Ezek a legkülönösebb karácsonyi szokások világszerte – Disznóállkapocs a kandallóban és szerencsehozó mandula
„Ahány ház, annyi szokás” ̶ tartja a sokat idézett mondás, ami bizony a karácsonyi ünnepekre is igaz. A karácsonyhoz hazánkban is számtalan kedves és meghitt szokás fűződik; ez más országokban sincs másként, bár néhol igencsak furcsa tradíciók alakultak ki az idők során.
Őrizzük a hagyományt!
A gyermekkori karácsonyokhoz kötődő élmények egész életünkre meghatározzák viszonyunkat az ünnephez. A szakemberek szerint, akik pozitív élményeket hoznak magukkal, azok felnőttként boldogabban tudják megélni a karácsonyt. Nem engedik, hogy a családi tradíciók kikopjanak az életükből, továbbadják ezeket gyermekeiknek, unokáiknak.
A „szeretet ünnepeként” is emlegetett karácsony alapjában véve egy keresztény ünnep, Jézus Krisztus születéséhez kapcsolódik, de vallástól függetlenül ünneplik szinte az egész világon. Hazánkban az adventi időszakkal kezdődik és egészen vízkeresztig tart. Advent első vasárnapján gyújtjuk meg az adventi koszorú négy gyertyájából az elsőt, és egészen karácsonyig minden hétvégén így teszünk. Nem mindegy azonban, hogy milyen színű gyertya díszíti a koszorúnkat! A hagyomány szerint az adventhez három lila és egy rózsaszín gyertya dukál, az előbbiek a bűnbánatot, az utóbbi pedig az örömöt jelképezi. Van, amikor négy különböző színű gyertya díszíti a koszorút: az első fehér, amely a békét, a második kék, amely a hitet, a harmadik piros, amely a szeretetet, a negyedik pedig zöld, amely a reményt szimbolizálja. Bár a szokások – például a karácsonyi menüt vagy az ajándékozást tekintve – családonként eltérhetnek, az ünnep üzenete a legtöbb esetben ugyanaz:
Élvezzük, hogy együtt lehetünk azokkal, akik fontosak nekünk, és ajándékozzuk meg egymást szeretettel, odafigyeléssel.
Karácsony a nagyvilágban
Az Egyesült Államokban a karácsonyt egy számukra igen jelentős ünnep előzi meg. Hagyományosan november negyedik csütörtökén tartják a hálaadást, amit 1863-ban Abraham Lincoln elnök nyilvánított ünnepnappá, gyökerei azonban egészen az Újvilágba érkező korai telepesekig, a 17. századba nyúlnak vissza. A modern hálaadásnak már nem sok köze van a telepesek által megült, vallási gyökerű ünnephez. Napjainkban már leginkább a család, az összetartozás, a szeretett személyek társaságában töltött idő áll a középpontjában, amelynek kiemelt eseménye a közösen, családi körben elfogyasztott pulykavacsora. Egyes családok körében divat ilyenkor a jótékonykodás is: a közösségek gyakran főznek együtt, illetve vendégelik meg a rászorulókat. Érdekes hagyomány, hogy minden hálaadáskor az elnök (és egyes államok kormányzói is) megkegyelmez két pulykának, amelyek így megmenekülnek a levágástól, és egy tanyán élvezhetik hátralévő napjaikat.
Ahogy a hálaadásnak, Amerikában a karácsonynak is hatalmas tradíciója van: minden fényárban úszik, és a szomszédok azért versengenek, kinek van a legpompásabban feldíszített és kivilágított otthona. Az amerikaiaknak december 24-én este nem a Jézuska, hanem a Mikulás hozza az ajándékokat, aki a kéményen át érkezik és a kandallóra akasztott színes zoknikat tömi tele meglepetésekkel. A gyerekek tejet és süteményt tesznek ki neki, a szánját húzó rénszarvasoknak pedig répát.
Angliában nem december 24-én, hanem 25-én érkezik meg a Mikulás, aki az amerikai tradícióhoz hasonlóan a kéményen keresztül hozza a kandallóra kikészített zoknikba az ajándékokat. A szigetországban december 25-én az uralkodó mond karácsonyi beszédet, amit a családok közösen néznek és hallgatnak meg. December 26-a a Boxing Day, vagyis az ajándékbontás nagy napja.
