Nomád népvándorlás

„Nagy szerencse, hogy sokunk a városok jelentette biztonságos védőburok alatt jobb körülmények között élhet, mint például a kazah nomádok, de amikor velük vándoroltam a nyári szálláshelyek felé, rájöttem, hogy a mi civilizált védőburkunk nagyon sérülékeny, és ha kipukkad, akkor kevés eséllyel vészelnénk át a nomád körülményeket” – így foglalta össze tapasztalatait Joel Santos. A 38 éves portugál fotóriporter 2015-ben hetekig követte Muhammed Kudha és családja vándorlását a nyári szálláshelyre. A kazah nomádok a hírhedten szeles és fagyos telet az Altájtól keletre fekvő lankásabb vidékeken töltik fából, vályogból épített házaikban. Május végén érkezik meg az igazi tavasz, ilyenkor családok ezrei kerekednek fel, hogy az Altáj-hegység dús legelőire tereljék állataikat.

Az esemény nagy szervezést igényel, ugyanis mindenki a jól bevált útvonalakat használja a hegység eléréséhez, így félő, hogy az állatok és a csomagok összekeverednek. Ezt kiküszöbölendő, az indulás előtti napokban a szomszédos családfők egy találkozón eldöntik, hogy pontosan mely családok indulnak el a hét egyes napjain.

„Az apa és az elsőszülött fiú kezdi meg a vándorlást az állatokkal, őket egy nappal később követi a család többi tagja a csomagokkal. Ők viszont egy nappal hamarabb érkeznek meg a nyári szállásra, hogy felállított jurtával, meleg étellel, itallal fogadják a családfőket.”

Joel Santos 2016-ban is visszatért Mongóliába, akkor a Sailau család őszi vándorlását követte egy drónra szerelt fényképezőgéppel. Itt látható képén a Kudha család elsőszülöttje keres átkeléshez alkalmas gázlót egy hegyi patakban, az Altáj-hegységben.  

Joel Santos (38) Lisszabonban született, közgazdaságtanból diplomázott a város egyetemén. Azonban hobbijából kovácsolt megélhetést, az elmúlt 10 évben utazási magazinokban jelentek meg fotóriportjai. Joelsantos.net.