Nem hisztis, csak „szenzoros” – A szenzoros integrációs zavar okai és jelei

Heves reakciók a zajokra – akár egy hajszárítóra is – vagy az erős fényekre, hiszti a kényelmetlen ruhák miatt, vagy éppen pánik olyan esetekben, amikor bizonyos anyagokkal – például szőnyegekkel, ruhacímkékkel – érintkezik a bőr. Egyes gyerekek például sikíthatnak, ha az arcukat víz éri. A szenzoros integrációs zavarnál az érzékenység minden érzékelési területen jelentkezhet, egyszerre akár több területen is. Gyakran érinti a szaglást és az ízlelést is, aminek tünete jellemzően az, hogy a gyerekek hevesen tiltakoznak a darabos, hideg vagy meleg ételek, bizonyos ízek, illatok ellen. Tipikus az is, hogy az ízek csak összekeveredve zavarják őket. Például szívesen megeszik az üres tésztát és a húst is, de a kettőt egyszerre nem. Ilyen esetekben a környezet hajlamos őket hisztisnek, neveletlennek tartani, pedig ezek a viselkedések azért jelennek meg, mert gondot okoz nekik az érzékszerveikből érkező információk feldolgozása.  

Több évtizede kutatják  

„Az SPD már a ’60-as években a kutatások fókuszába került, az Egyesült Államokban több olyan központ is van, amely kifejezetten erre specializálódott. Egyelőre nem számít önálló kórképnek, bár többször fölmerült annak gondolata is, hogy bekerüljön a mentális betegségeket kategorizáló nevezéktanba” – mondja dr. Madarassy-Szücs Anna, a Vadaskert Alapítvány gyermek- és ifjúságpszichiátere. Az SPD-t jelenleg csak az autizmus spektrumzavar egyik részjelenségeként írják le, annak az egyik kritériumtünete. „Korábban úgy tartottuk, hogy az autizmussal élő személyek 90 százalékának van szenzoros zavara, de ma már úgy látjuk, hogy az arány ennél is magasabb, a jelenség úgymond része az autizmusnak. Viszont magától értetődő az a kérdés is, hogy mi van azokban az esetekben, amikor nincs szó autizmusról, az nem diagnosztizálható, az SPD viszont egyértelmű. Illetve itt is belebotlunk a szokásos kérdésekbe, hogy lehet-e túlzó torzítás nélkül különálló csoportokban értelmezni az idegrendszeri fejlődési sajátosságokat. Hiszen az SPD is sokkal inkább egy spektrum” – emeli ki a szakorvos. 

A szenzoros feldolgozási zavar az autizmus mellett más idegrendszeri fejlődési sajátosságokhoz is társulhat. Például a kiemelkedően tehetséges gyerekeknél és az ADHD-nál is nagyon gyakori. 

Emellett sűrűn számolnak be róla azok is, akik a rövid ideig tartó, akaratlan mozgásokkal és hangadásokkal járó idegrendszeri fejlődési eltérésben, a Tourette-szindrómában érintettek. Kérdés, hogy előfordulhat-e az SPD önmagában is.  

Több mint viselkedés  

A szenzoros integrációs zavar pontos oka nem ismert, csak azt tudjuk róla, amit a többi idegrendszeri fejlődési sajátosságról: hogy nagymértékben meghatározza a genetika. Fennállásakor az agy nemcsak másképp működik, hanem valószínűleg a struktúrájában is van különbség. „Az autizmusnál például egyértelműen tudjuk, hogy az idegpályák bizonyos területeken másképp kapcsolódnak, más mennyiségben vannak jelen rövid és hosszú szakaszaik. Viszont hiába rendelkezünk ezekről egyre több ismerettel, önmagukban az eltérések nem specifikusak. Tehát nem lehet valakit megvizsgálni egy képalkotó diagnosztikai eszközzel, majd annak alapján meghatározni az idegrendszeri sajátosság típusát” – emeli ki Madarassy-Szücs Anna. Az egyik amerikai kutatóintézet például megpróbálta objektivizálni, hogy a szenzoros zavarban érintett gyerekek a szorongató helyzetekre miben reagálnak másképp, mint az átlag. Viszont hiába volt mérhető különbség az adott ingerekre adott idegrendszeri válaszok erősségében, az nem feltétlen tükröződött a viselkedésben. Ahogy a pszichiáter fogalmaz: a látható viselkedés csak egy pici ablak, de a mögöttes idegrendszeri jelenség nagyon bonyolult. Emiatt lehet félrevezető, ha agyi folyamatokat pusztán az érzékelhető, látható tüneteken keresztül próbálunk megérteni. Azok ugyanis nem egyenlők az SPD-vel. Ráadásul arra is van példa, hogy zavar nem is jelentkezik viselkedéses problémák formájában, csak szorongást okoz.  

Rosszalló tekintetek  

Mivel a szenzoros zavar itthon még kevésbé van a köztudatban, az érintett családok nehéz helyzetben vannak, gyerekükre sok helyen nézhetnek rosszallóan, nem értve a viselkedését. 

Pedig az SPD elég gyakori, olyan becslések is vannak, amelyek szerint húszból legalább egy gyereket érint valamilyen szinten. 

