Egy hétgyermekes családot avatott boldoggá egy faluban a Katolikus Egyház – „Ők nem voltak emberfeletti emberek”

Tisztelettel vegyes borzongással adták kézről-kézre a lengyelek az Ulma család fotóit a második világháború után: várandós anyuka nagy hassal, a lencsével szembenéző apuka; nyüzsgő, a fényképezőgépre alig figyelő gyerekek; az anyuka ruhákat tereget; háziállatok és gyerekek a fűben, nagy boldogságban. 

Az 1900-ban született Józef Ulma nem volt átlagos zöldség- és gyümölcstermesztő földműves: nagyon érdekelte a fotózás, ezért a szokásosnál jóval több fénykép maradt a családjáról és a falujáról; Markowában létrehozta az első gyümölcsfaiskolát, úttörő volt a méhészetben és a selyemhernyó-tenyésztésben, könyvkötőgépet és háztartási szélturbinát épített, így ő volt az első a faluban, aki paraffinlámpa helyett villannyal világította meg a házát. Házi kiskönyvtárából a mai napig megmaradt néhány könyv, például egy kézikönyv az elektromosságról, egy a fotózásról, egy könyv Ausztrália őslakóiról. 

Kép

Józef és Wiktoria Ulma 1935-ös eljegyzési fotója – Forrás: Ulmafamily.com

35 éves volt, amikor feleségül vette a nála 12 évvel fiatalabb Wiktoria Niemczakot, és utána szinte évente születtek gyerekeik: Stanisława (1936. július 18.), Barbara (1937. október 6.), Władysław (1938. december 5.), Franciszek (1940. április 3.), Antoni (1941. június 6.) és Maria (1942. szeptember 16.). 

Wiktoria a meggyilkolásakor előrehaladott várandós volt hetedik gyermekével.

Markowa csaknem 4500 lakosa között körülbelül 120 zsidó ember élt, Józef ismerte őket, néhányukkal kereskedett is. 1941-től a zsidók helyzete tarthatatlanná vált, a németek összegyűjtötték, majd munka- és megsemmisítő táborokba hurcolták őket. 1942 júliusa végén kezdődtek meg a deportálások Markowában és környékén. Józef egy családnak segített menedéket építeni a patak melletti szakadékban, ez azonban nem volt hatékony túlélési eszköz, mivel a németek a lengyel rendőrséggel együtt időnként átfésülték a területet. Egy nagyobb razzia során decemberben sok bujkálót megtaláltak, de utána még mindig rejtőzködtek zsidók Markowában, közülük 21-en élték meg a német megszállás végét. 

Azok nyolcan, akik az Ulma család házának padlásán kaptak menedéket – többen közülük egy család tagjai, illetve egymás rokonai voltak –, joggal reménykedtek a túlélésükben, hiszen a ház a település külső területén állt, és szinte tanyának számított. Segédkeztek a család napi gazdasági munkáiban is, valószínűleg hozzájárultak az étkeztetésükhöz, nincs azonban arra utaló jel, hogy az Ulma család anyagi haszonszerzés fejében segítette volna őket. 

Viszont hatalmas kockázatot vállaltak: a lengyel területeken a németek halálbüntetéssel sújtották azokat, akik a zsidóknak bármilyen segítséget nyújtottak. 

Körülbelül ezer lengyelt gyilkoltak meg emiatt, ez hatalmas elrettentő erőt jelentett a lakosság felé.
A Wiktoria által vásárolt nagyobb mennyiségű élelmiszer felkelthette a szomszédok figyelmét, mert arra utalt, hogy otthonukban nem csak családtagok lehetnek. Hogy ki és mikor jelentette fel a zsidókat bújtató Ulma családot, az rejtély. A visszaemlékezők gyanúja szerint a Polnische Polizei egyik rendőre lehetett, aki lelkesen működött együtt a németekkel. 

Az elfogó csoportot a közeli Łańcut város német rendőrségének főnöke, Eilert Dieken hadnagy irányította. 1944. március 23-ról 24-re virradó éjszaka rajtaütöttek a tanyán, a zsidókat szinte még alvás közben lőtték le, Józef Ulmát és várandós feleségét, Wiktoriát pedig kiterelték a ház elé. Dieken megbeszélte a dolgot beosztottaival, és mindkettőjüket lelőtték. Majd elrendelte, hogy a síró gyerekekkel is ugyanezt tegyék. Néhány percen belül tehát tizenhét emberrel végeztek, köztük a babával is, akit Wiktoria a kivégzés pillanatában kezdett szülni. 

Haláluk perceiben zsidók és keresztények együtt váltak mártírrá.

A falubeliek kénytelenek voltak ideiglenesen eltemetni a halottakat: egy gödörbe tették a család tagjait, egy másikba a zsidókat. (1945 januárjában az Ulma család holttestét exhumálták és a helyi plébánia temetőjébe szállították, két évvel később pedig a zsidók földi maradványait is méltóbb helyre vitték.)

Kép

Négy Ulma-gyerek 1944-ben – Forrás: Ulmafamily.com

A család meggyilkolásának híre először pánikot váltott ki a környéken. Egy zsidó menekült, aki arrafelé vészelte át ezt az időszakot, így számolt be később erről: „…másnap reggel 24 zsidó holttestét fedezték fel a mezőkön. Maguk a parasztok gyilkolták meg őket, akik húsz hónapig rejtegették őket.” Később viszont történetük egyre nagyobb körben elterjedt, és a mártír család a hősies önfeláldozás jelképévé vált. 1995. szeptember 13-án a Yad Vashem Intézet Józef és Wiktoria Ulmát a Világ Igazának ismerte el. 2004-ben Markowában felavatták a család emlékművét, és róluk nevezték el a lengyel zsidómentők emlékére alapított múzeumot is. A Katolikus Egyház pedig követendő példaként oltárra állítja őket hívei elé, mint akik tetteikkel dacoltak a háború sötétségével: az irgalmasságnak minden kritériumát teljesítették életükben, amelyeket Jézus az üdvözülés feltételeként említett (Mt 25,34–36), és vértanúhalált szenvedtek hitük és tetteik következményeként. 

Önfeláldozásuk nagyszerűségére hívja fel az utókor figyelmét a boldoggá – majd valószínűleg szentté – avatásuk.

A kanonizációs szertartáson jelen lesz a család egyik távoli rokona is, Michael Niemczak katolikus pap, aki az Egyesült Államokban, Új-Mexikóban él, és ő Wiktoria unokatestvérének a dédunokája. ,,Könnyű olvasni ezeket a történeteket és úgy gondolni a bennük szereplő alakokra, mint akik időben és térben nagyon távol vannak… Azt gondolni, hogy ők biztos valamiféle emberfeletti emberek voltak, én viszont erre képtelen lennék. De amikor aztán azt hallod, hogy a családtagjaidról van szó, van ebben valami igazán megdöbbentő” – nyilatkozta Niemczak, majd hozzátette, hogy minden családnak megvannak a maga szentjei és a maga bűnösei is.

Források:
https://ulmafamily.com/biography/ 
https://romkat.ro/2023/09/07/vasarnap-avatjak-boldogga-az-ulma-csalad-kilenc-tagjat/ 
https://www.yadvashem.org/righteous/stories/ulma.html 
https://www.vaticannews.va/en/vatican-city/news/2023-08/ulma-family-remarkable-beatification-martyrdom-jewish.html