A korkülönbségen múlna egy párkapcsolat sikere?
A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, amely megszabja, mi illendő és elfogadható – ilyen például az idősebb férfi–fiatalabb nő párosítás, amely általában még az elfogadott kategóriába tartozik. Fordított esetben viszont megrökönyödünk. De mégis miért tekint ferde szemmel a modern kor embere egy ilyen párra? Miért feltételezzük róluk, hogy csupán az érdek vezérelte őket, és mi alapján feltételezzük, hogy a kapcsolatuk eleve kudarcra ítéltetett?
Talán azért, mert evolúciós szempontból nem a rég bevált szabályok szerint viselkednek. A sztereotípia szerint ugyanis a nő biztonságra vágyik egy erős, határozott férfi oldalán, ő pedig cserébe a fiatalságával és termékenységével ajándékozza meg partnerét. De miért futurisztikus elképzelés, hogy egy érett nő és egy fiatal férfi viszonya boldog és kiegyensúlyozott legyen? Nem sokat javít az ilyen aszimmetrikus kapcsolatok megítélésén, hogy sok példa létezik akár a hírességek világában is: Hugh Jackman, Emmanuel Macron, Ryan Gosling vagy Tina Turner… De saját ismerőseim között is van olyan pár, ahol a nő 10 évvel idősebb a férjénél, mégis boldogan élnek. Mint ahogy több olyan esetet is ismerek, ahol a férfi jóval idősebb a feleségénél, mégis működik közöttük a kémia, és nem az anyagi érdekeken alapul a kapcsolatuk.
Érzelem vagy értelem?
Az elmúlt évszázadokban egyáltalán nem számított ritkaságnak, ha a házasulandó felek között jelentős – akár 20–30 év – volt a korkülönbség, természetesen többnyire a férfi javára. Akkoriban bevett szokásnak számított, hogy a stabil egzisztenciájú, tehetős férfi jóval fiatalabb feleséget választ magának. Igaz, felmenőink idejében a házasság nem elsősorban szerelmi társulás volt, sokkal inkább gazdasági érdekek vezérelték.
Napjainkban látszólag sokkal elfogadóbbak vagyunk a megszokottól eltérő kapcsolatokkal, de még mindig jellemző, hogy a férfiakkal szemben a társadalom elnézőbb, míg a nőkkel szemben hajlamosabbak vagyunk előítéleteket megfogalmazni. Egy idősebb férfi a többi férfitől leginkább csodálatra számíthat, ha a párja nála jóval fiatalabb. Az ilyen kapcsolatban élő nőkről azonban azt gondolják, hogy leginkább anyagi érdekből vannak együtt a férjükkel.
Az idősebb nőből és fiatalabb férfiból álló párok a társadalomból még gyanakvóbb megnyilvánulásokat váltanak ki.
Gyanús párok
A nem átlagos párokra plusz terhet ró, hogy folyamatos magyarázkodásra kényszerítik, faggatják őket. Gondoljunk csak a francia miniszterelnökre, Emmanuel Macronra és 24 évvel idősebb feleségére! Hány bulvárcikk született csupán arról, mi állhat valójában a kapcsolatuk hátterében! Persze az nem hírértékű, hogy talán azért vannak együtt már jó pár éve, mert valóban szeretik és tisztelik egymást. Több kutatásból tudjuk, hogy a kapcsolatban megélt nagyobb egyenlőség boldogabbá teszi a párokat, így a tanulmány szerzői feltételezik, hogy az idősebb nő–fiatalabb férfi párosnál is ez lehet a siker kulcsa. A férfi oldaláról a két legfontosabb előny lehet az érettség és a bizalom. Egy idősebb nő szakmailag sikeres, független és kifinomultabb. Egy érettebb nő világosan tudja, mit akar az élettől, így ebből a viszonyból többnyire hiányoznak azok a játszmák és kommunikációs problémák – vagy mondhatjuk úgy is, hogy hisztik –, amelyeket az éretlenebb lányoknál meg kell oldani. A férfi beszámolhat neki félelmeiről, szorongásairól, hiszen választottja empatikus hallgatóság, ráadásul érettsége folytán még segíteni is tud.
Aranyásók és liliomtiprók?
István (68) és Anikó (45) egy nagyvállalatnál ismerkedtek meg. Akkoriban Anikó a húszas évei elején járt, és épp hogy elkezdte építeni a karrierjét, István viszont már egy biztos egzisztenciával rendelkező, elvált ember volt két, szinte felnőtt gyerekkel. A környezetük nem sok jövőt jósolt a kapcsolatuknak.
Anikót „aranyásóként”, Istvánt „liliomtipró vén kecskeként” aposztrofálták a háta mögött, és a pár folyamatosan kapta a megjegyzéseket, kéretlen jó tanácsokat.
Sokszor feltették nekik a kérdést: mi lesz húsz év múlva, amikor az egyikük már túl idős lesz, a másikuk pedig még ereje teljében? Nem furcsa-e, hogy Istvánról mindenki azt hiszi, hogy Anikó édesapja? Nos, a kapcsolatuk kiállta az idő próbáját: több mint két évtizede együtt vannak, született egy fiuk, és boldogan élnek. A sztereotípiáknak érdemes lenne kevesebb jelentőséget tulajdonítani. Mert miért lenne az evidencia, hogy ha a nő idősebb, akkor – a közkeletű hiedelmek szerint – csak a szexre utazik, ifjú párja pedig mamahotelt keres? Ha viszont jóval fiatalabb a nő, mint a férfi, akkor biztos, hogy „aranyásó”, aki az idősebb férj pénzére hajt, vagy apa-komplexusban szenvedő, éretlen személyiség, aki fel akar nézni tapasztaltabb társára?
