„Nincs izgalmasabb művészi kihívás egy őrült nőnél” – Interjú Kámán Alberttel, a „Hazug” rendezőjével
Egy fiatal lány fél pár fülbevalót talál az ágy alatt, és a gyanú, hogy szerelme megcsalta, egészen az őrületig sodorja. Ez a cselekménye a „Hazug” című rövidfilmnek, amely valóságos díjesőben részesült három amerikai és két európai filmversenyen. Az elsőfilmes rendező-forgatókönyvíró-operatőr Kámán Albert tizenkét díjat hozott el, míg a szintén elsőfilmes Nagyistók Edit játékát öt „Legjobb színésznő”-díjjal jutalmazták. Mi a titka a nagy sikernek?
– A Hazugnak nemcsak rendezője, de forgatókönyvírója is vagy. Miért foglalkoztatott a megcsalás témája?
– A legtöbb művészhez hasonlóan én is a saját élményeimből táplálkoztam: az ötlet születésekor párkapcsolati krízisen mentem keresztül, és terápiás jelleggel vetettem papírra az érzéseimet.
Olyan sok személyes vonatkozás van a filmben, hogy a mai napig kellemetlenül érzem magam, ha visszanézem a vetítéseken.
– Mindezek ellenére a történetet egy nő szemszögéből mutatod be. Miért?
– Mindig női karakterben gondolkozom, ugyanis művészibbnek és izgalmasabbnak találok a szenvedő őrült szerepében egy nőt, mint egy férfit. Szívesebben nézek olyan filmeket, amik a titokzatos női lélek rejtelmeit tárják fel, nem beszélve arról, ha egy gyönyörű lány játssza a főszerepet.
– A kisfilm főhőse is egy ilyen titokzatos karakter, ugyanis még a nevét sem tudjuk meg.
– Ennek az az oka, hogy ő valójában egy szimbólum, és a lelkiismeret-furdalást testesíti meg. A dramaturgia helyett az érzések kifejezésére helyeztem a hangsúlyt, ezért a tágabb környezet helyett szinte végig a lány arcát mutatja a kamera.
– Ezért sem bővelkedik párbeszédekben az alkotás?
– Operatőrként jobban szeretek képekkel mesélni, mint szavakkal: a dolgok többféle jelentést nyerhetnek általa, ahogyan ez a Hazug esetében is így történt. Volt, aki úgy értelmezte a filmet, hogy az egész sztori a vonaton utazó lány fejében játszódik, míg valaki úgy vélte, a főhős borderline-os.
– És mi az igazság?
– Erre nincs egy univerzális válasz, ezért is hagytam nyitva a film végét. Én magam is az olyan alkotásokat szeretem, amiknél a néző maga döntheti el, mi a megoldás, így mindenki valami pluszt adhat hozzá a filmhez.
– A ritka párbeszédek egyikében a lány azt kérdezi a barátjától, rossz ember-e. Te annak tartod?
– Ennél a jelenetnél a lelkifurdalás szólalt meg benne. Én egyik felet sem gondolom rossz embernek, ugyanakkor mindketten hibásak. A fiú azért, mert nem veszi észre a jeleket, hogy a lánynak problémája van. Ő egy semleges karakter, akinek nincs más funkciója azon kívül, hogy van. A tűznél ülve is csak hallgatja a barátnőjét, de nincs érdembeli reakciója, így az gyakorlatilag magában beszél.
A film legdrámaibb jelenete számomra, amikor a lány szenvedéseit követően a fiú ennyit mond neki: „Szép vagy”, ami azt jelzi, semmit sem észlelt párja lelki tusájából. A lány szintén vétkes, de én inkább sajnálatot érzek iránta.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy él a fejemben egy kép a háttértörténetéről, amit a film játékideje nem engedett kibontani. Eszerint míg a jómódban élő barátját szerető család veszi körül – ezt érzékelteti az a jelenet, amikor a gyerekkori fotóit nézegeti –, addig neki rossz a kapcsolata az anyjával, prolinak tartja magát, és csak azért fekszik le másokkal, hogy azt érezze, fontos valakinek. Az eltérő társadalmi háttér akadálya lehet egy párkapcsolatnak, ezt korábban magam is tapasztaltam.
