Kána-misszió: több mint házasságépítés

A Kána-hét vasárnaptól szombatig tart, és szokatlanul nagy létszámú. Idén ez kétszázhetven főt jelentett; ebből 70 „vendég”, 70 „szolgáló” (akik azért dolgoztak, hogy a résztvevők jól érezzék magukat), és összesen 130 gyermek, pici babáktól a kamaszokig. Amíg a felnőttek a kapcsolatukat ápolták (előadásokat hallgattak, kis csoportokban és párban beszélgettek), a gyerekek számára a hét lelkiségéhez szorosan kapcsolódó programokat szerveztek. Az iskolásokat kétnapos sátoros kirándulásra is elvitték, ahonnan fáradtan, sárosan, karcolásokkal tele, de boldogan és élményekben gazdagon jöttek haza. Luce elmondta: kérik, hogy a szervezők és szolgálók ne hozzák az összes gyermeküket, mert így jobban tudnak figyelni a feladataikra. Míg például Franciaországban nem kevés az ötven év feletti résztvevő, itt a párok zöme harmincas kisgyermekes volt.

Korábban öt házasságban eltöltött évet szabtak a részvétel feltételéül, de ezt az egyre gyakoribb korai válások miatt eltörölték; idén is jött néhány egészen friss házas pár.

Ennyi embert egy hétig ellátni, szellemileg és fizikailag foglalkoztatni hatalmas szervezési feladat, de kitűnően megoldották: a „házigazdák” és a „szolgálók” a mintegy húsz házaspárból álló magyar Kána-közösségből és a tágabb magyar Chemin Neuf Közösségből jöttek. Gergő elmondta: az előző két év során kétszeresére növekedett a Kána-hét résztvevőinek száma, de most elértek fizikai határaikhoz. Egyes résztvevők számára a körülmények tűrőképességük határait feszegetik, mert a bodrogolaszi Chemin Neuf lelkigyakorlatos ház és néhány falubeli épület mellett sokan sátorban, mások egy sárospataki kollégiumban aludtak. Ennek ellenére csak pozitív fejleményekről számoltak be a házasságukkal és a hitéletükkel kapcsolatban.

A Kána-hét jóval több, mint párkapcsolat-építés és ezzel párhuzamos gyermekvigyázás: ez házaspárokkal foglalkozó misszió, illetve gyermekmisszió is. Itt a résztvevők nemcsak párkapcsolatukat, hanem Isten-kapcsolatukat is mélyíthetik.

Kép: Antal-Ferencz Ildikó

Erre nyújt lehetőséget a mindennapi közös mise, a rengeteg közös éneklés és imádság, valamint az elmélkedéssel töltött csendes idő. Az előadók tanúságtételei nemcsak a házasságukról, hanem a hitükről is szóltak, a Kána-hét végén pedig nemcsak a házassági fogadalmat lehetett megújítani, hanem lehetőség nyílt a Szentlélek-keresztség felvételére vagy megújítására, és elköteleződhettek Isten szolgálata mellett. A közösség tagjai által tartott napi előadásokat kiscsoportos beszélgetések és párosban töltött idő követte. Olyan témákban lehetett elmélyedni, mint a boldog és szenvedéssel teli pillanatok megosztása, megbocsájtás, intimitás.

Az egyhetes programot úgy építették fel, hogy mindenki a maga (és párja) ütemében jusson el a számára komfortos szintig a kapcsolatépítésben, a hitéletben és az azzal kapcsolatos vállalásaiban. Gergő így fogalmazott: „Ha messziről jössz, nehéz öt nap alatt eljutnod a teljes átadásig; velem sem az első lelkigyakorlaton történt meg. Jellemzően hívők jönnek, akik közül sokan el tudnak érni egy hét alatt oda, hogy felajánlják életüket Jézusnak; de fontos, hogy a többiek is meg tudjanak állni ott, ahol szeretnének.” Mi is azok közé a hívő házaspárok közé tartoztunk, akik némileg más módon éljük meg a személyes hitünket; a Kána-hét mégis mindkettőnk számára „komfortos” volt; vagyis mindketten olyan mélyre (magasra?) jutottunk, ahol még jól éreztük magunkat. Ez a fajta szabadság a Chemin Neuf alapja – árulta el Gergő. Annak idején, egyetemistaént három dolog miatt érezte magát jól ebben a közösségben: a saját szavakkal mondott ima, a Szent Ignác-i lelkiségből átvett csönd és meditáció, valamint a testvériség érzése miatt. „A végső cél Jézus örömhírének a terjesztése, de vannak köztes állomások.”

Luce elmesélte, hogy ő is egyetemistaként találkozott a Chemin Neuf Közösséggel, számára ökumenikus jellege volt a legfontosabb, mert édesapja katolikus, édesanyja protestáns.

Kép: Antal-Ferencz Ildikó

Megragadta a karizmatikusság is, nagyon élvezte a heti dicsőítő imaesteket, ezért hamar elköteleződött, és az orvosi egyetemet felfüggesztve egyéves missziót vállalt Kongóban. Onnan hazatérve ismerkedett meg Gergővel, összeházasodva két évig éltek Franciaországban, s amikor befejezte az egyetemet, Magyarországra költöztek, rezidensként dolgozik. „Hat év után kezdtünk gyökeret ereszteni Magyarországon; ebben sokat segített, hogy találtam itt állást, és persze a közösség is, akikkel hetente találkozunk. Kongóban élve hatalmas kulturális különbséget tapasztaltam, mégis nagyon otthon éreztem magam az ottani közösségben, és ez Magyarországon is így van.”

Amikor arról kérdeztem, miért vállalták a Kána-hét szervezését három pici gyermekük mellett, megtudtam: a Chemin Neuf Közösség minden tagjának van egytől öt évig tartó missziója (vállalása), amit a magyar közösség felelőse, az ún. országfelelős felkérésére vállalnak. Gergő már volt ifjúsági missziófelelős, együtt vigyáztak gyermekekre a Kána-héten és az egyedülállóknak is szóló Emmausz-képzésen, voltak Emmausz-szervezők, és most két éve a Kána-hét felelősei. Gergő hangsúlyozta: ez nem karrierút, ha egyszer voltál felelős, nem azt jelenti, hogy mindig az leszel; sőt, kifejezett cél a feladatok és felelősségek váltogatása.

„Ez az élet nagy iskolája: a különböző felelősségi szintek megtapasztalása nem könnyű, sőt, időnként nagyon nehéz, de hasznos és jól kamatoztatható a magánéletben és a munkahelyen is” – állította.

„Együtt csináljuk, és ez nagyon jó. Közös nehézségeket és közös örömöket élünk át. Idén is ugyanúgy szerveztünk mindent, mint tavaly, de belül sok mindent másképp éltünk meg” – mondta Gergő. Luce a kisgyerekeik miatti szervezési nehézségekhez nevetve csak annyit fűzött: „Hát, nem unatkozunk, sem ott, sem itthon.” Inkább az együttmunkálkodás örömét emelte ki. Búcsúzáskor nem tudtam nem megkérdezni, hogyan tud ennyire jól magyarul, mire Luce elárulta: még egy évet halasztott az egyetemen azért, hogy megtanuljon magyarul; gyermekeik neve francia, de magyar bölcsődébe, óvodába és iskolába járnak. Nem tudják még, mit hoz számukra a jövő, de állnak elébe, ahogy eddig is. Gergő hozzátette: a következő Kána-hetet 2020 júliusában tartják majd, a jelentkezés szeptembertől nyitott, és minden párt szeretettel várnak.