„A szülők általában arra figyelnek föl, hogy gyerekük furcsán, számukra nem értelmezhető módon reagál egy-egy környezeti ingerre. Például imádja a szőrös takarókat, azokról le sem lehet szedni. Vagy ennek ellenkezője: egyből sírni, sikítani kezd, amint hozzáérnek. Ezeket a jelenséget a szülők nehezen értik, nehéz ugyanis befogadni, hogy a gyerek miért válhat frusztrálttá egy takarótól vagy annak hiányától” – magyarázza a pszichiáter. Ezt a kérdést azért nehéz jól megközelíteni, mert önmagában még az sem jelent semmit, hogy valaki valamire rosszul reagál. Például lehet, hogy egy-egy érzéshez rossz élmény kötődik – mondjuk korábban darázs volt egy puha takaróban –, az agyi vészjelzést, majd az ahhoz kötődő viselkedéses reakciót pedig ez indítja be. Sok esetben viszont arról van szó, hogy sérül az idegrendszeri tanulás, érzékelés folyamata.  

Labirintus az idegek mentén  

Ehhez tudni kell, hogy a világról szerzett tudásunk a tapasztalatainkon alapul, az ehhez szükséges ingereket pedig az érzőrendszerünkön keresztül szerezzük, majd ezeket feldolgozzuk. A feldolgozás lényegében az idegrendszeri alapját jelenti annak, hogyan érezzük magunkat. Ezzel együtt pedig megtanuljuk azt, hogy módosítani tudjuk a körülöttünk levő világot. Kialakul az éntudatunk, megtanuljuk, hogy tárgyakra és emberekre is hatunk. Nemcsak a külvilágból, hanem belülről, a testünkből is folyamatosan érkeznek információk. Például ha a beleink feszülnek, akkor az nemcsak azt jelentheti, hogy mosdóba kell mennünk, hanem azt is, hogy szorongunk. Ugyanez a torokszorításra is igaz, ami nemcsak hányingernél fordulhat elő, hanem összetett érzéseknél is. Ezeket az érzeteket a szenzoros integrációs zavarnál nehéz differenciálni, meglétekor az agy összezavarodik. „Van, akinél eleve az érzékelés nehézkes, emiatt pedig nem is tudja jól lefordítani az érzékelt információkat. Mások az egyszerre érkező ingereknél akadnak meg, nem tudják azokat elkülöníteni. Arra is van példa, hogy a beérkező információk rendezése a nehézkes, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy a rájuk adott motoros válasz megfelelő legyen. Szerencsére tudjuk, hogy ahogy az idegrendszer érik, úgy ezek a képességek és a kompenzációs lehetőségek is változhatnak, így a gyereket idősebb korábban már nem feltétlenül zavarja, vagy inkább hatékonyabban küzd meg az egyes eltérésekkel” – mondja Madarassy-Szücs Anna.  

Kinövik vagy kompenzálják  

Az SPD-t a gyerekek gyakran kinövik, de az nem mindig egyértelmű, hogy ilyenkor tulajdonképpen mi történik. 

Az autista személyekre például sokszor jellemző, hogy nincsenek is tudatában saját információfeldolgozási és szenzoros sajátosságaiknak, gyakran nem is jönnek rá, mitől fáradnak el a nap végére. 

Közben lehet, hogy ha napközben zajszűrő fülhallgatót viselnének, vagy tudatosabban figyelnének a ruházatukra vagy az étkezésükre, az egyedüllétben töltött pihenőidőkre, akkor az általános jóllétük is javulna. De mivel csak azt hallják, hogy az adott környezet, amiben élnek, mindenkinek megfelel, nem is beszélnek érzékenységükről, felnőttként már próbálják azt leplezni. Ennek viszont fáradtság és szorongás, súlyos önértékelési zavar és rengeteg más nehézség lehet a következménye. „Emiatt fontos, hogy a szenzoros érzékenységet is időben felismerjék. A szülők ebben egyre ügyesebbek, egyre gyakrabban kérnek segítséget. A gyerekpszichiátriai vizsgálat ilyenkor kulcskérdés, az SPD-t ugyanis el kell különíteni, ki kell deríteni, hogy mellette fennállhat-e egyéb zavar. Fontos az is, hogy az idegrendszeri fejlődési sajátosságokat jól értelmezzük. Például az autisztikus gondolkodás – itt még nem klinikai szintű zavarról van szó – nem is feltétlenül okoz gondot. Viszont foglalkozni ezekkel is kell, mert csak így lehet megelőzni az olyan másodlagos problémákat, mint például a miattuk jelentkező szorongás” – emeli ki szakértőnk.  

Segítő terápiák  

Ha arra szükség van, akkor az SPD kezelését a gyógypedagógusok és a szenzoros integrációs terápiák segíthetik. Utóbbiak lényege jellemzően az, hogy a gyerek idegrendszeri érését mozgással támogassák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kicsiknek olyan ingereket adnak, amelyek elősegítik az integráltabb és érettebb mozgásos válaszok megjelenését. Az ilyen módszerek főleg az óvodásoknak, kisiskolásoknak lehetnek hasznosak, ugyanis az ő idegrendszerük még nagyon képlékeny. Gyakori, hogy a gyerekpszichiáterek, a gyerekpszichológusok és gyógy¬pedagógusok a szülőket otthoni modulokra is megtanítják, így a kicsikkel ők is tudnak foglalkozni. Ez fontos, mert segíti megelőzni, hogy a zavar komolyabb problémát okozzon, nehezítse a tanulást is.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.