Karrierépítő húszasok, kortalan ötvenesek
Amikor ítélkezünk, nem szabad arról sem megfeledkeznünk, milyen társadalmi változások zajlottak le az elmúlt évtizedekben és mutatnak napjainkban is erősödő tendenciát! Ma egyre inkább kitolódik a családalapítás kezdete. Bármilyen kapcsolatban is éljen egy huszonéves nő, közülük nagyon kevesen vannak, akik ebben az életszakaszban, még a tanulmányaik befejezése és a karrierjük beindítása előtt tervezik az anyaságot. Aztán ott vannak a harmincasok, akiket 20-30 évvel ezelőtt már vénlánynak hívtak, ha addig nem mentek férjhez és nem szültek gyereket, manapság azonban nagyon keveseknek jutna eszébe hervadó szépasszonynak nevezni őket. És ne feledkezzünk meg a napjainkban legaktívabb, legproduktívabb, legönazonosabb korosztályról sem: a negyvenes-ötvenes nőkről, akik akár még gyermeket is vállalhatnak. És bizony azzal is szembe kell néznünk, hogy az elmúlt évszázadokhoz képest a várható élettartam hosszabbodásával akár több hosszú, évtizedes kapcsolat is belefér az életbe, amire korábban a rossz életkörülmények, járványok, háborúk miatt egyszerűen nem volt idő.
Egy azonban bizonyos: minden életkorban a párunkat és vele együtt a boldogságot, harmóniát keressük, és a pszichológiai kutatások szerint azt leginkább a hozzánk hasonlóban találhatjuk meg.
Mindenki a hozzá hasonlót keresi
A szociálpszichológia szerint a párválasztásban hatalmas jelentősége van a homogámiának: ez abban nyilvánul meg, hogy tudatosan és ösztönszinten is keressük a másikban a hozzánk hasonlót. Hogyan lehetséges akkor, hogy két ember, aki korban nem is lehetne egymástól eltérőbb, mégis boldogan él együtt, miközben számtalan, azonos korúak között köttetett házasság zátonyra fut? Talán a magyarázat abban rejlik, hogy az első esetben a pár, bár korban távolabb áll egymástól, mégis jobban hasonlít egymásra személyiségjegyekben, pszichológiai értelemben. A változó korban levő nők lelkileg például gyakran hasonló dolgokra vágynak, mint a húszas éveikben levő férfiak: önmegvalósításra, szakmai sikerekre. Így tehát előfordulhat, hogy jól megértik egymást. Hasonló mondható el az ötvenes férfiakról és a húszas éveikben járó hölgyekről. Azok a nők, akik lelkileg hamarabb érnek, gyakran valóban jobban kijönnek egy idősebb férfival, mint kortársaikkal.
Mitől függ a kapcsolat sikere?
Senki sem kap arra garanciát, hogy a párkapcsolata zökkenőmentes és boldog lesz. A kapcsolat minősége és sikere már csak azért sem jósolható, mert senki sem tudja előre, hogyan változnak az egyéni igényei, és milyen életkrízisekre kerül sor a pár élete során és ők arra, abban az élethelyzetben milyen válaszreakciót adnak majd. Sokat javít a párkapcsolat tartósságának esélyein, ha a két fél eleve az élethosszig tartó kapcsolat igényével indul neki a közös útnak, és folyamatosan dolgoznak is rajta.
Valóban az életkori eltérés veszélyeztetné leginkább a kapcsolatot? A 10, 15 vagy 20 év korkülönbség? Aligha! A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem igazán a számok mérvadók, hanem az, hogy aktuálisan milyen életszakaszban van a két fél. Egy adott pillanatban ugyan vonzónak tűnhet egy olyan idősebb vagy fiatalabb férfi vagy nő, aki egészen mást akar az élettől, mint mi, de hosszú távon ez alaposan alááshatja a kapcsolatot. Egy párkapcsolatban a kronológiai kor helyett a szubjektív, pszichológiai életkor válik hangsúlyossá, hiszen az életkor önmagában nem feltétlenül jelzi, ki, mire vágyik: például van, akinél a gyermek utáni vágy már 25 évesen jelentkezik, van, akinél viszont még 45 évesen sem.
A kapcsolat minőségét mindenekelőtt a két fél szubjektív élménye határozza meg. Nem a korszellem, a statisztika, de még csak nem is az ismerősök „jó szándékú” tanácsai és véleménye.
Azt, hogy milyenné válik egy kapcsolat, a hasonlóság mellett természetesen az alkalmazkodás, a rugalmasság és a kompromisszumkötés képessége is befolyásolja, és ezekre nem csak a nagy korkülönbség esetén van szükség. Több évtizede tudjuk a kutatásokból, hogy a párkapcsolatok instabilitása, az elégedetlenség nem a korkülönbségből fakad. A statisztikák azt mutatják, hogy a korbeli eltérésnél többet nyom a latban akár az életciklusban – és a hozzárendelt célokban –, akár az értékrendben, érettségben, világszemléletben, érdeklődési körben megmutatkozó hasonlóság vagy éppen eltérés.
A legkönnyebb a távolból ítélkezni, de ha egy férfi és egy nő boldog együtt, ne nehezítsük meg a dolgukat. Túl sok mindenen múlik a kapcsolat sikeressége, amelyben az életkor bár fontos, mégiscsak egyetlen faktor.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>