Póni stop! „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két pónilány, akik egymásba szerettek…”
Akinek pici lánya van, nem ússza meg, hogy az otthonába kerüljön legalább egy-két színes, hajas műanyag rémség, amikkel többnyire bugyuta rajzfilmeket nézve ismerkednek meg a gyerekek. Ha próbálnánk is távol tartani az ízléstelen figurákat és a róluk szóló primitív meséket, oviba kerülve biztosan kikerülhetetlenné válik, hogy a mi lánykánknak is legyen egy „én kicsi pónim”-ja, legalább matrica, pólórajz vagy táskaillusztráció formájában. A gyerekipar e torzszülöttjét (mint szülőként annyi mindent) még csak lenyelnénk, ha a gyártók nem kívánnának általa is szexuálisan nevelni és tudatot mosni a tolerancia zászlaja mögé bújva, azonos nemű szexuális kapcsolatokat propagálva.
Kép: pixabay.com
Egy friss hír szerint a My Little Pony „Varázslatos barátság” című rajzfilmsorozatának egyik epizódjában (The Last Crusade) egy olyan „családmodellt” is megjelenítenek, ahol egy iskolába járó ifjú pónit két kanca nevelget, Lofty és Holiday nagynéni, akik nem két rokon póni asszonyság, hanem egy boldog, szerelmes kancapár.
A Pride időszakára ütemezett animáció valóban a szivárványos gondolat jegyében fogant, és a legifjabb, még a szexualitás felfedezése előtt álló generációt célozza.
A szélsőséges liberalizmus kottáját játszva ugyanis nem lehet elég korán kezdeni az „érzékenyítést”. Így készülhetett homoszexuális átirata klasszikus meséknek, ahol a hercegnő kegyeiért harcba szállva a két vetélytárs ifjú rájön, hogy mégis inkább egymást szereti, és így születhetett meg a póniipar e remeke is. De nem lehet ma már kamaszoknak szóló mesesorozatot, például Harry Potter-előzményrészt se forgatni meglebegtetett homoszexuális vonzalom nélkül.
A cél minden ilyen esetben a gyerekek s velük a szülők érzékenyítése a másság elfogadására, s ezzel együtt a hagyományos erkölcsi és társadalmi értékek, a „bigott konzervativizmus” utolsó csökevényeinek letörése – lassan már a szülőágytól kezdve.
A kérdés csak az: szülőként meddig tűrjük, hogy a gyerekeinket immár nem csak esztétikai érzékükben, de szexuális fejlődésükben is manipulálják úgy, hogy közben ezt a propagandagépezetet mi tartjuk fenn pénzünkkel, kattintásainkkal, pónis zoknik, csatok és műanyagpoharak megvásárlásával.
A normalitás (a természeti törvények, a teremtés rendje) létezik, akkor is, ha ez sokaknak terhes. A normalitástól eltérni lehetséges, de ez önmagában nem erény; ellenben a normalitástól gyerekeket eltéríteni: társadalmi bűn!
Egymás elfogadása sosem adhat felhatalmazást a propagátori szerepkörre, ahogy a gyerekek sosem lehetnének eszközei felnőttek ideológiai harcának, személyes frusztrációinak.
A póni-ügy nem játék, mert kislányaink szépérzékét még csak helyrebillentheti az idő és a következetes nevelés, de ha az ovi bokrai közt kipróbálják, milyen két lánynak csókolózni, mint a pónis mesében, az már akár életre kiható következményekkel is járhat.
A játékipar részvétlen moguljainak pedig mutassuk már meg, hogy ez nem játék – nem kéne eljutni a pónipornóig vagy a „2 Ponys’ And The Princess’ Journey to Sodomy” típusú lehetséges rémtettekig.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
