„Indiába is eljutottam egy online találkozásnak köszönhetően” – alakulnak-e valódi kapcsolatok a neten?

A videójátékok ma már nem csupán magányos kikapcsolódási formát jelentenek. Vannak, akik akár napi tíz órát is e-sport- vagy gamerkarrierjük építésébe fektetnek, ami remek pénzszerzési lehetőséget jelenthet hosszú távon. A gamerek világában persze megmaradtak azok a baráti társaságok is, amelyek szórakozás céljából játszanak együtt, de az is előfordul, hogy ismeretlen játékosok találkoznak a virtuális térben.

Feszültség a gamerek között

A húszéves vegyészmérnök hallgató, Gálfi Tihamér általános iskolás kora óta játszik videójátékokkal, leginkább az együttműködésre alapuló játékokat kedveli. 

„Nagyon fontos lenne a csapatkommunikáció, ez viszont nem mindig valósul meg. Sokan vannak, akik nem veszik komolyan az egészet, és széttrollkodják mások játékát. 

Ezeknek a meccseknek az lenne a lényege, hogy jól érezzük magunkat, de sokszor előjön a toxikus kommunikáció, ami átmegy egymás szidásába. 

Ezt néha nehéz kezelni” – mesélt az alapvetően szórakozás céljából folytatott tevékenység sötét oldaláról Gálfi Tihamér, hozzátéve, az általa leírt eset ötből négyszer megtörténik, amikor nem a barátaival, hanem idegenekkel játszik.

Ettől függetlenül az sem ritka, hogy a meccs résztvevői között jó hangulat alakul ki, a későbbiekben pedig barátnak is jelölik egymást, és beszélgetni kezdenek, kialakul valamiféle barátság. 

Minden második magyar videójátékozik

A Reacty Digital 2023 áprilisában 1039 fő megkérdezésével végzett országos reprezentatív közvélemény-kutatása szerint Magyarországon stabilan 3,5 millió felnőtt (18–65 éves) játszik videójátékokkal – mindazokat is beleértve, akik például „üresjárataikban” szókeresőznek. Közülük 810 ezer főre tehető azok száma, akik akár alkalomszerűen, akár komolyabban e-sport-játékokkal töltik idejüket.
Forrás: Esport1.hu

Közösséget épít a streaming?

Ha már a netes játékoknál tartunk, nemcsak a klasszikus értelemben vett videójátékok népszerűek az online térben, hanem azok is, amelyeket hagyományosan személyesen játszanak egymással az emberek. A sakk népszerűsége például mérhetően és látványosan megnőtt az elmúlt években világszerte, egyre több felhasználója van a sokak által ismert platformoknak. 

Ilyen felület a chess.com is, amely több millió felhasználónak biztosít lehetőséget a játékra. A platformon keresztül sikerült elérnem többek között a FIDE-mesteri címmel rendelkező grúz Lile Koridzét is, aki öt és fél évvel ezelőtt, még tinédzserként kezdte el az online játszmáit közvetíteni.

„Abban az időben nem tudtam olyan jól angolul, mint manapság, emiatt igazán őrült döntés volt elkezdeni a streaminget, de elsősorban az volt a célom, hogy megmutassam a képességeimet a sakkot követő közönségnek világszerte.” 

„Egyáltalán nem munkalehetőségként tekintettem rá, hiszen kezdő voltam, az akkori edzőm mondta, hogy a kapott összegekből fedezni tudnám a versenyeim kiutazási költségeit is” – világított rá a fiatal, de ma már rutinos játékosnak számító grúz lány arra a lehetőségre, ami a játszmák közvetítésében rejlik.

Lile Koridze úgy véli, az online sakkozó közösségek jó lehetőséget jelentenek a játékosoknak a barátkozásra, hiszen sok városban és kisebb településen egyáltalán nem léteznek olyan klubok vagy sakkozóhelyek, ahol megismerkedhetnének a sportolók egymással.

A nemzetközi sakkmesternek számító Turzó Attila az elsők között volt, akik online tanítani kezdték a játékot a kétezres évek elején. Úgy látja, ma a fiatalok körében is sokkal népszerűbbé vált a sport, ami többek között a netflixes Vezércsel című sorozatnak is köszönhető.

„Tavaly az egyik nézőm meghívott egy írországi versenyre. Fizette a repülőutamat, a szervezők pedig a szállásomat. Ott találkoztam vele élőben, korábban a Twitch-en oldottunk meg együtt különböző sakkfeladványokat. Indiába is hasonló módon jutottam ki, oda is az egyik online követőm hívott meg” –számolt be a neten kötött barátságok továbbéléséről Turzó Attila.

