzése után.
Csalás a túlélésért
Férje halála után Vilma mindent megtett, hogy születendő gyermekét ne bélyegezzék meg az apja miatt. Úgy érezte, zsákutcába jutott, mivel az Ormai név elárulta volna, viszont a saját leánykori nevét sem használhatta, hiszen ebben az esetben törvénytelennek titulálták volna a fiát. Épp ezért furfangos tervet eszelt ki: kellett találnia valakit, akinek a vezetékneve megegyezik férjéével, és elvállalná az apa szerepét. Így megemlékezik szerelméről is, mégsem derül ki az igazság.
Barátai segítségével bukkant egy földesúrra, Ormay Józsefre. Felkeresték, és vázolták neki a helyzet komolyságát. A férfi először hallani sem akart az egyezségről. Félt a lebukás miatti börtöntől, illetve hívő emberként a csalás miatti kárhozattól is, Vilmának azonban sikerült meggyőznie őt egy nagy köteg pénzzel és egy komoly ígérettel.
Vilma ígéretet tett Józsefnek, miszerint soha, semmilyen körülmények között nem fedi fel gyermeke igazi apjának kilétét, valamint úgy érezte biztonságosabbnak, ha a szülés után az országot is elhagyja.
József nemcsak elfogadta az ajánlatot, de feleségül is vette Vilmát. Az esküvőnek köszönhetően a katolikus egyház törvényei szerint lett megkeresztelve az immár y-os vezetéknevű Ormay Norbert József, aki 1850. február 28-án született.
Az özvegy, aki a föld túlsó felére száműzte magát
A gyermek születése után Vilma betartotta a megállapodás rá eső részét: elhagyta az országot, és Konstantinápolyba ment egyedül, fiát rokonokra hagyta. Konstantinápolyban megismerkedett egy dúsgazdag brazil ültetvényessel, akivel nem sokkal később Brazíliában házasságot kötött, és folyamatosan küldött haza pénzt gyermeke nevelésére. A kis Norbertnek a mostohaszülők a szabadságharcról és valódi szüleiről sosem beszéltek, tabuként kerülték a témát. A kiegyezés után az újra megözvegyült Vilma állítólag járt Magyarországon, sőt, Wiesbadenben telepedett le, ott halt meg 53 évesen, 1884-ben. Halála előtt úgy rendelkezett, hogy nagy vagyonát juttassák el fiának. Így tudta meg 1885-ben a származása történetét az első aradi vértanú fia, aki akkor már 35 éves volt, és köztisztviselőként dolgozott. A hatalmas örökség fenekestől felforgatta az addig szerényen élő család életét. A férfi állását odahagyva feleségével és két fiával Texasba utazott, birtokot vásárolt, marhatenyésztéssel és -kereskedéssel kezdett foglalkozni – de az övé már egy másik, szintén nagyon kalandos történet.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ormai_Norbert
https://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02845/aradiv02845.html
https://mult-kor.hu/ki-volt-az-zvegy-aki-az-elso-aradi-vertanut-gyaszolta-20180914
https://mult-kor.hu/az-elso-aradi-vertanu-zvegye-20180820
http://amulok.blogspot.com/2014/03/texas-es-vegul-del-brazilia-nekem.html
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>