A nyaraláshoz a fizetett szex is hozzátartozik? – A szexturizmus mint globális iparág

„A gyermekemnek vannak szükségletei, úgyhogy addig nem megyek haza, amíg nem találok egy kuncsaftot.” A 17 éves Candy 14 éves kora óta él szexből a Dominikai Köztársaságban, ahol évente hatmillióan nyaralnak. A fiatal anyának van egy 76 éves állandó svájci partnere, aki néha meglátogatja, és az öt együtt töltött óráért 500 dollárt kap. Amikor nem jön bevétel Svájcból, akkor kénytelen a többiekhez hasonlóan kimenni az utcára árulni magát, ahol már csak 15 dollárt ér a fiatal test. „A turisták szeretik a testemet. Naponta négyszer-ötször állok munkába, a gyerekre és a háztartásra költöm a pénzt. Mindig elmondom az ügyfeleknek, hogy kiskorú vagyok, mert akkor általában még több pénzt kapok” – mondja a leányanya.

Egzotikus népek, csábító kalandok

Öt perc. Ennyit kellett csupán várnia a brit riporternek Dominika egyik legszebb strandján, hogy odajöjjön hozzá egy helyi futtató, aki bármit meg tud szerezni: kislányt, kisfiút és akár kábítószert is. „Ha 50-et adnak, 35-öt adok a kisfiúnak, 15-öt megtartok magamnak. A csajok esetében egyszerűbb, akár 13 éveset is simán szerzek. Egyszer egy olasz pasas 20 ezer pesót (kb. 110.000 Ft) ajánlott, ha találok neki egy szűzlányt. A rendőrség nem kavar be, tudják, hogy mindenki a túlélésre játszik. Csak annak szerzek ügyfelet, aki önként beleegyezik” – mondja Chulo, a futtató.

A szexturizmus alapja egy olyan aszimmetrikus viszony, amelyben az egyik fél távol van az otthonától, szabadon azt tesz, amihez kedve van. Partnere ezzel szemben szegény és kiszolgáltatott, ráadásul sokszor még a közösség is megbélyegzi.

Sokáig Délkelet-Ázsia volt az elsődleges célpont, de egyre népszerűbb a kelet-ázsiai, közép-amerikai és dél-amerikai régió is.

Az ECPAT gyermekvédő szervezet szerint a fejlődő országokba utazó szexturisták nem feltétlenül kirívóan gazdagok, de partnerüknél jóval rendezettebb az anyagi hátterük. Az egyre olcsóbb utazási lehetőségekkel élve ezért képesek szegényebb térségekbe menni, ahol könnyen tűnhet úgy, hogy jóval nagyobb hatalommal és státusszal rendelkeznek a helyieknél, mert készpénzzel tudnak fizetni.

Tehát sok esetben nem is feltétlenül a szex a lényeg, hanem a hatalmi egyenlőtlenség megélése – és kihasználása.

Egy dokumentumfilmben jól látszik, ahogy egy férfi pénzt dob a levegőbe egy Fülöp-szigeteki klubban, és azt élvezi, ahogy a lányok sikítva utána kapnak. Egyes prostituáltak még készpénzt sem kapnak a szolgáltatásukért. Sok esetben egy kiszolgáltatott nő számára elég, ha az ügyfele megígéri, hogy kimenekíti a nyomorból, vagy csak eltartja egy hétig.

A szexturizmus nem más, mint a gyarmatosítás modernkori leképeződése.

Hiszen újratermeli azt a felállást, miszerint a gazdag, fejlett országból származó ember (férfi vagy nő…) kihasználja a fejlődő ország gazdasági vagy társadalmi kiszolgáltatottságát – annak ellenére, hogy a jelenség sok esetben egy látszólagos kölcsönösségen alapul.

Képünk illusztráció! – Kép forrása: Andrea Madaro / Flickr

Szakértők szerint ez az emberi méltóságot mellőző iparág sok esetben – sajnálatos módon – jelentősen hozzájárul a foglalkoztatottságához és a nemzeti jövedelemhez. Dr. Marsai Viktor Afrika-szakértő a kepmas.hu-nak elmondta, hogy pl. Etiópiában és Kenyában lennének alternatívák, ennek ellenére sok kiszolgáltatott lány inkább választja a magasabb jövedelemmel járó prostitúciót, mint azt, hogy 50 dollárért robotoljon havonta, gyakran 12–14 órát dolgozva egy étteremben vagy egy farmon. „Ott már rég nem arról van szó, hogy enélkül a család éhen halna, hanem, arról, hogy így jut a család oktatáshoz, ruhához, telefonhoz.”

„Prostituáltként a tízszeresét is megkereshetik annak, amit más keserves fizikai munkával összeszed egy hónap alatt. Ezért olyan nagy a csábítás.”

