Női influenszerek a médiában – a XIX. században

A kevésbé támogató környezet ellenére mégis voltak nők, akik mertek olyan férfias szakmát választani, mint az újságkészítés. Hiába jelentek meg már női magazinok a XIX. század elején, azokat férfiak szerkesztették és női álnév alatt férfiak írták. Azonban a reformkor és a forradalom utáni megtorlás időszaka alapjaiban változtatta meg a nők szerepét.  

A XIX. század második felében egyre többen voltak, akik az írás, újságírás, újságkészítés rögös útjára léptek. Sokan erre tették fel mindenüket, mert meghalt mellőlük az a férfi, akitől a támogatást remélhették volna.

Ellenszélben kellett dolgozniuk, mert a kor elismert írója és kritikusa, Gyulai Pál – sokak véleményét kifejezve – így állt a női alkotáshoz: „A nők alkotó tevékenysége csak kompenzáció, életpótlék, és valójában nem képesek alkotásra, csak reprodukcióra.” Gyulai Pálnak nem volt igaza.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete idén is konferenciát rendezett, amely a női újságírás XIX. századi történetével foglalkozott. Ennek alapján mutatjuk be a legtehetségesebb, legvagányabb nőket ebből az időszakból.

Kép

Szegfi Mórné Kánya Emilia

Kánya Emilia – az első női lapszerkesztő

17 évesen ment férjhez egy német anyanyelvű temesvári kereskedőhöz, négy gyermekük született. Tíz év után a boldogtalan házasságból Emiliát a válás menekítette ki. Pedig a válás megbélyegzést jelentett, akik elváltak, igyekeztek titokban tartani státuszukat, sokszor inkább özvegynek mondták magukat. Emilia éppen ezért Pesten kezdett új életet négy gyermekével. Hogy teljesítse a családfői feladatokat, a pesti arisztokrata hölgyek unszolására 1860-ban szépirodalmi és divatlapot alapított.

A Családi Kör volt a Monarchia első, asszony által szerkesztett lapja, amely képes volt a fennmaradásra két évtizeden keresztül.

A Családi Kör élen járt az emancipációs törekvések népszerűsítésében. A nagy nevekből is sikerült párat leigazolnia: Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is publikált a lapban. 1861-ben Mária újra férjhez ment, ezúttal Szegfi Mór újságíróhoz, akitől még négy gyermeke született. Részt vett az országos leányárvaház és a nőképző egylet alapításában. Népszerű szépirodalmi, ismeretterjesztő és divatmagazinja 1880-ban szűnt meg, ám közben rengeteg életrajzot írt, szerkesztette a Magyar Nők Évkönyvét és kiadta a Magyar Hölgyek Könyvtárának köteteit. 

Kép

Szendrey Júlia 

Szendrey Júlia – a lázadó

A történelmi emlékezet úgy őrzi Szendrey Júlia képét, mint a lázadó asszonyt, aki szoknya helyett nadrágot viselt, rövid hajat vágatott és szivarozott. Amikor szerelmi házasságot kötött a vándorszínész-költő Petőfi Sándorral, kapcsolatuknak egy fél ország drukkolt, a páros egyfajta szerelmi szabadságharcot folytatott a régi házassági rend ellen. Tudatosan építették imidzsüket, Júlia naplójából Petőfi és Jókai részleteket publikáltak, így a külvilág nagyon sokat tudott a kapcsolatukról. Sándor és Júlia maga volt az álompáros: miközben Júlia nemzeti színű kokárdát varrt férjének, ő a Nemzeti dalt írta. A szabadságharc kitörésével az események felgyorsultak, decemberben született meg a fiuk, Zoltán. Petőfit 1849 nyarán látta utoljára, utána már csak a halálhírét kapta.

Az özvegy a forradalom leverése után nagyon nehéz helyzetbe került: elvesztette élete szerelmét, ingóságait lefoglalták, jövedelme nem volt, alig egyéves kisfiáról pedig gondoskodnia kellett. Két választása maradt: vagy hazaköltözik apjához, vagy újra férjhez megy. Júlia Pesten akart maradni, így az utóbbit választotta: a következő évben házasságot kötött Horváth Pál történésszel.

Egyszerre volt feleség, publikáló szerző, édesanya és háziasszony.