Kép

Illusztráció: Képmás kollázs

Igazi barátság a virtuális térben?

A valóság és az illúzió határának összemosódását Üveges Anna az úgynevezett destruktív neuroplaszticitás jelenségével magyarázza, amely agyunk változásra való képességére utal, abból a szempontból, amikor ez a változás sokkal inkább hátrányokkal, mintsem előnyökkel jár. Emiatt könnyen az eszközeinken elérhető online tér függőivé is válhatunk, s napi szinten azt érezhetjük, szükségünk van ezekre az ingerekre, miközben a valós emberi kapcsolódásainkra nem marad kapacitásunk. 

„Egy hús-vér emberi kapcsolatot áthat a valódiság, a lélekközeliség. Elemi része az érintés, a szemkontaktus. Kutatások támasztják alá, hogy a különböző okoseszközök jeltovábbító rendszere voltaképpen leképezi az emberi idegrendszer információfeldolgozó működését. 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fejlődő technológiának köszönhető eszközeink voltaképpen idegrendszerünk kiterjesztései, és ez fordítva is igaz: mi, analóg lények leképezzük a digitális világot. 

Az online tér nem rendeltetésszerű használata éppen ezért emberi evolúciós értékeinkre nézve bizonyos értelemben romboló hatású, mert idegrendszerünk a rendszeres stimulációra érzékenyen reagál. A digitális világban való (túl)időzés egyszerre függésre késztet és kimerít. Eláraszt és energiát is von el, úgy érezhetjük, hogy kinyílik a világ, ami épp annyira beszippanthat, amennyire tágíthatja a lehetőségeinket. Egy face-to-face, egészséges emberi kapcsolódásban a nyugalmat, a biztonságot és az izgatottságot teljesen más minőségben és mintázatban tapasztaljuk, azok átélése nem jár a túlingerléshez hasonló »mellékhatásokkal«” – hívta fel a figyelmet Üveges Anna. 

A pszichológus szerint a valóditól gyakran eltérő közösségi én érzéstelenítő hatású: eltávolítja az embereket a fájdalomtól, a valahová tartozás hiányának érzetétől, ezért személyiségformáló hatással is bír. Emiatt leginkább a tinédzser korosztály van kitéve annak a veszélynek, hogy a számára hiányzó dolgokat online platformokon próbálja pótolni.

A net sötét oldala

A fentebb említett pozitív példák ellenére fontos arról is beszélni, hogy az interneten a romboló hatású, mérgező közösségek is könnyebben szerveződnek. Terroristák toboroznak, propagandát terjesztenek, bűnözői csoportok alakulnak, deviáns viselkedésű emberek találnak egymásra és erősitik meg destruktív világképüket az internet sötétebb oldalán.

„Ha a szélsőséges közösségi formákra tekintünk, annak tagjait saját traumáik és fel nem dolgozott, gyakran fájdalmas élettörténeteik kötik össze.” 

„Itt a valahová tartozás illúziója már agresszív cselekedetekben és a más embereken való „törlesztés” formájában nyilvánul meg, gyakorlatilag ez, a bántalmazás jelenti a közös pontot, amelyen keresztül kapcsolódnak a tagok – világított rá a szakember arra, hogy általában mi áll az egyértelműen negatív célokat megfogalmazó csoportok létrejötte hátterében. – Érvényes lehet ez a kábítószerfogyasztó és vandalizmusra törekvő csoportokra vagy a legszélsőségesebb formaként említett terrorszervezetekre, ahol már patológiás esetről, azaz személyiségzavarról is beszélhetünk” – tette hozzá. 

Összeségében a kizárólag online működő közösségek az említett példák alapján nagyon különbözők lehetnek, de számos fajtájukról el lehet mondani, hogy képesek új színt hozni az életünkbe, élvezetesebbé tehetik azt, és hozzájárulhatnak a velünk közös érdeklődési körű emberek megtalálásához. Ezzel együtt annak a szakvélemény szerint is minimális a valószínűsége, hogy teljesen pótolhatnák a személyes kapcsolattartást, arra ugyanis mindenképpen szükségünk van.

Üveges Anna szerint érdemes szem előtt tartanunk, hogy az életet hús-vér emberi interakciók és személyes kapcsolatok nélkül nem úszhatjuk meg. „Bár a határ nagyon vékonnyá válhat a valóság és az illúzió között az online térben is, emberi mivoltunkból kifolyólag képesek vagyunk felismerni, mi valódi, és mi nem. Igaz, a felismeréshez kezdetben lehet, hogy segítségre lesz szükségünk” – véli a szakember.