– A fiú semmit sem észlel belőle, a nézők előtt viszont igen erős képeket használva teszed egyértelművé, milyen érzések játszódnak le a lányban...
– Amikor a lány megtalálja a fülbevalót, a megcsalás gyanúja mélyen belevájja magát az agyába és belülről emészti, erre utal a kukacok felvillanó képe. Egy másik jelenetben, miután a barátjával csókolózott, vadul sikálni kezdi a fogát, majd vért köp, amit többféleképpen is értelmezhetünk: kárt akart tenni magában, de a megtisztulás vágya is vezérelhette. Ezt a képet a valóságból vettem: egy ismerősömnek olyan nagy traumát jelentettek a párkapcsolati problémái, hogy vérezni kezdett az ínye. Ahogyan az ő példája is mutatja, a lelki gondjainkat testi tünetek is kísérhetik.
– Milyen volt a forgatás?
– Kemény! Mindössze egy technikai segítőnk volt, ezért gyakorlatilag stáb nélkül dolgoztunk; a legtöbb feladatot egyedül végeztem. A hangkeverést egy ismerősöm hangstúdiójában állítottam össze: senki nem mondaná meg, de a búzamezőn játszódó jelenetnél a szél susogását egy videókazetta szalagjának gyűrögetésével imitáltam. A forgatókönyvet ugyanakkor Bánkövi Dorottya költővel írtam, aki a rendezésben is segített. Abszolút megbízom benne, mivel nagyon egy rugóra jár az agyunk, ennek köszönhetően igen dinamikus volt vele a munka. A forgatás körülbelül öt napot vett igénybe. A főváros zajától távoli Nagyalásonyt választottuk helyszínnek, hogy semmi se zavarjon minket; még a telefonunkat is kikapcsoltuk a munka idejére. A film operatőre szintén én voltam, és pokolian nehéz volt egyszerre figyelni a rendezésre és a felvételek rögzítésére.
Ha tudom, hogy ilyen nagy visszhangja lesz, biztos, hogy nagyobb stábot hívok össze. Bár néhány visszajelzés szerint pont a családias jellege adja a varázsát: az, hogy látszik, nem egy futószalagon gyártott film, és hogy még nem rontotta meg a filmipar.
A szükséges technikai felszerelés és az anyagi támogatás hiánya mellett az időjárásnak is ki voltunk szolgáltatva. A filmben a lány elméjének megbomlásával párhuzamosan az ég is egyre jobban beborul, amit nehéz volt lediszponálni. Amint megláttunk egy sötét felhőt, már rohantunk is ki forgatni.
– A főszereplőnek, a közgazdász végzettségű Nagyistók Editnek korábban nem volt filmes tapasztalata. Hogyan készült a szerepre?
– Andrej Zulawski „Megszállottság” című filmjét ajánlottam neki, ami szintén egy őrült lányról szól. Úri családból származó, kifinomult hölgyként nagyon távol áll tőle a főszereplő karaktere, ezért szándékosan szakadt ruhákat adtam rá, és megkértem, ne sminkelje magát, hogy minél természetesebb legyen. Eredetileg valaki mást néztem ki a szerepre, de az illető nem sokkal a forgatás előtt visszalépett – utólag már azt mondom, szerencsére. Jó barátom, Lukáts Andor ajánlotta a színi tanodájába járó Editet, aki már az első, füvezős jelenet felvételekor bebizonyította, hogy tökéletes választás, s előre megjósoltam, hogy díjat fog nyerni. De a párját alakító Garai Bendegúzról se feledkezzünk meg. Korábban már dolgoztunk együtt egy tinisorozatban, amiben sokszor az én életemet figurázta ki rendkívül élethűen, ezért egyértelmű volt számomra, hogy ő lesz Edit párja. Az említett szerep miatt gyakran szembesül előítéletekkel, én azonban nagyon tehetségesnek tartom, sok mindent ki lehet hozni belőle.
