Csillagainkban a hiba? – A rákellenes világnapra

Szinte mindent magában foglal ez a film, ami számomra – Hazel, a főszereplő szavaival élve - 10-es fokozatú fájdalom. Mégis nevettem a fekete humorú beszólásokon, amelyek a sors halálraítéltjeinek utolsó fegyverei a depresszióval szemben.

Bátran állíthatom, hogy rákos család vagyunk. Az apám hatvanévesen, a nagyapám igaz, hosszú életutat követően, daganatos betegségben haltak meg. Apósomnál 50 éves korában észlelték a tumort, és 18 évvel élte túl a halálos kórt, végül mégis az vitte el. Anyósom szintén ebben a betegségben vesztette életét, és a nagynéném is rákos.

A kivételt anyám jelentette, akinél ugyan 37 évesen diagnosztizáltak daganatot, de az hála Istennek, jóindulatúnak bizonyult. Csak akkoriban ezt – a műtétre várakozva akár félévig, sőt, az eredményre egy-két hónapig utána – nem tudhattuk. Tizenegy éves lehettem azon a tavaszon, amikor anyám halni készült. Még megkaptuk a húgommal Húsvétra a kempingbicikliket, mert akármi történjék is, nekünk azért legyen szép ünnepünk. Sosem hozott a nyuszi korábban ekkora ajándékot. Emlékszem, csodálkozva néztem a csillogó járgányt, miközben belülről csak ürességet éreztem.

A gyerekek mindig pontosan tudják, mi zajlik körülöttük, bármennyire titkolóznak is a felnőttek.

Genetikailag vagyunk hibásak? A környezeti fizikai ártalmakban keressük az okokat? Úgy érzem, apáink nemzedékénél besegített más is. A kommunizmus-szocializmus évei alatt elemi jogaiktól megfosztott családjaink úgy igyekeztek alkalmazkodni a társadalmi rendhez, hogy a gyermekeik érdekeit helyezték előtérbe. Sokan ezért inkább megtagadták hitüket, múltjukat, hazudtak, vagy csak hallgattak. Vajon saját és utódaik egészségével fizettek a kétes békességért? Sosem felejtem az apám döbbent tekintetét az utolsó napokban: hogyan engedhette ezt a Jóisten? Mit vétett ő, hogy rákban kell meghalnia? Sokáig semmi jelét nem adta hitének, csupán felnőtt koromban kezdtem sejteni titkolt vallásosságát.

Talán mégis csillagainkban a hiba? Hazel, a főszereplő szerint annál, hogy rákos vagy, csak egy rosszabb dolog létezik: ha a gyereked rákos. A 17 éves lányt leginkább az nyomasztja, mi történik szeretteivel, amikor (nem pedig ha, miként anyját kijavítja) ő már nem lesz közöttük. Túlélheti egy szülő a gyereke rákját? Nem merem beleengedni magam ebbe a fantáziába, ezért inkább a főhőssel szeretnék azonosulni. Lehet kíméletesen távozni?

Részlet a Csillagainkban a hiba című filmből

Egy kislány elvesztette az anyját, aki évekig élt agydaganattal. A gyereke végignézte kínszenvedését. A terápiás ülésen megkérdezte tőlem, miért nem akarnak az emberek megöregedni. Mert félünk a haláltól – válaszoltam az ötévesnek. Később ráébredtem, milyen ellentmondás ez, hiszen éppen az öregedés bizonyítja, hogy eddig legalábbis megúsztuk a halálunkat.

Egy fiú, akinek az édesanyja rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenved, 40 percen keresztül nem szólalt meg a terápiás ülésen, csak némán zokogott. Megértettem ebből: nem vele kell dolgoznom. Arra kértek a könnyei, hogy az anyjáért tegyek valamit. Az asszony a féléves relaxációs tréning után végre hajlandó volt elmenni a kontrollvizsgálatra, amitől rettegett, és bejelentkezett a pszichiáterhez depressziója kezelésére, amiről korábban hallani sem akart. A fia mentette meg. De vajon túlélheti lelkileg egy gyermek az anyja rákját?

Csillagainkban a hiba – szép megfogalmazás… Mert valami tényleg nem stimmel az idő előtti halállal. Valami nem klappol, amiről nem tehetünk, de meg van írva a sorsunkban.

Aki hamarabb távozik, jel az utána maradóknak, mint Hazel. Sőt, felkiáltó jel: a saját életed éld, a saját utad járd, a saját hitedet hirdesd! Légy állhatatosan önmagad!

Idősen, egy hosszú, minden fontos pillanatát megélt élet lezárásaként nyilván könnyebb meghalni. Másra helyeződik a hangsúly. A megfelelő időben búcsúzni kevésbé kegyetlen. Megengedhetjük magunknak, hogy magunkra gondoljunk. A halálunkra, amellyel, ha mindent elrendeztünk ebben az életben, bátran szembenézhetünk, hiszen nem más az, mint egy új kaland kezdete.

Ritkán jut eszembe imádkozni a jó halál kegyelméért. Pedig mennyire fontos lenne!