Nem a gyerek válik, a szülő válik – Milyen változásokat hoz a „válási törvény”?
Idén januártól a bíróság az egyik szülő kérelmére is dönthet a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, illetve az egyik szülő kezdeményezésére is elrendelheti a váltott elhelyezést – erről rendelkezett a Polgári Törvénykönyv módosítása nemrég. Galambos Balázst és Herkules Mónikát, a Szépen Válj El Válásközpont szakértőit kérdeztük a témáról.
Mi az úgynevezett válási törvény előnye és kockázata?
HM: Mi azt látjuk, hogy azok a férfiak, akik egyébként gondos apukák, és szeretnének a válás után is a gyerekük életének része lenni, nagyon örülnek ennek a lehetőségnek. A nőknél viszont nem ritkán félelmet tapasztalunk, sőt, komoly indulatokat ezzel kapcsolatosan. Érdemes megvizsgálni a nőjogi és a férfijogi szervezetek véleményét is, hogy érzékeljük a különbséget. A nők nem ritkán extrém végletekben gondolkodnak, aminek a hátterében nyilván tapasztalat is állhat. Mi lesz a gyerekkel, ha az édesapa bántalmazó; ha eddig jellemzően különélő szülő volt, és kéthetente egy hétvégét kapott a bírósági ítéletben, így nincs valódi kapcsolata a gyerekkel; ha alkoholista stb.
Azt gondoljuk, hogy a válási törvény akkor működhet nagyon jól a gyakorlatban, ha egyébként mind a két fél gondos szülő.
Ugyanakkor sok férfi keres meg bennünket azzal, hogy a kéthetente egy hétvége helyett szeretné a váltott nevelést kérni. Még el sem váltak, de már ezzel kapcsolatban kér tanácsadást. Még mindig nagyon erős az a társadalmi kép, hogy a gyereknek az anyja mellett van a helye, ami persze nem könnyíti meg a váltott nevelésről való közös gondolkodást. Gyakran már ott tetten érhető az alapkonfliktus, hogy a szülőtársak gyerekneveléssel kapcsolatos elképzelései nem egyeznek. Természetesen a gyakorlat dönt majd ebben a sarkalatos kérdésben, mi most inkább az érveket, ellenérveket sorakoztatnánk fel.
Egy gyerek szinte mindig lojális akar lenni mind a két szülője felé. A válási szituáció azért is nagyon nehéz, mert őrlődik a gyerek...
HM: Valóban, és most már 12 éves gyereket is megkérdez a bíróság arról, hogy kivel is szeretne élni. Erre a helyzetre nagyon jól fel kell készíteni őt a válófélben lévő szülőknek, ellenkező esetben ugyanis nagyon könnyen belecsúszhat a gyerek egy úgynevezett lojalitáskonfliktusba, amely óriási belső feszültséggé nőhet: nekem most Anya mellett, vagy Apa mellett kellene letenni a voksot… Ő mindkét szülőhöz kötődik, nem akar az egyik mellé állni a másik ellenében. Sajnos azonban sokszor azt látjuk a válási konzultáción, hogy a gyerek eszköz a válási harcban. Amikor elindul a folyamat, bizony-bizony beleduruzsol anyuka vagy apuka a gyerek fülébe, és picit befeketíti a másik szülőt, vagy akár határozottan és tudatosan elkezdi a másik szülő ellen hangolni. Véleményünk szerint a váltott nevelés könnyíthet a gyerek helyzetén, mert nem kell azt mondania, hogy én nem akarok anyával vagy apával találkozni. Szülőként fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk, mi tehetjük a legtöbbet azért, hogy ne a gyerek vállára nehezedjen a döntési súly. Nem a gyerek válik, a szülő válik. A gyereknek nincsen ügyvédje, nincs lelki segítője, a legtöbb esetben a szülő az, aki képes erőforrásokat mozgósítani. A válófélben lévő szülőknek kellene vigyázni, hogy minél kevesebbet sérüljön a gyerek. Márpedig a felek sokszor alábecsülik, hogy mekkora fájdalom, milyen komoly trauma, milyen összetett gyászfolyamat ez a gyereknek.
Balázs, amikor létrehoztad a központot, számos kutatási eredményt is beépítettél a munkátokba. Melyek kapcsolódhatnak most ide?
GB: Egy Bergström-kutatásra utalnék most, amelynek keretében Svédországban 140 ezer gyermeket vizsgáltak.
A teljes családban élők után azok a gyermekek voltak a legjobb mentális állapotban, akik váltott elhelyezésben éltek a szülőkkel.
Alapvetően az, hogy a gyermek apja sokkal jobban bevonódhat így az utód életébe, hatalmas lehetőség arra, hogy ép lelkű felnőttek váljanak ezekből a gyerekekből. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy hatalmas felelősség hárul a bíróságokra, nagyon-nagyon éles szemmel kell kiszűrni azt, hogy egy különélő szülő, egy édesapa alkalmas vagy alkalmatlan a nevelésre, pláne, ha felvetődött vagy tudott, hogy bántalmazó az az édesapa. Az igazságügyi szakpszichiátereknek, akik ezeket a gyerekeket vizsgálják, szintén nagy a felelősségük. Úgy gondoljuk, hogy a „hirtelen felindulásból szerelmes vagyok, és válni akarok” című női válás, amely meglehetősen gyakori, jelentősen vissza fog szorulni. Meggyőződésünk tehát, hogy kevesebb lesz a válás, viszont sokkal több lesz a szeretői viszonnyal terhelt rossz házasság, a válások között pedig nagyobb arányú lesz az úgymond harcos tényállásos bontóper, mert a gyermekért az utolsó leheletükig harcolnak majd a szülők.