– A stáblistában a Kossuth-díjas Lukáts Andor neve is feltűnik, a filmben azonban csupán a kezét láthatjuk. Miért volt számodra fontos, hogy ő játssza el a szóban forgó, egyperces szerepet?
– Ez a film egyik kulcsjelenete, amelyben Edit meztelenre vetkőzik, emiatt szerettem volna, ha egy profi színész áll vele szemben. Andor olyan jól játszik a kezével, hogy ez mással nem működött volna; a jelenetet vágatlanul raktam bele a filmbe. Az arcát egyébként azért nem mutatja a kamera, mert a karakter személyisége helyett itt is az általa közvetített elv volt a lényeg. Emellett nem akartam, hogy elterelje a figyelmet a két ismeretlen főszereplőről, és a film csak azért kapjon hírverést, mert ő is játszik benne.
– Milyen művek voltak rád hatással?
– Polanski egyszereplős drámája, az Iszonyat, amely egy lány megőrülését mutatja be, a helyszínt illetően pedig Lars von Trier Antikrisztusa és a Bergman-rendezte Farkasok órája – mindkettő egy elhagyatott házban játszódik. Egyébként rengeteg műre utalok a filmben. Az egyik ilyen a fülbevaló, ami Georg Büchner Woyzeck című drámájának is központi eleme, és ahogyan ott, úgy a Hazugban is a szembesítés eszköze. Az egyik utolsó párbeszédet is tőle vettük, csak egy mondatot felcseréltünk benne. A meztelen női hátat mutató résznél pedig a világítás Bertolucci egyik filmjét idézi.
– A filmnek Cannes-ban, a filmfesztivál ideje alatt megrendezett Global Short Film Awards-on volt a nemzetközi bemutatója. A magyar közönség mikor láthatja?
– Az a terv, hogy jövő tavaszig fesztiváloztatjuk, utána pedig tartunk hazai vetítéseket is, akár közönségtalálkozókkal és szakértőkkel, például pszichiáterekkel beszélgetve. Emellett hamarosan műsorra tűzi az egyik hazai tévécsatorna is.
– Rövid időn belül közel 20 nemzetközi díjat is bezsebelt a Hazug: a Los Angeles Film Awards, az Oniros Film Awards, az European Cinematography Awards, a New York Film Awards és a Vegas Movie Awards több kategóriájában is győzedelmeskedett. Mit jelentenek a pályád szempontjából az elismerések?
– Amióta megnyertem a díjakat, jobban bíznak bennem a szakmabeliek, és nagyobb rá az esélyem, hogy a nemzet színészeinek egyike is igent mondjon a második filmem szerepére.
Emellett egy nagy cég is mellém állt és segít szponzorokat találni. Ugyanakkor nagy rajtam a nyomás, hogy a következő, egészestésre tervezett filmem is hasonlóan erős legyen, mint a Hazug.
– Mit lehet tudni az új filmtervedről?
A magány és a kiszolgáltatottság érzését mutatja be egy huszonéves lány történetén keresztül, akit elzavar otthonról az anyja, és egy falusi barátnőjénél talál menedéket, ám a másik lány apja viszonyt kezd vele. Egyelőre a forgatókönyvén dolgozunk, de remélem, idén elkészül az első verziója.
– Kik azok a színészek, akiket szívesen látnál a leendő filmedben?
– Nagy álmom, hogy Mácsai Pállal együtt dolgozzak, és Kulka Jánosnak is örülnék. A nők közül pedig Kerekes Vica a kedvencem, aki nemcsak tehetséges, hanem gyönyörű is – zseniális lenne egy őrült nő szerepében.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>