A nőnap aktuális üzenete: hagyjuk meg nőnek a nőt, férfinak a férfit!

Az 1-es és 2-es szülők bizarr világában, a lassan száz társadalmi nem megkonstruálásával óriási felelősség hárul a józan, utópisztikus gondolatokat elvető – ám csöndes – többségre. Még ha esztelenségnek is tűnik, hogy valaki szembeszálljon az isteni és természeti törvényekkel, azzal az evidenciával, hogy az emberiség férfi és nő kettősségének köszönhetően képes csak az élet továbbadására, a világ egyensúlyának fenntartására, ma már sajnos mindez jogszabályi formát ölthet, a nyelvben új szavakat, mesterkélt kifejezésmódokat, bizarr szokásokat teremthet. De ugyanígy egyneműsít a tömegkultúra is: a trendeket alakító divattervezők modelljeiről (és az azokat a kifutón bemutató modellekről) sokszor valóban nehéz megállapítani, fiúknak vagy lányoknak születtek-e. A nőiesen érzékeny férfi és a férfiasan határozott nő ugyan létező jelenség, de ábrázolásuk ma már hallgatólagos elvárásként van jelen a filmekben, irodalmi alkotásokban, mintegy „mentegetőzve” a nemi sztereotípiák miatt.

De vajon tényleg sztereotípia férfi és nő különbözősége? És tényleg fel kellene áldozni a nemileg kódolt tulajdonságjegyeinket az egyneműsítés oltárán?

Magamat felvilágosultnak érző nőként is meggyőződésem, hogy nem, mert aki férfi és nő különbözőségét és sajátos küldetését kétségbe vonja, az önfeladás lejtőjének aljára ér. A józan többség bizonyos, hogy nem kíván ide jutni, hiszen minden igyekezet ellenére pontosan tudjuk, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok, és gyermekeinket is ebben a természetes bizonyosságban szeretnénk felnevelni. Fiainkat próbáljuk majdani apai felelősségükre felkészíteni és arra inteni, hogy adják meg a tiszteletet a lányoknak: engedjék előre lánytestvéreiket az ajtón, és vegyék ki kezükből a nehéz bőröndöt a nyaralásra indulva. Lányainkat pedig próbáljuk felkészíteni az anyaságra is, arra kérve őket, hogy adott esetben segítsenek fiútestvéreiknek felvarrni a leesett kabátgombjukat. Apró gesztusok ezek, amelyeknek diszkriminációként értelmezése hihetetlenül káros, hiszen aláássa a férfi és nő különbözőségén alapuló kooperációt.

Ma nőnap van, ünnepeljük hát az egyedi női látásmódot, a gondoskodó, empatikus és sajátosan kreatív női gondolkozást, no és persze az anyaság hivatásának betöltését!

Ma mindez védelemre szorul, identitásunk alapjait kell megóvnunk, nőiségünk értékeit kell megvédenünk a nemi olvasztótégelyben feloldás ellenében. (Ha a párkapcsolatok válságára, a nemi identitások elbizonytalanodására és az élet továbbadásának nehézségeire mint markáns európai válságtünetekre gondolunk, könnyen belátható, hogy érvényes az aggodalom.)

Férfi és nő életet teremtő kettőse meggyőződésem, hogy ma, 2021-ben is érték. Ebből a teremtett kettősségből, ennek feszültségéből fakad ugyanis az a vonzalom, ami az élet szikráját adja. Hagyjuk meg férfinak a férfit és nőnek a nőt, hogy együtt (nem egymás ellenében) betölthessük küldetésünket. És ne engedjük, hogy kivesszenek érintkezési formáink közül azok a gesztusok, amelyek élhetővé és szerethetővé teszik életünket: az udvariassági szabályoktól kezdve az udvarlás, az egymásról való gondoskodás „násztáncán” keresztül fundamentuma mindez kultúránknak, emberségünknek.