Édesanyáink híres mondásai, szállóigéi, mindennapi bölcsességei

– Amikor későn értem haza, és anyám aggodalmát nem értettem, mindig azt mondta: „Majd rájössz, ha lesz gyereked!” Rájöttem.

– „Aki éjjel leány, az legyen nappal is leány!” Ezt mondta anyám a szombati bulik utáni reggeli ébresztésnél, mert vasárnap délelőtt mellette volt a helyem a konyhában.

– Nagymamám mindig megkérdezte, mielőtt elindultunk valahova: „Igazolvány, pénz, zsebkendő van nálad?” Azt vettem észre, hogy pont ugyanígy csinálom én is a gyerekeimmel, csak a lista kiegészült a telefonnal. Most pedig a maszkkal, fertőtlenítővel.

– Mamám mondogatta mindig, hogy nem kell mindent a szívünkre venni. Erre az volt a legjobb mondata: „Az egyik füled bal, a másik nem hall.”

– A kedvencem: „Sose volt úgy, hogy ne lett volna valahogy.” Engem ez mindig jókedvre derít. Most már én is mondom a gyerekeimnek.

– Anyum mondogatta mindig, hogy „az a szerelem, amelyik meg volt írva, bármilyen váratlan módon is, de biztosan beteljesedik”. Ezt pont megélem, de ő is konkrét példa volt erre.

– „Annak is van esze, aki hallgat.” Ezt a tanácsot akkor mondta anyám, amikor nehéz volt, de többet ért hallgatni.

– Imádtam mezítláb járni, ezért anyám folyton hozta utánam a papucsot. Mindig kérdezte: „Hol van a papucsod, már megint mezítláb vagy? Fel fogsz fázni!” Most is sokszor eszembe jut, amikor mezítláb megyek ki a konyhába.

– Anyukám szuperereje a gyors főzés. Amikor kérdeztük, mikor lesz kész az ebéd, mindig azt mondta: „Fél óra!” Mindig minden fél óra múlva volt kész!

– Klasszikus a „háromig számolok”… Meglepően működött!

– Nekem anyukám mindig azt mondta, amikor elindultunk valahova: „Menjünk, hogy jöjjünk!” Én meg rávágtam, hogy még el sem indultunk, de már jövünk haza! Ez annyira rám ragadt, hogy én is mindig ezt mondogatom a férjemnek. Szegénynek égnek áll tőle a haja.

– Gyerekként sokat rágtam a körmöm. Anyám addig mondta, hogy „bacilust eszel”, amíg abba nem hagytam.

– Anyukám mondta sokszor, amikor nagyot mondtunk, hogy: „Persze, meg az eszed tokját!”

– Keresztanyukámtól hallottam: „Ne csak nézzél, lássál is!” Sokszor mondom én is a gyereknek, amikor olyasmit keres, ami a szeme előtt van.

– „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” vagy „Amíg én fizetem a zenészt, addig az van, amit én akarok”. Ezeket utáltam a legjobban kiskoromban, most viszont imádom! Igaz, a gyerekeim még nem tudják, mit jelentenek, de akkor is jó végre kimondani.    

– Nagymamám a mosogatásnál: „Ma örömmel, holnap körömmel.”

– „Rendet nem csinálni kell, hanem megtartani!” Ezért is lettem rendmániás.

– „Te vagy az idősebb, neked kell okosabbnak lenni.” Ezt nagyon utáltam, mindig azt jelentette, hogy én szívok, a húgom meg kiröhög.

– „Ha megcsinálom helyetted, sosem tanulod meg.”

– „Kérlek, viselkedj úgy, mint akit nevelnek!” Amikor én is ezt mondom a sajátjaimnak, furán néznek ránk az emberek. De ha egyszer bejön…

– „Jól van az úgy, majd megszokja a szemed!" Ezt mondta anyám mindenre, ami nekünk nem tetszett, de neki igen.

– Alvás előtt mondta anyu: „Szép álmokat, rózsás csókokat, bajszos angyalokat!” Amikor ezt mondom a gyerekeimnek, azon röhögnek, hogy milyen lehet a bajszos angyal.

– Nagyim mondta mindig, mielőtt elmentünk otthonról: „Has be, mell ki, mehetsz!” Vagyis szép legyen a tartásod. Ez nagyon megmaradt.

– „Ne vonogasd a vállad, mert úgy marad!” Sosem maradt úgy.

– Ha megkérdeztem, hogy egy másik gyereknek miért szabad valamit, amit nekem nem, mindig azt mondta: „Mert neki felnőtt szülei vannak.”

– Ha valamilyen nehézséggel küzdöttem, például amikor megszületett a kisfiam, és nagyon hasfájós, keveset alvó, refluxos baba volt, anyám azt mondta: „Minden csak átmeneti, elmúlik!” Ez sokszor segített átvészelni nehéz időszakokat.

– „Akinek nincs a fejében, annak legyen a lábában!” Nagymamám és anyukám is mondogatta olyan helyzetben, amikor vissza kellett menni valamiért, vagy egy forduló helyett kettővel hoztunk el valamit.

– „Öltözz fel, mert fázok!”

– Anyukám mindig azt mondta: „Ha valaki meg tudta csinálni, te is képes vagy rá!” Ezt szeretném én is átadni.

– Ami nagyon mélyen beleégett az értékrendembe: „Testvérek vagytok, mindig minden helyzetben egymás mellett kell állnotok”.

– „A puszit, ölelést tűrd és szeresd!”

– Amikor reggel hatkor keltünk hétvégén, mindig azt mondta, hogy reméli, a mieink is korán kelők lesznek. Azok!

– „Vagy megszoksz, vagy megszöksz” – vigasztalt anyám a jövőre utalva, ha egy helyzettől nagyon ódzkodtam.

– Ha fájt valamim, amihez nem kellett orvosi beavatkozás, anyu ezt mondta: „Ne gondolj rá, majd elmúlik!”

– „Nincs olyan kosz, amit ne lehetne levakarni!”

– „Mindennek eljön a maga ideje!” Plafonra tudtam volna tőle ugrani, de igaz. Hiába sürgetnék valamit, ha még nincs itt az ideje a változásnak.