Ha jól értem a szavaidat, akkor ez egy álságos helyzetet idézhet elő nagyon sok mostani házasságban. Mi lenne akkor a kompromisszumos megoldás?
GB: Meg kell tanítani a válófélben lévő feleket a normális szülőtársi magatartásra. Ennek az az alapja, hogy tiszteljük egymást, noha már nem tekintünk egymásra házastársként. Félretesszük a sérelmeinket, és a gyerek érdekében szorosan együttműködve, egyfajta projektként kezeljük az ő egészséges értékek szerinti közös felnevelését. Erre alig áll készen bárki, akivel találkozunk. Képzés kell, amely segít a gyakorlatban, hogy hogyan kell a válás közben és után normálisan viselkedni, a gyermek felnőttkori mentális egészsége érdekében. Ebbe a képzési metódusba mi gyermekpszichológusokat, gyermekvédelmi szaktanácsadókat is bevonnánk.
Én mindig azt mondom a válófélben lévőknek, hogy mostantól sokkal fontosabb, hogy jobb legyen a viszony közöttük, mint amikor házasok voltak. Ez innentől egy csapatjáték.
Két hét az anyával és két hét az apával nagyobb felületet ad az ellennevelésre, de akár a durva lelki bántalmazásra is. Ahogy mondtam, nem kizárt, hogy a házastársak inkább bent maradnak méltatlan kapcsolatokban, mert nem tudják elképzelni, hogy ennyire hosszan legyen a gyermek a másik szülőjével. A gyermek pedig mindent lát, csak nem szeretetet. Ha meg lehet menteni egy házasságot, mi mindig azért küzdünk a felekkel, hogy mentsük meg, de ha azt látjuk, hogy méltatlan az élethelyzete bármelyik családtagnak, verbális, fizikális, lelki abuzálás van jelen, és ez veszélyezteti bármelyikük testi-lelki egészségét, akkor azért dolgozunk, hogy gyorsan, költségkímélően megtörténjen a válás.
A háttérországot általában az anyukák biztosítják. Váltott elhelyezésnél, még ha gondoskodó is az apuka, nem biztos, hogy meg tud birkózni azonnal minden napi aprósággal egyedül. Ez reális felvetés vagy aggodalom az anyák részéről, nem?
HM: Valóban, a gyakorlati, mindennapi teendők ellátása az, ami nagyon foglalkoztatja az édesanyákat, akár olyan egyszerű kérdések, hogy fel tudja-e öltözteni az apa a gyereket, mosott-e fogat a gyerek, készen van-e mindig a leckéje stb. Úgy tud segíteni a szakember, ha föltárják együtt az édesanyával, hogy mennyi realitása van a félelmének. Ha valóban nem vette ki az édesapa a részét a nevelésből korábban, vagy nem volt százszázalékos, de még ötven sem az együttműködése, amit egyébként szerettünk volna, akkor ott komoly segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy egy válást követően, váltott elhelyezésénél hogyan is zajlik majd az élet. Itt az az egyszerűbb, amikor a napi háztartási dolgokat meg kell szervezni, a gyerekek iskoláját, óvodáját, edzéseit, különóráit, étkezését stb. Az pedig a komolyabb probléma, amely jogi segítséget igényel, ha a gyerek már megtapasztalta a családon belüli erőszak bárki felé irányuló, bármilyen formáját. Ezért mindig hangsúlyozzuk, hogy még mielőtt bárki beadná a válókeresetet, érdemes nagyon fölkészülni, hogy lássa, milyen mozgástere van, főként, ha attól tart, hogy a gyereknek nehezebb lesz a helyzete.
Móni, nőként hogyan látod az apukák helyzetét, lehetőségeit az új törvény mentén?
HM: Számos jó oldala van a törvénymódosításnak. Az apukáknak lehetősége nyílik a válást követően arra, hogy egyenrangúak lehessenek.
A törvény új lehetőségeket biztosít egy gondos, jövőbe tekintő, a gyermekeit fókuszba helyező férfinak, édesapának.
Eddig csak akkor volt olajozottan működő kapcsolattartása az édesapának a gyerekével, ha egyébként a volt feleséggel jól együtt tudtak működni. Lássuk be, van, akivel nem lehet jól együttműködni. Van olyan édesanya, akivel nagyon nehezen lehet megtalálni a közös nevezőt. Azt tapasztalja sok apa, hogy az anya lezár. Ezzel a jogszabályi lehetőséggel diszharmonikus kapcsolat esetén sem esik el az édesapa a közös szülői felügyeleti jog gyakorlásától. Korábban az esetek több mint 80 százalékában az történt, hogy ha nem sikerült megegyezni a kapcsolattartásban, a bíróság leszabályozta a külön élő szülőnek, jellemzően az édesapának a láthatást. Ez a gyakorlatban kéthetente egy hétvége, meg hétközben még egy délután volt. Ez nagyon kevés egy egyébként gondos apának, aki pontosan tudja, hogy a férfi minta mennyire fontos a gyereknek, és ahhoz bizony közösen együtt töltött minőségi idő is kell. Mi abszolút üdvözöljük ezt a törvényi utat, mert nagyon-nagyon klassz lehetőség arra, hogy a válást követően is fennmaradjon a normális kapcsolat az apa és a gyerek között.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>