Megdöbbentő eredményű felmérés látott napvilágot – Hogyan gyógyuljon a beteg, ha az ápolók többsége maga is ápolásra szorulna?

Elképesztő eredményeket hozott az egészségügyi szakdolgozók kiégettségét és depressziójának mértékét vizsgáló felmérés. 64,4% a kiégés tüneteitől szenvedő egészségügyi szakdolgozók aránya, 42%-uk esetében olyan súlyos fokú a kiégés, ami már kezelést tenne szükségessé. A kérdőív kitöltőinek 40,2%-ánál valamilyen mértékű depresszió felmerült, közülük 6,8% esetében a jelek súlyos depresszióra utalnak. Hogyan tudják így ellátni a feladataikat? Hogyan tudnak így hozzájárulni a rájuk bízott betegek gyógyulásához?

egészségügyi dolgozók
Kép: Unsplash / Vladimir Fedotov

„Elképesztően magas szám, hogy az egészségügyi szakszemélyzet majdnem 65 százaléka a kiégettség tüneteivel küzd! Ilyen kiugró adatokkal még nem találkoztunk más országokban, Irántól kezdve Brazíliáig” – összegzi tapasztalatait a felmérés vezetője, Dr. Irinyi Tamás egyetemi okleveles ápoló, a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának munkatársa, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Csongrád-Csanád megyei elnöke. „A kiégés a segítő hivatásokban dolgozóknál jelentkezik, hosszan tartó stressz hatására. Jellemzi a fizikai-, érzelmi-, mentális kimerülés, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár. A krízisszintű kiégettség olyan rossz lelkiállapot, amelyben nem lenne szabad a szakszemélyzetnek dolgozni. 2022 január-februárjában a kollégáknak a 42 százaléka ennyire rossz állapotban próbálta teljesíteni a feladatait!

Ráadásul 40,2 százalékuk hordozza a depresszió tüneteit!

Ez a két felmérési eredmény mutatja, hogy a kollégák közel fele – sőt, nyugodtan állíthatjuk, hogy döntő többsége – rendkívül rossz lelkiállapotban volt vagy van. Úgy véljük, hogy ez a rossz eredmény még kicsit alulreprezentált is, mert akik súlyosan ki vannak égve, azok nehezebben veszik a fáradságot és energiát, hogy kitöltsék a kérdőívet, tehát a legsúlyosabb állapotú szakdolgozók valószínűleg nem is vettek részt ebben a felmérésben.”

A legutóbbi keresztmetszeti vizsgálat online kérdőívvel történt 2022. január 27. – február 14. között, amelyet a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara tagjai számára online felületeken tettek elérhetővé. 10 285 értékelhető kitöltés érkezett. A felmérést Dr. Irinyi Tamás és Dr. Németh Anikó készítette és publikálta. 
Kik tartoznak az egészségügyi szakdolgozók köréhez? Az ápolók, asszisztensek, dietetikusok, masszőrök, gyógytornászok, mentőápolók és mentőtisztek, védőnők, stb. 

„A kérdőívünk a saját kérdések mellett két pszichiátriában is használatos kérdéssorra épül. A Beck-féle depresszióskála 21 témakörben négy-négy állítást tartalmaz, ezek négy fokozatot képviselnek, ezekből kellett kiválasztania a kitöltőnek a rá legjellemzőbbet. Például: »1. Nem vagyok szomorú / 2. Gyakran szomorú vagy nyomott vagyok / 3. Mindig szomorú vagyok, és nem tudok kikeveredni belőle / 4. Annyira szomorú és boldogtalan vagyok, hogy nem bírom tovább.« Pszichiátriákon is használják ezt a tesztet, mert komoly jelzést ad arról, hogy milyen hangulata van a kitöltőnek. A másik kiégés-önértékelő skála szintén 21 tételből áll, itt a kérdésekre 1-től 7-ig terjedő skálán lehetett válaszolni. A depresszió gyakori kísérőtünete vagy következménye a kiégésnek. A két skála kiértékelésével megállapítható, hogy a kitöltő teljesen jól van-e, vagy előjelei mutatkoznak a kiégésnek, kiégett, vagy súlyosan kiégett.”

