Nem eresztenek a gyökerek! – Jaap Scholten „Spengler törvénye” című regényéről

Tíz évvel a megjelenése után végre a magyar olvasók is kézbe vehetik Jaap Scholten könyvét, a Spengler törvényét. A holland író magyar származású felesége révén ismerte meg hazánkat, az erdélyi nemesség múltját és megpróbáltatásait. A szerző már hosszú évek óta kétlaki életet él: ingázik Hollandia és Magyarország között, de Erdélyben is gyakran megfordul – így aztán nem csoda, hogy úgy ért bennünket, a közép-európai sorsot, a rendszerváltás utáni, nyugati szemmel nézve időnként furcsa kapitalista viszonyokat, ahogy nagyon kevesen Európának azon a felén.

A 2010-es Báró elvtárs című könyve óriási siker volt Magyarországon és Hollandiában egyaránt.

Pontos képet festett az erdélyi magyar arisztokrácia XX. századi történetéről, a meghurcolásokról, a Ceauşescu-korszakról és arról is, hogy a leszármazottak hogyan viszonyulnak örökségükhöz. A téma az író szülőhazájában is felkeltette a figyelmet, 2011-ben a történelmi témájú könyveket díjazó Libris Geschiedenis Prijs-szel tüntették ki Hollandiában.

A Spengler törvénye is fel-felvillant képeket a mai Erdélyről, egy egykori családi birtok újraélesztésének kihívásairól, sajátos iróniával és humorral fűszerezve, ám ez a könyv inkább a szerző saját családi történetein alapul.

A mű fő témája öt fiútestvér egymásra találása egy tragikus apropóból: Juliusról, a legidősebb bátyról kiderül, hogy halálos beteg.

Az író remekül érzékelteteti azt a kettősséget, ami az életet egyszerre teszi nehézzé és gyönyörűvé: miközben ingázik erdélyi birtoka és testvére hollandiai otthona között, ott rejlik a sorok között az építés és az alkotó munka öröme, valamint az elkerülhetetlen pusztulás, a halál is. Nincs kimondva, leírva, de olvasóként mégis érezzük, hogy milyen nehéz ebben a feloldhatatlan ellentétben létezni és elfogadni azt, amit a beteg testvérnek emberfeletti bölcsességgel sikerült: bármit is tesz, végül a tumor győzedelmeskedik.

Scholten a könyvbemutatón elárulta az érdeklőknek, hogy az alkotómunka nem volt egyszerű a számára: sokszor újraírta, átfogalmazta művét, és rengeteget kihúzott belőle. Az eredmény egy férfiasan szikár, tömör szöveg, amelyben egyetlen felesleges, öncélú mondat sincs. A vallomásos regény egyik legnagyobb erénye, hogy nem enged utat az érzelmek parttalan folyásának. Úgy ragad meg minket, olvasókat, hogy ahányszor összeszorulna a torkunk, könnyek gyűlnének a szemünkbe – hiszen egy családtag haláltusájáról, elvesztéséről van szó –, ugrunk egyet térben és időben, és máris egy teljesen más hangulatú anekdota kellős közepén találjuk magunkat.

Jaap Sholten. Kép: Holland nemzeti Múzeum / Keke Keukelaar via Flickr

A szerző magabiztosan vezet minket korok és világok között: a családi történetekből ugyanis kiderül, hogy az öt fiútestvér korántsem szokványos gyerekkort tudhat magáénak.

Édesanyjuk egyedül nevelte fel őket, meglehetősen egyszerű körülmények között, ám a család gazdag gyáros felmenőkkel rendelkezik. A Dupont- és a Spengler-nagyszülők közegében természetes volt, hogy a vendéget háztartási alkalmazott üdvözli, a fiúunokák golfozni tanulnak, a felnőttek délután szivarra, cigarettára gyújtanak, és kitöltenek maguknak egy-egy drága italt, a vadászszezon kezdete pedig valóságos ünnep volt a famíliában.

A regényt olvasva egyértelművé válik számunkra: ez a sokszínűség gazdag szellemi és kulturális örökséget eredményezett. Az öt testvér felnőve távolt él ugyan egymástól, de a hétköznapok megpróbáltatásai, az erős jellemű, jóságos anya gondoskodó szeretete, valamint a holland nagyiparos réteg tradíciói erős köteléket teremtettek közöttük. A múltjuk kihatott a jelenükre, és meghatározza a jövőjüket is – és ezen még egyikük tragikus halála sem tud változtatni.

Jaap Scholten könyvében nemcsak az a fontos, amit a szerző kimondott, hanem az is, amit nem írt le. Ha valaki többet szeretne tudni a családi összetartás fontosságáról, a testvéri szeretet mélységeiről, vagy csak érdekli az az emberfeletti lelki munka, amelyen szükségszerűen végig kell mennie mindenkinek, aki elveszíti egy szerettét, annak érdemes elolvasnia a regényt. A fájdalmasan egyszerű válasz mindezekre ott lesz a sorok között.