„A szexturizmus virágozni fog egészen addig, amíg ilyen nagy rá a kereslet. A harmadik világ csak annyiban más, hogy látványosabb a jelenléte, illetve máshogy működik az igazságszolgáltatás. Emiatt sokkal több olyan eset van, ami itthon egyértelműen büntetőjogi kategóriának számít, például a pedofília vagy a kényszerítés, aminek gyakran esnek a helyiek áldozatul” – állítja az Afrika-szakértő.

Nem csak férfiak…

Annak ellenére, hogy a szexturizmus szó hallatán idősödő fehér urak ugranak be először, valójában rengeteg nő vágyik valami olyasmire, amit talán legjobban „egzotikus kalandként” lehet jellemezni. Már a hetvenes évek közepén születtek tanulmányok azokról a svéd nőkről, akik elsősorban Gambiába utaztak, hogy fiatal férfiakkal létesítsenek rövidtávú kapcsolatokat.

Az afrikai férfiak közül sokan tekintettek ezekre a lehetőségekre úgy, mint a gazdagság és luxus forrására.

Többen el is mentek „partnerükkel” annak hazájába, ahol egy teljesen más valóság fogadta őket. Hazatérés után a legtöbb nő értelemszerűen maga mögött hagyta a turizmusukkal járó hedonizmust és fantáziákkal tarkított kicsapongó szexualitást, és visszazökkent a szürke és korlátokkal teli hétköznapokba. Ez a számukra megváltozott személy összezavarta a gambiai partnereket, akik ekkor már nehezen tudtak visszatérni származási országaikba a férfi prostitúcióval járó erős társadalmi stigma miatt.

Hasonló jelenséget tanulmányoztak az indonéz Bali szigetén a kilencvenes években, ahol bevett gyakorlat volt, hogy férfi idegenvezetők kínálták fel magukat szexuális célokra turistanőknek (itt elsősorban ausztráloknak). Ők voltak a „Kuta Casanovák”, vagy egyszerűen a „Kuta cowboy”-ok, akik egzotikusnak számító külsejükkel gyakran csábították el a nyugati hölgyeket. Ezáltal könnyen jutottak pénzhez és – a gambiai helyzettől eltérően – elismert társadalmi státuszhoz társaik körében.

Sok pénz van benne

Nehéz felbecsülni, hogy globálisan milyen számokról beszélhetünk a szexturizmus kapcsán. Annyi biztos, hogy a világ öt legnagyobb iparága között található.

Évente kb. 20 milliárd dollár hasznot termel. Ez a szám viszont pusztán a kiskorúak szexuális célokból történő felhasználására vonatkozik, a jelenség teljes globális nyereségéről nem áll rendelkezésünkre adat.

A turizmus kínálta swinger partik, a nudista strandok, az üzletszerű kéjelgés mágnesként vonzza a turisták pénzét. Ne menjünk messzire, Franciaországban úgy 500 „libertine” szexklub üzemel országszerte, és csak ezek az események évi 1,2 milliárd dollár profitot termelnek. Michael C. Hall, az új-zélandi Otago Egyetem professzora szerint:

Az intézményesült szexturizmus mára egy olyan kereskedelmi szektorrá nőtte ki magát, ami képes ellenállni mindennemű kormányzati és nem-kormányzati beavatkozásnak.

A szexturizmus konzerválja a nyomort

A szexturizmus kéz a kézben jár a HIV-és más nemi betegségek terjedésével, ráadásul a közegészségügyi kockázatok mellett gátolja a társadalom fejlődését és a nemek közötti egyenlőség erősítését. Ám mindaddig, ameddig a fejlődő országokban élő nők egy része úgy érzi, hogy más lehetőség nem áll rendelkezésére ahhoz, hogy kitörjön a nyomorból, és hogy ezáltal tud csak gyermekei számára szebb jövőt biztosítani, nem könnyű egyértelmű megoldásokat találni, ami nem az áldozatok hátán csattan elsősorban. Emellett persze félrefordított tekintettel sem lenne szabad tűrni, hogy a jelenség tovább gyűrűzzön és tovább mérgezze az adott társadalmat – és elsősorban annak nőtagjait. Mit lehet hát tenni?

A gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatosan egyértelmű a válasz: példásan meg kell büntetni az elkövetőket.

Egyéb helyzetben pedig olyan civil szervezeteket lehet támogatni, akik igyekeznek nyomást gyakorolni az adott ország kormányára, hogy szüntessék be a kiterjedt szexturizmust körbelengő büntetlenségi kultúrát. A szexturistákat kibocsátó országokban figyelemfelkeltő kampányokkal lehetne tájékoztatni a tömegeket, illetve az utazási irodák figyelmét is ráirányítani a jelenségre.

A közbeszédben ébren kellene tartani ezt a témát, mert a szexturisták erősebb társadalmi megbélyegzése és elítélése talán csökkentheti a jelenség előfordulásának gyakoriságát.

Amennyiben adományozni szeretnénk, olyan szervezeteket és cégeket érdemes felkeresni, akik kifejezetten arra szakosodnak helyben, hogy a fiatal testek felkínálása helyett reális alternatívákat nyújtsanak.