Nem tisztel sem embert, sem földet – A modern rabszolgaság és a környezetpusztítás kapcsolata

A kényelem ára

Belegondolt már abba, hogy az okostelefonja áramköreihez szükséges arany egy részét netán illegális bányásztevékenység során állították elő? Tehát a szépen működő kis szerkezethez nemcsak a rabszolgaként dolgoztatott emberek vére tapadt, de a perui esőerdők kiirtásának és a terület higannyal szennyezésének felelőssége is. És ez csak egy azon kényelmi termékek közül, amelyeknek a használatát a fogyasztói társadalom szülötteiként alapvetőnek vesszük – annak ellenére is, hogy a gyártásuk az emberi jogok és a környezet páros lábbal történő tiprásával jár.

A fentihez hasonló példák nyomán nem véletlen, hogy a klímaválság által előidézett fenntarthatósági diskurzus fókuszpontjában egyre nagyobb szerepet tölt be a globalizált nagyipar felelőssége is.

A fogyasztói társadalom olcsón elérhető kényelmi cikkeit – például a fast fashion ruhaneműket – jellemzően a harmadik világ mélyszegénységből jövő, s pont ezért kihasználható munkaerője állítja elő.

Őket igen nagy arányban érinti a „modern rabszolgaságnak” nevezett borzasztó társadalmi-munkavállalói struktúra.

Márpedig abban biztosak lehetünk, hogy amelyik cég az emberi jogokat nem veszi figyelembe, annak a környezet pusztítása kapcsán sem merül fel morális kétsége. A cél egyértelműen a minél nagyobb bevétel, illetve vásárlóerő elérése: „Az emberi munkaerő és a természet kihasználásából befolyó globális profit igen jelentős, a kényszermunka önmagában évi 150 milliárd dollár nyereséget termel” – erősíti meg Dr. Natelia Szablewska, az Ausztrál jogászok az emberi jogokért (ALHR) nevű szervezet elnöke.

Tehát ami kényelmi cikként olcsó, az nagy valószínűséggel nem éppen fenntartható vagy jogtisztelő módon került be a globális ellátási láncba.

Kísért a történelem

A rabszolgaság története egyidős az emberiséggel. Történelmünk során számos sötét árnyalatú időszak és társadalmi berendezkedés jellemzője volt – gondoljunk csak az ókori Róma adósrabszolgáira vagy a déli államok gyapotföldjein robotoló színesbőrűekre. A fogyasztói társadalomban megnövekedett igény az olcsó és gyorsan lecserélhető kényelmi termékekre pedig a rabszolgaság egészen újfajta, globalizált formáját hívta életre.

Ez sok esetben valóban kényszermunkát jelent.

Például a perui fiatal férfiakat – és a később prostitúcióra kényszerített nőket – jó kereseti lehetőség ígéretével csábítják be az őserdők mélyébe, az illegális aranybányák területére.

Itt aztán adósságcsapdáva hajtják őket: az utazási és szállási költségeikért cserébe ingyen dolgoznak, jellemzően rettenetes körülmények között, míg a környezeti izoláltság miatt képtelenek segítséget kérni a külvilágtól. A következő fokozat az, ha a kétkezi munkások ugyan kapnak valamilyen – általában rendkívül alacsony – bért, de a munkakörülményeik embertelenek. A fast fashion divatmárkákat varró, jellemzően ázsiai nőket például olyan munkatempóra kényszerítik, amelyben nem tarthatnak ebédszünetet, sőt nem mehetnek ki a WC-re sem.

A fizetés nélküli túlóra szinte állandó, de a betegszabadság nem megengedett – kiesés esetén azonnal leváltják őket egy új jelentkezőre.

A szociológusok által csak modern rabszolgaságnak nevezett jelenség két tényező metszetében tud kialakulni. Ez a munkavállalók gazdasági-társadalmi státuszának sebezhetősége (tehát a mélyszegénység), és egy olyan jogrendszer, amely nem védi meg a társadalom legelesettebb, periférián élő tagjait. A Global Slavery Index 2016-os állítása szerint a modern rabszolgaság 40,3 millió embert – köztük gyerekeket – érint. Csaknem 70 százalékuk nő, a legtöbben a harmadik világ elmaradottabb vidékein élnek, például Közép- és Dél-Afrikában, Kelet-Ázsiában vagy Közép-Amerika szegényebb térségeiben.

A kontinenseken átívelő gyártási lánc átka, hogy sok esetben az anyacég nem is tud ezekről a visszaélésekről. A profit maximalizálása érdekében az előállítás módjáról tudomást sem véve a legolcsóbb alapanyagokat szerzik be, vagy épp távoli országokban működő alvállalkozókkal oldják meg termékeik gyártását. Szerencsére azért a tudatos cégpolitikára és az emberi jogi sérelmek visszaszorítására is van példa: az ASOS nevű brit divatmárka egy olyan okostelefonos applikációt dolgozott ki, amelyen keresztül az ellátási lánc legnehezebb végén dolgozó török munkások valós időben tudják jelenteni a problémáikat az anyacégnek.

Kimerített anyaföld

A fast fashion iparág példájánál maradva az emberjogi visszaélések mellett hamar láthatóvá válik a környezet pusztítása is.

A gyártósorok a lehető legolcsóbb anyagokat használják a szövetek kezeléséhez és színezéséhez, majd ezeket a mérgező összetevőket a legköltséghatékonyabb módon „ártalmatlanítják”: földünk óceánjaiba és folyóiba öntik.

A környezetszennyező attitűdhöz ez esetben is nagyban hozzájárul az, hogy ezekben az országokban kevésbé szigorúak a környezetvédelemre vonatkozó szabályozások, akárcsak az emberi jogok érvényesítésének lehetősége.

Annak ellenére, hogy a kényszerített, szabályozatlan munkavégzés és a természeti erőforrások kihasználása, pusztítása között a tudósok is egyre szorosabb kapcsolatot vélnek felfedezni, a fenntarthatóságot célzó párbeszédben ez a téma még mindig nem kap elég nagy hangsúlyt. Pedig egyes vélemények szerint a klímaválság problémájára sem lesz valódi megoldás, amíg a modern rabszolgaság jelensége fennáll. Az ENSZ Fenntarthatósági Fejlődés Agendája mindenesetre már megerősíti az összefüggést a kényszermunka és az éghajlatváltozás között, a megoldást pedig 2030-ra tűzik ki célként.

Noha elsődlegesen az iparnak kell változnia, elengedhetetlen a fogyasztó egyéni tudatossága is, amellyel nyomást gyakorolhatunk a nagy gyártókra. „Tagadhatatlan, hogy a mindennapi tetteink számítanak: mit és honnan, sőt miért vásárlunk. Ezeket a kérdéseket mindannyiunknak fel kellene tennünk, hogy tudatosabb és etikusabb fogyasztókká váljunk” – hangsúlyozza Dr. Szablewska is. Amíg ugyanis elvárjuk a mindennél olcsóbb, könnyedén pótolható termékek elérhetőségét, addig elősegítjük az emberi jogok és a fenntarthatóság aláásását. Ha tehetjük, tájékozódjunk: válasszuk a drágább, de tartósabb cikkeket, vásároljunk second hand, az elromlott dolgokat pedig javíttassuk meg ahelyett, hogy azonnal újat vennénk!