Andersen meséit magyarra fordította. Házasságukból négy gyerek született, de férjétől nem kapta meg azt az érzelmekben és kulturális impulzusokban gazdag létformát, amire szüksége lett volna, házasságában inkább vegetált, szenvedett. Agresszív férje durva bánásmódját élete végén elégelte meg, és különköltözött tőle. Nem érdekelte a külvilág ítélete, ám ekkor már késő volt új életet kezdeni egyre súlyosbodó betegsége miatt. Negyvenéves korában rákban, egyedül halt meg. Művi gonddal szerkesztett naplója halála után jelent meg. Koppenhágában pár évvel ezelőtt szobrot emeltek az emlékére.

Kép

Vachott Sándorné –  Klimkó Béla festménye

Vachott Sándorné – mindenkinek rokona, ismerőse

Csapó Mária a magyar irodalmi közéletbe beágyazott családba született, anyai nagynénjei: Bajza Józsefné és Vörösmarty Mihályné. A szülők házában a reformkor művészvilágának színe-java megfordult: például Jókai Mór és Laborfalvi Róza, Szemere Pál és Fáy András. Húgának, Csapó Etelkának Petőfi Sándor udvarolt.

1845-ben kötött házasságot a kor ismert poétájával és jurátusával, Vachott Sándorral. Vachott mint Kossuth barátja és titkára nem úszhatta meg a szabadságharc utáni megtorlást, a börtönből súlyos betegen tért haza, majd két évvel később újabb politikai börtönbüntetés várta, ahol a szűk cellában megőrült. Mária kényszerhelyzetbe került: neki kellett gondoskodnia beteg férjéről, idős édesanyjáról és három gyermekéről. Vagyonnal nem rendelkezett, hogy biztosítsa a család megélhetését, így egyetlen esélye az irodalmi munkásság volt. James Fenimore Cooper regényeit ő fordította először magyarra, regényt írt és folyóiratokat szerkesztett. A magyar gyermekirodalom egyik megteremtőjeként tartják számon.

Vachottné saját vállalkozásként több lapot is indított és szerkesztett. Egy intellektuális és piaci űr betöltésére törekedett: elsőként írt anyákról anyáknak.

Anyák hetilapja (1861), Szünórák (1862), valamint a Magyar Gazdasszonyok hetilapja (1863 és 1865 között) voltak újságírói és szerkesztői munkája eredményei. Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter lelki és irodalmi támogatását élvezte, aki többször nyílt levélben hívta fel a figyelmet Vachottné lapvállalkozásaira, és folyamatosan publikált is a lapjaiban.

Kép

Wohl Janka

Wohl Janka – a szingli

Kikeresztelkedett zsidó családban született, tehetséges zongorista volt, Liszt Ferenc tanítványa, de az üres, fehér lap jobban vonzotta, mint a kotta. Három nyelven olvasott, tinédzser korában első verseskötetét Jókai Mór adta ki kötetbe rendezve. Állandó jelleggel jelentek meg cikkei, költeményei a korabeli lapokban. Ő volt az első nő, aki hivatalos megbízást kapott fordításra a Magyar Tudományos Akadémiától. Fiatalon anyagilag függetlenedett a szüleitől, és férjhez menetel nélkül is képes volt eltartani magát. A Copperfield Dávid teljes szövegét ő fordította magyarra, Liszt Ferencről írt francia nyelvű életrajza nemzetközi siker lett.

Testvérével, Stefániával – aki szintén ismert költőnő volt – 1870-ben alapították meg lapjukat, a Nők Munkakörét, amely már eltávolodott a romantika nőideáljától, s inkább praktikus, a nők önálló megélhetését is segítő modern ismeretekkel látta el olvasóit.

Később a lap beolvadt a Magyar Bazár magazinba, amelyet ugyancsak a Wohl-nővérek szerkesztettek. Szerkesztői teendőik mellett rengeteg viselkedési és életvezetési cikket írtak. Az anyagi függetlenség lehetőséget adott nekik arra, hogy párizsi stílusú belvárosi szalont vezessenek. Hamarosan a Nádor utcai szalon a pesti közélet találkozópontjává vált: Liszt Ferenctől kezdve Kandó Kálmánon át Reviczky Gyuláig mindenki megfordult itt.  

A tizenéves Janka emlékkönyvébe 1858-ban Arany János ezeket a sorokat írta:
„To love, to like, enyelgénk,
Amaz sok, ez kevés;
(Szótár-segélye nélkül
Támadt az érezés;)

Egy szóba’ most ezen per
Kiengesztelve lőn:
Zeng édesen: remember!
Át téren és időn.”

Sosem fogjuk megtudni, hogy ezek a sorok milyen érzelmeket takarnak a művésznek készülő kamaszlány és a már ismert költő között, mert nincs már senki, aki elmesélné.