Ukrajnában műpókot és műpókhálót tesznek a fára, mivel úgy tartják, hogy, ha karácsony reggelén pókot találnak a fán, az szerencsét hoz. A legenda szerint ugyanis egy asszonynak nem volt pénze díszre, de karácsony reggelére egy pók fonta be ezüstös pókhálóval a fát, amelyet a nap felkelő sugarai arannyá és ezüstté változtattak.
Olaszországban a gyerekek csak vízkeresztkor, január 6-án kapják meg az ajándékot, amit a zoknijukba vagy harisnyájukba tesz a jóságos boszorkány, Befana. Náluk a „rossz gyerek” nem virgácsot, hanem széndarabot kap.
Svédországban a karácsonyi készülődés egyik legfontosabb dátuma december 13., azaz Luca napja (Luciadagen). Ez a fény ünnepe, ilyenkor a kislányok fehér ruhába öltöznek, és fejükön hétgyertyás koszorúval vagy fényekkel idézik fel Szent Luca történetét. A svédek a ruházatukkal is jelzik a karácsony közeledtét: míg Luca napján a lányok fehérbe öltöznek, december végén piros-zöld színekben pompáznak. Szenteste, a vacsora előtt szaunáznak egyet, majd egyszerre bontják ki a karácsonyi ajándékokat. Az ajándékokat a Julklapp hozza; az ő nevét kiabálják, miközben a nyitott ablakon át meglepetéscsomagot hajítanak be szeretteik otthonába. Karácsonykor ezért kötelező egy-egy ablakot nyitva hagyni, hogy a barátok vagy a családtagok bedobálhassák legtöbbször vicces, mosolyra fakasztó ajándékaikat. Vízkeresztkor egy közös karácsonyfa körül járt tánccal zárják le a téli ünnepsorozatot.
Finnország az „igazi” télapó, Joulu Pukki hazája, ahol saját irodájában válogatja szét a világ minden tájáról érkező leveleket. A tradíció szerint minden házhoz bekopog, és belépve hangosan kérdezi meg: „Lakik itt jó gyerek?”
Ezek után átadja az ajándékokat. A Mikulás érkezése előtt a finnek szaunáznak, karácsony napján pedig templomba és elhunyt szeretteik sírjához mennek, hogy gyertyát gyújtsanak az emlékükre. Szokás még, hogy december 24-én délben, a régi fővárosban egy különleges ünnepség keretében kihirdetik a „karácsonyi béke” időszakát (joulurauha), amely húsz napig tart. A finneknél a szülők karácsony előtti éjjel ünnepi díszbe öltöztetik a lakást és elkészítik az ünnepi ételeket, hogy illatuk belengje a reggelt. Az ünnepi reggeli fahéjas tejberizs, amelyben egyetlen szem mandula rejtőzik. Aki ezt megleli, a következő évben nagyon szerencsés lesz, ha pedig eladósorban lévő lánynál landol a mandulaszem, közelgő esküvőt jelez. A finneknél az egész nap karácsonyi hangulatban telik: a háziállatok ünnepi lakomát kapnak, a madaraknak madáretetőket készítenek, sőt, még a manóknak is hagynak vacsorát – a megterített asztalt a mazsolás-mandulás ünnepi forralt borral, a glöggel együtt úgy hagyják éjszakára is, hátha arra jár egy-egy éhes karácsonyi manó.
Lengyelországban gyönyörű szokással kezdődik a karácsony: 24-én este az egész család az eget kémleli: az első csillagot, a betlehemi csillagot keresik az égen. Aki először meglátja, elkiáltja magát – ezzel a pillanattal köszöntik a családtagok a karácsonyt.
Görögországban nagyon sok legenda és babona kötődik az ünnephez. A görög mítosz szerint a Föld mélyét gonosz manók, a kalikandzaroszok lakják, akik év közben napról napra fűrészelik a Földet tartó fa törzsét. Karácsonykor tartanak csak szünetet, ekkor is csak azért, hogy az emberek közé jöjjenek, és bosszantsák őket. Valóban kártékony kis manókról van szó: ellopják az ünnepi ételt, összetörik a tárgyakat, kalamajkát okoznak mindenhol. Ám a tűztől nagyon félnek, ezért akiknek az otthonában van kandalló, egész éjjel égve hagyják a tüzet, hogy a manók a kéményen keresztül ne tudjanak bejutni a házba. Az is segít, ha disznóállkapcsot akasztanak a kandallóba, mert a kártevők félnek tőle. Mivel a kis lények az ajtón keresztül is be tudnak jutni a házba, a görögök konyhai szűrőt tesznek az ajtó elé. A manók – valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag –, nem tudnak ellenállni a számolásnak, ezért megpróbálják a szűrőben lévő valamennyi lyukat összeszámolni, és mire a művelet végére érnek, elmegy a kedvük a rosszalkodástól.
A görögök úgy tartják, hogy a karácsonykor égő tűz hamuja varázserővel bír, amelyet, ha a földre szórnak, a termés bőségessé válik. Így az ünneplő görögök vigyáznak a tűzre, a hamuját pedig szétszórják. Akárcsak a finneknél, itt is egész éves szerencsét jelez az ételbe rejtett meglepetés a megtalálójának; az ünnepi kenyérbe ezért egy fémpénzt sütnek bele.
Izlandon is van kultusza a manóknak. Itt a hagyományok szerint tizenhárom kismanó volt, akik rendszeresen megtréfálták az embereket, de amióta a Télapó ráncba szedte őket, szorgalmasan készítik a karácsonyi ajándékokat a gyerekeknek. A kicsik már december elején kiteszik az ablakba a cipőcskéjüket, de az ajándékokat csak karácsonykor nézik meg.
Spanyolországban az erkélyen át érkezik a Télapó az ajándékokkal, de január 6-án is kapnak ajándékot a gyerekek, méghozzá a napkeleti bölcsektől.
A XIX. századtól elterjedt hagyomány még a december 22-i lottóhúzás, ahol 4 millió euró a főnyeremény – az első szelvényeket már július elején elkezdik árusítani.
Szilveszterkor pontban éjfélkor tizenkét szem mazsolát kell megenni, és ekkor teljesül tizenkét kívánságunk.
A spanyoloknak van egy nagyon furcsa, a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó szokása is: december 8-án egy festett arcú farönköt (Cagatio) tesznek az asztalra, betakarják és ételekkel hizlalják, mivel a hiedelem szerint ő ,,tojja” az ajándékokat.
A betlehem állítása is nagyon elterjedt, még a karácsonyfánál is népszerűbb az országban. Minden városnak és községnek van saját betleheme, amely akár élő színészekből és állatokból is állhat. A városok gyakran versenyeznek egymással, hogy kié a legszebb betlehem.
Egzotikus karácsonyok
Kis hazánktól messze is ünneplik a karácsonyt. Ausztráliában például sokan strandolnak karácsony napján és a tengerparton fogyasztják el az ünnepi étkeket. A Mikulás szörfön vagy nyolc fehér kenguru húzta szánon érkezik.
Venezuela fővárosában, Caracasban karácsony estéjén lezárják az utcákat, az emberek pedig görkorcsolyával mennek a templomba.
Japánban ugyan a lakosságnak mindössze csak 1%-a keresztény, de a karácsonyt a japánok is megünneplik. Mivel a nagy többség számára ez nem vallási ünnep, így inkább a Valentin naphoz hasonlít, és mindössze egyetlen napon, december 24-én ülik. Ekkor minden a társaságról és az ismerkedésről szól Japánban. Úgy tartják, hogy ha valaki ilyenkor magányos, akkor egyedül fogja tölteni a következő esztendőt.
Egy másik érdekes szokás, hogy a hagyományos karácsonyi vacsora a KFC-s csirke.
A KFC még 1974-ben találta ki a ,,Karácsonyra Kentuckyt!” szlogent, ami olyan hatalmas sikert aratott, hogy a karácsony és a KFC-s sült csirke teljesen összefonódott egymással. Hogy miért éppen csirke? Mert a japánok nem ismerik a pulykát. A japánoknál még érdekes szokás, hogy nem karácsonykor, hanem év végén ajándékoznak oseibo alkalmával, ami főként a tanárokat, a főnököket és a családi barátokat érinti. Karácsonyi ajándékot általában csak a szerelmespárok, a barátok, valamint családon belül főként a gyerekek kapnak.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>