Kapcsolatzabáló korszak
Senki nem ér rá. Még a leveleimre sem válaszolnak. Néha én sem, mert nekem sincs időm. Mi történt itt? Féltjük az időnket, mint valami becses kincset, mert annyi mindent el kell végeznünk. Különlegesen becses dolog, ha valaki ráér. Rám ér. Netán az idejét arra pazarolja, hogy csak úgy felhívjon és megkérdezze: Hogy vagy? Ez már szinte túlzás. Dermesztő valósága ez életünknek, kicsikének és nagyokénak egyaránt. Két kanállal esszük az életet, és most már az időt is, ami viszont felzabálja kapcsolatainkat.
Kép: Freepik
Régi közmondás, hogy ha ellenséget akarsz szerezni, legjobb kölcsönt adni. Mintha ma az időt adnánk kölcsönbe egymásnak, és már eleve mi is kölcsönként kapjuk, mert állandóan valami hasznos dologgal kell kitöltenünk, és ha az mégsem sikerül, akkor valamilyen követelést nyújt be az élet: „Mit herdálod te az életet?” A kölcsön lényege ugyanis a viszonzás. Voltaképpen az egész emberi élet egy nagy kölcsön. Életet kapunk, életet adunk. Az egész életet kölcsönbe kapjuk hetven-nyolcvan évre, és aztán egy váratlan pillanatban visszaveszik.
Lelkünk egyensúlyra lett teremtve. Bármikor kibillenhetünk, de máris keressük a visszabillenés lehetőségét.
Ha túlságosan hajszoltak vagyunk, akkor pihenni kell. Ha sok gyerek zsibong körülöttünk, akkor keressük a nyugodt felnőtteket és fordítva. Minden egyensúlytalanság keresi a harmóniát bennünk. Kölcsönösségen alapul ez a világ.
Jézus a kölcsönösség elve fölé megy, és azt mondja, ennek az anyagias világnak van csak szüksége lelki mérlegre. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? (Lukács 6,33) A paradicsomból kiszakadt régi énünk mérlegel bennünk örökké.
Dobjuk el ezt a mérleget, és adjunk, szeressünk, viszonzást nem várva!
Kemény lecke ez. Felborítja a lelki egyensúlyunkat. Igen, Jézus egyfajta egyensúlytalanságot hozott el, kibillentette ezt a jól beágyazott világot. Lövészárok lövészárokkal szemben. Vétek vétekkel szemben. Adok, veszek – sajnos ebben élünk.
Más ilyet nem mondhat, mint az, akinek a kezében van Arkhimédész fix pontja. Az életünk igazi kérdése éppen ezért, hogy megvan-e ez a pont. Lelkünk egyensúlya ezen áll vagy bukik, és nem a szép kis gyártott pszichológiai egyensúlyunkon. Hogy most éppen mosolyt ragasztok az arcomra, hogy ellensúlyozzam a depressziómat – ez gyenge játék.
Az igazi harmónia abban áll, ha merem vállalni, hogy Jézus kibillentsen. Engedd el magad! Engedd el azt a sok-sok biztonságot adó mankót, mérleget, kitalálást, védekezést, pajzsokat és páncélokat, amikkel éled az életedet.
Ez a megtalált új egyensúly billentheti vissza kapcsolatainkat a helyére, és taníthat meg zabálás nélkül élni az időnkkel. Nincs mihez képest. Nincs hasznosság elve. Az az isteni fix pont tart meg egyedül.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
