Lehet-e mesterséges egy barát? – Az AI-nyaklánc az új magányűző okoseszköz

A zöld, virágokkal tarkított tisztásra egyszer csak betoppan egy fiatal, sportruhába öltözött nő. „Teljesen kifulladtam” – mondja a nyakában lógó medált érintve, majd diadalittasan elkiáltja magát. Az idilli pillanatot váratlanul megtöri a telefon rezgése. Késlekedés nélkül előkerül a mobil, a képernyőn pedig rövid üzenet olvasható: „De legalább kint vagyunk.” Főhősünk egyetértően bólogat, és folytatja útját.  

Július 30. a barátság világnapja. Ezen alkalomból debütált a friend.com nevű webshop, amely nevéhez hűen egyetlen terméket kínál: barátot. Csakhogy nem hús-vér bajtársról beszélünk (ami valljuk be, furcsa is lenne), hanem egy AI, azaz mesterséges intelligencia-nyakláncról. 

A kerek, amulettre emlékeztető kiegészítő lényege, hogy folyamatosan jelen van, és hallja a tulajdonosát, majd a telefonjára küldött üzenetben válaszol is a mondandójára.

A nyaklánc különböző szociális helyzetekben is „fülel”, sőt az online világba is követi birtokosát, lelkesen kommentálva például a sorozatot, amit éppen néz. Megosztó találmányról van szó, amellyel kapcsolatban a legfőbb kérdés, hogy valóban szükség van-e rá? Kétségkívül sok a magányos ember, de jelenthet-e gyógyírt a mesterséges intelligencia?

Az egyedüllét korosztálytól független probléma, ám főleg a milleniál generációt érinti

A termék elsődleges célpontját a milleniál generáció képezi. Nem véletlenül. A YouGov piackutató és adatelemző cég 2019-es felmérése szerint az Y generáció tagjai jóval gyakrabban magányosak, mint a Gen X képviselői vagy a boomerek. A megkérdezettek 30%-a jelezte, hogy mindig vagy gyakran érzi egyedül magát. Ez nem meglepő módon erősen összefügg a baráti kapcsolatok hiányával, ugyanis szintén 30%-ra rúg azok száma, akiknek saját bevallása szerint nincs legjobb barátja. Ami persze nem egyenlő a magánnyal, csakhogy a megkérdezettek 22%-a válaszolta, hogy semmilyen baráttal nem rendelkezik. 

Ennek többféle oka is lehet, kezdve a social mediától a félénkségen át egészen a hobbik és érdeklődési körök hiányáig. Nem véletlen, hogy az AI-nyaklánc főleg ezt a korcsoportot veszi célba. Ettől függetlenül azt látjuk, hogy a magány a legtöbb korosztályt érinti. 

Az időskori izoláció régóta jelenlévő probléma, de az egyedüllét érzése a Z generáció számára sem ismeretlen. 

És tény, hogy barátokat találni nem könnyű, különösen, ha az ember egyetemi közösségében vagy munkahelyén nincs, akivel közös hangot találna. Hiszen, ha ott nem lelünk barátokra, ahol az időnk legjavát töltjük, jóval nagyobb tudatosságra és bátorságra lesz szükség, hogy nyissunk mások felé. Ez pedig sokak számára kihívást jelent.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Az AI-barát tulajdonképp nem más, mint AI-szolga

A kitaláló, Avi Schiffmann szerint a nyaklánc nem helyettesíteni hivatott az emberi kapcsolatokat, hanem kiegészítené azokat. Ami jól hangzik, csak nem teljesen világos, hogy akkor mégis mi szükség van rá? Ha rendelkezünk baráti és ismerősi hálóval, az okoseszköz holmi keveset tesz hozzá az életünkhöz. Nehéz elhinni, hogy aki végül megveszi, az nem barátpótlékként tekint majd rá. 

Egy AI-nyaklánc pedig semmiképp sem lehet megoldás az elmagányosodásra, főleg azért, mert csak tovább táplálja azt. Nem igényli, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, hogy úgy beszéljünk az érzéseinkről, hogy közben a másik szemébe nézünk, és ami a legfontosabb: semmit nem vár el tőlünk. Kiszolgál, de nem kéri, hogy vegyük fel a telefont este tízkor. Nem hív el kávézni, hogy megünnepeljük a munkahelyi sikereket. Nem osztja meg a kudarcát, és nem kér egy zsepit, amibe az orrát fújhatja. 

Holott a barátság alapja éppen ez a fajta kölcsönösség. Hogy ott vagyunk egymás számára. Hogy számíthatunk egymásra. 

Ha ez hiányzik, és minden kizárólag az egyik fél szükségletei körül forog, akkor a másikat kihasználjuk csupán. Vagy jelen esetben simán használjuk. 

Az okoskütyü ugyanis szolgálja a tulajdonosát, anélkül, hogy az bármit is nyújtana cserébe. Ez nem barátság.

A barát, aki már jóval az AI előtt is mindent meghallgatott 

Az AI-nyaklánc csak látszatra szól a barátságról. Valójában egy sokkal mélyebbről érkező kiáltás visszhangja csendül fel benne. Az emberben ugyanis kezdettől fogva ott a vágy, hogy valaki lássa és meghallgassa, akkor is, ha épp a leghétköznapibb helyzeteket éli át. Mert ha tudom, hogy valaki figyel rám, az azt üzeni, hogy értékes vagyok. Ha tudom, hogy valaki meghallgat, az megerősít, hogy nem volt hiába az adott pillanat, legyen az a legnagyobb örömöm vagy a legkeserűbb bánatom. És arra is szüntelenül vágytunk, hogy valaki ne csak hallgasson, hanem szóljon hozzánk ezekben a pillanatokban: bátorítson, erősítsen, vigasztaljon. 

A régiek pontosan tudták, hogy egy ilyen személy mindig is létezett, és ismerték a nevét: Istennek hívták. Ami pedig ma AI-nyakláncot és modern technológiát igényel, az egykor egy hárombetűs tevékenységben fejeződött ki: imában. Pontosan ugyanúgy és ugyanazt megoszthatjuk egy felsőbb hatalommal, amit egy kütyünek mondanánk, és nem fog kevésbé célt érni. Sőt. 

De a válaszhoz hit kell, mert nem a telefon képernyőjén fog felvillanni. 

Hanem talán éppen a csendben, az emberi kapcsolatokban, a szent szövegeinkben köszön majd vissza. 

Távol álljon tőlem, hogy a magányt bagatellizáljam, mondván elég az, ha az ember hittel él. Nem erről van szó. Társas lények vagyunk, szükségünk van egymásra. Viszont a korunknak különösen nehéz beismerni, hogy nem csupán társas, hanem spirituális lények is vagyunk. Horkanthatunk, tagadhatjuk, nevethetünk azokon, akik ezt az igazságot hirdetik, de az AI-nyaklánc pontosan ezt üzeni. A vágyaink és a szükségleteink ugyanazok, mint sok száz évvel ezelőtt. Csak máshogy fogalmazzuk meg, mint a régi korok emberei. Arra azonban érdemes emlékezni, hogy a lelki éhség sosem érte be mesterséges válaszokkal.