A legsúlyosabb a helyzet Nógrád megyében (70,7%), a legkevésbé érintettek pedig a Győr-Moson-Sopron megyében dolgozó válaszadók (56,2%).

A rossz eredmény mellett kissé vigasztaló az a tendencia, hogy a tavalyi felméréshez képest néhány százalékponttal csökkent mind a kiégettséggel érintettek aránya, mind a súlyos tüneteket mutatók aránya, ami valószínűen annak tudható be, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetése okozta feszültség csökkent, illetve a Covid-ellátással kapcsolatos félelmek is csökkentek. „2021-ben megkérdeztük azt is, mi jelentette a kollégák számára a legnagyobb stresszforrást. Ahogy az várható volt, a Covid – a munkahelyi átszervezések, a megfertőződés miatti szorongás – és az új szolgálati jogviszonytól való félelem.

Ez azt jelenti, hogy közalkalmazotti státuszból szolgálati jogviszonyra tértek át, ebben pedig benne van egyfajta kivezénylés jellegű kötelezettség, mint a katonaságnál, rendőrségnél, vagyis a munkavállalót bárhová lehet küldeni.

Ebbe az új rendszerbe egyik pillanatról a másikra kellett belépni úgy, hogy előzetesen semmit nem lehetett igazán tudni róla, így nagy volt a bizonytalanság, ami növelte a munkavállalókat érő stresszt.”

A nagyarányú kiégettség és depresszió nem magánügy, nem is csupán egy munkahelyet érintő probléma, hiszen ezek az intézmények több százezer ember mentális és testi egészségéért felelősek. Kutatások szólnak arról, hogy minél kiégettebbek a szakdolgozók, például az ápolók, annál kisebb a beteg gyógyulási esélye. Egy kiégett ápoló nem tudja olyan precízen, jól végezni a feladatait, ahogy arra szükség lenne. Lecsökken az empatikus képessége is, mert az is szellemi energiát igényelne, hogy figyelmes és együttérző legyen a beteg irányában.

Amikor valaki nagyon-nagyon rossz hangulatban van, akkor egyszerűen nem képes kérdezni, mosolyogni, biztatóan viselkedni.

„A kiégettség miatt gépként fog dolgozni, és egyre inkább tárgyként fogja a beteget látni és kezelni – és ez csak egy tünete a sok közül ennek a rossz lelkiállapotnak” – mondja Dr. Irinyi Tamás.

Mi lehetne a megoldás? A kiégés vagy súlyos kiégés tüneteit hordozó dolgozókkal mindenképpen foglalkozniuk kellene a munkáltatóknak, mert ilyen állapotban az illető már nem tud segíteni magán. A megelőzés is a munkáltató feladata lenne, például tréningeket kellene rendszeresen tartani, de munkaidőben, hogy a dolgozók el is menjenek ezekre.

„Beszéltünk coachokkal, pszichológusokkal, akik bejártak a Covid-osztályokra, és mondták, hogy ott döntően nem is a Covid-betegeket kellett volna kezelniük, hanem a dolgozókat, annyira rossz lelkiállapotban voltak sokan” – emlékszik vissza Dr. Irinyi Tamás. „De hiába ajánlották, hogy ingyen foglalkoznának velük, csak jöjjenek el, nem mentek el. Tehát már olyan állapotban voltak, hogy arra sem volt késztetésük, sem erejük, hogy munkaidejükön kívül szánjanak időt a testi-lelki egészségükre.”

Jelenleg hazánkban a betegek gyógyulási esélye alatta van annak, mint amit az egészségügyi ellátórendszerünk képes lenne biztosítani, „köszönhetően” részben annak, hogy a betegeket ellátó egészségügyi szakdolgozók súlyos lelkiállapotban vannak – olvashatjuk a komor, ám tényszerű összegzést a tanulmányban.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti