Nem csak a négy fal között lehet tanulni – Interjú Szalai Zoltánnal, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatójával
Minden szülő (egyik) réme a „rossz társaságba keveredés”, jelentsen ez bármit is, és azt is sokszor tapasztaljuk, hogy az új generációnak már nem mindig tudunk kellően izgalmas szellemi kihívást ajánlani. Egy egyetemista, egy középiskolás és egy általános iskolás gyerek anyukájaként nem egyszer gondolkodtam már azon, milyen értelmes, közösséget és lelki-szellemi feltöltődést, gyarapodást is kínáló programok felé tereljem értelmes és önálló gyerekeimet. Az ismerősi körünkben megjelentek olyan szülők, akik nem nagyon aggódtak a fentieken, mert a gyerekük csatlakozott a Mathias Corvinus Collegium valamelyik programjához. Úgy tűnik tehát, valamit tudnak az MCC-sek, és kíváncsi lettem, mi is az.
Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója beszélt a kezdetekről. Az MCC 1996-ban családi alapítványként jött létre néhány diákkal egy lakásban – de már akkor is grandiózus tervekkel és álmokkal. 2001-ben az akkori kormány támogatásra méltónak tartotta a nevelési programot, így az alapítvány beköltözhetett a Somlói úton található munkásőr-parancsnokság épületébe. Mivel az oktató-nevelő munkát az MCC mindig is az egész Kárpát-medencében képzelte el, a következő központot Kolozsváron nyitották, 2013-ban. Aztán fiatal diákok számára jöttek a vidéki Magyarország nagyobb városai, Kecskemét, Szolnok, Veszprém, Pécs, Miskolc, majd Kárpátalján Beregszász. A növekedés egyik legfontosabb mérföldköveként tavaly közérdekű vagyonkezelő alapítvány lett a fenntartó, MOL és Richter részvények osztalékhányadából tudják működtetni az alapítványt. Jelenleg 23 helyszínen 3700 diákkal foglalkoznak a Kárpát-medencében, de néhány éven belül 35 helyszínen több mint tízezer diákot szeretnének elérni, nekik szeretnének a közoktatás keretein túlmutató, de a tudatos és felelősségteljes élethez fontos és szükséges tudást, élményanyagot és közösséget adni.
Szalai így fogalmaz az alapítvány stratégiai céljairól: „Az MCC feladata a legtehetségesebb diákokat támogatni készségekre, szakmai tudásra, érzelmi fejlődésre és kapcsolatokra egyaránt odafigyelő, komplex neveléssel, 10 éves kortól az egyetemi képzés végéig, sőt azon túlmenően is. Azt szeretnénk, hogy ez a fajta tudás, ami Budapesten hosszú ideje hozzáférhető, még magasabb minőségben, főállású, kiváló oktatókkal, a legjobb külföldi vendégprofesszorokkal a teljes történelmi Magyarország területén legyen hozzáférhető mindenkinek, aki többet akar kihozni magából, mint ami kényelmesen megszerezhető a közoktatásban.”
A Mathias Corvinus Collegium központi tevékenysége tehát nem csak a bentlakás. A kollégiumi férőhely biztosítása a közösségépítést szolgálja, tudniillik könnyebben vesznek részt a diákok a délutáni és esti képzéseken és szabadidős programokon, ha utána nem kell még haza is utazniuk. Ha több időt töltenek el együtt, és ehhez az MCC hasznos programokat is kínál, határozottabban fejlődik a közösség kollégiumi keretek között.
A hangsúly a tehetséggondozáson alapuló nevelésen van.
Már az általános iskolás és középiskolás korosztálynak is olyan kurzusokat hirdetnek meg, amelyek kiegészítik a hagyományos iskolai oktatást: nyelvek, interdiszciplináris területek, mint például zene és matematika vagy robotika, pénzkezelés, internethasználat, egészségtudatosság és egészségkultúra, környezetvédelem, ezen belül is a teremtésvédelmi koncepció – számtalan olyan terület, amit a közoktatás csak érintőlegesen vesz elő, de a gyerekek érdeklődését már korán felkeltheti. Illetve vannak területek, amik rendszeresen kimaradnak a tananyagból, ilyen például a huszadik századi történelem utolsó néhány évtizede, ameddig ritkán jutnak el a történelemtanárok, és akkor is bizonytalan minőségben. A szakmai kurzusokon kívül készségfejlesztés is zajlik, rengeteg nyári és téli tábor, sok közösségi élmény közül választhatnak a programban egyébként teljesen ingyen résztvevő fiatalok. A középiskolásokat a pályaválasztásban is segítik, hogy el tudják képzelni, mit is tanulnak majd például nemzetközi kapcsolatok szakon, vagy mire is készüljenek, ha diplomaták akarnak lenni.
„Kihívást jelent, nemcsak nekünk, hanem manapság az egész világnak, hogy kombinálni tudjuk a jelenléti és az online lehetőségeket” – válaszol a fejlődés útját firtató kérdésemre Szalai Zoltán. „Ennek most a pandémiás időszakban is nagyon nagy volt a jelentősége, de mi azt is lehetővé akarjuk tenni, hogy egy budapesti képzésbe bekapcsolódhassanak a beregszászi vagy sepsiszentgyörgyi diákok. Az is fontos lenne, hogy a külföldi ösztöndíjakat elnyerő diákjaink a más országokban töltött időszakuk alatt is visszakapcsolódhassanak a kollégiumi munkába. De épp most mesélte nekem egy amerikai egyetem vezetője, hogy nekik is kihívás megteremteni annak a lehetőségét, hogy egy-egy szemeszter külföldről is elvégezhető legyen, mert így olcsóbb képzéseket tudnának kínálni például a távolkeleti diákoknak. Összességében a személyes jelenléten alapuló oktatásban hiszek, de ameddig értelme van, fejleszteni kell az online oktatási lehetőségeinket is.”
Évekkel ezelőtt is jöttek neves oktatók megtartani egy-egy kurzust vagy tartottak előadást a diákoknak, ma azonban már főállásban dolgoznak az MCC-nél olyan nagynevű oktatók és kutatók, mint Cséfalvay Zoltán, Borisz Kálnoky, Kovács Zoltán, Gallai Sándor, vagy Varga István.
Kiváló szakemberek, akik már az MCC-ben kutatnak, innen publikálnak. „A tudást, amit tanítunk, nagy részben már itt is állítjuk elő” – mondja büszkén az igazgató. „Kutatóintézetek jöttek létre az MCC égisze alatt például a migrációkutatás, klíma- és ifjúságkutatás, magyar–német kapcsolatok területén, ezekbe kapcsolódnak be a legjobb nemzetközi kutatók és oktatók is, mindig van 15-20 külföldi vendégprofesszor az MCC-ben. Az is fontos, hogy a mi diákjaink is töltsenek el időt külföldön, szerezzenek ott is tapasztalatot, tanuljanak a legjobbaktól – és aztán jöjjenek haza, hasznosítsák itthon, amit tanultak. Ma már szerencsére itt is egyre jobbak a lehetőségek, sok hazai vállalat és a közszféra is tud olyan perspektívát kínálni, amit egy idegen ország.”
Az értékrendre nevelésről is beszélgetünk. Szalai Zoltán a viták híve, ahogy meséli, egy-egy izgalmasabb előadás után heves, különféle érveket és véleményeket felsorakoztató vita alakul ki a diákok és a meghívott előadók részvételével. „A fontos az, hogy a fiatalok értelmes, jó vitákat hallgassanak, ahol többféle vélemény és értelmezési lehetőség előkerül, és látják, hogy egy jól felkészült, okos érvekkel előálló ember hitelesebb. Ezt a fiatal korosztály nagyra értékeli. A cél az, hogy megismerjék a világ legkülönbözőbb szegmenseit, a gondolkodás legfontosabb műhelyeit, hogy ne egyoldalú, ne didaktikus tudást vagy szemléletformálást kapjanak. A nyugati egyetemeken egyfajta neomarxista, szemlélet, az úgynevezett woke-kultúra uralja ma a képzést. Ez a hazai egyetemi oktatók gondolkodását is sok helyen meghatározza. Az egyetemi értelmiség egy része egyfajta nyugati mainstream köntöst öltött magára, de mögötte még jól érzékelhetően kitapintható a kelet-európai, huszadik századi kommunizmus minden más gondolkodást és értékrendet kizáró erőszakossága. Azt szeretnénk, hogy az MCC-s diákok kialakíthassák a saját véleményüket egy-egy kérdésben, iskolától, értékrendtől, neveltetéstől függetlenül. Ugyanakkor alapvető patriotizmus, egészséges hazafiság jellemzi az MCC-t, a fiatal értelmiséget a hazája, a nemzete szeretetére, a közösségért való felelősségvállalásra, egyáltalán a közösségről mint értékről való gondolkodásra igyekszünk nevelni. Ezért is fontos, hogy egy közösségben érezzék magukat a határon túli magyar központok diákjaival. A kolozsvárin és a beregszászin kívül mára megnyílt a nagyváradi, szatmárnémeti, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, aradi központunk is. És cél, hogy a Vajdaságban, a Felvidéken, sőt Bécsben is legyen működő MCC-s képzés.”
A főigazgató elmondta, hogy a fenntartásukba kerülő régi, sokszor használaton kívüli, rendkívüli mértékben leromlott állapotú, ám a nemzeti építészeti örökség részét képező épületek az MCC tevékenysége során megint érdemi funkciót kapnak, bentlakás- és tehetséggondozóközpont lesz belőlük.
Megnyílnak nemcsak a tanuló fiatalok, hanem szüleik, tanáraik és a város közössége előtt is, hiszen minden központban vannak és lesznek is nyilvánosan elérhető, közösségi programok is. Az alapítvány felújítja, korszerűen átalakítja, fenntartja ezeket a patinás, komoly történelmi múlttal rendelkező épületeket, és nem azt az utat választja, hogy zöldmezős beruházásként a város határában könnyűszerkezetes kampuszokat épít. Így a város is profitál az MCC tevékenységéből, Miskolcon az Avas, Debrecenben az Aranybika Szálló felújításával, vagy a pécsi Tiszti Kaszinó, a szegedi Bartók Béla Művelődési Ház, Zalaegerszegen a régi városháza vagy a szombathelyi lánykollégium átvételével. A budapesti rendkívül rossz műszaki állapotú, energiapazarló, ráadásul történelmileg terhelt központ helyére pedig teljesen új épületet húznak fel, és közparkként is szolgáló kertet létesítenek. Az MCC átmenetileg használja a volt Flamenco Hotel épületét, ahol most is találkoztunk. A dinamikus közösségi térré alakult Scruton kávézóban beszélgetünk, ahol a konzervatív gondolkodó – sokak szerint legjelentősebb kortárs brit filozófus – Roger Scruton személyes tárgyai és könyvek láthatók.
„Scruton többször járt hazánkban, személyesen is ismertük és szerettük és ő is nagyon nagyra tartotta a magyarokat. Sokat tett a brit–magyar barátságért, ezért született az ötlet, hogy közösségi tér alakuljon a nevével. Kiváló kapcsolatot ápolunk özvegyével, aki a hagyaték egy részét is a magyaroknak adta. Így került a közösségi térbe Scruton íróasztala, széke, táskája, könyveinek egy része, festményeinek egy jelentős része, a nyerge és a lovaglópálcája is. Úgy gondolom, ezek a tárgyak is inspirálják a diákokat, hogy ne csak a négy fal között, tanulással töltsék az idejüket, hanem legyenek aktívak a közösségben, hagyjanak időt a tankönyvek mellett a szabadidő változatos, tartalmas, közösségben való eltöltésére. Ne szobanövények legyenek, ahogy mondani szoktuk. A fiatalkori években a helykeresés egy jelentős és fontos feladat, megtalálni, hogy hol van a helyem és mi a feladatom a világban, hogyan tudok felelős tagjává válni a közösségnek, amelyhez tartozom. Néha többet tudunk előcsalogatni belőlük, ha elvisszük őket Dunaszerdahelyre DAC meccsre, mintha még több latin nyelvtant tanulnak a négy fal közt. Az MCC abban erős, hogy jó emberi kötődéseket, szoros barátságokat, szakmai kapcsolatokat segít kialakítani a legkritikusabb években. Ebben is szövetségesei vagyunk a szülőknek.”
A Képmás magazin egy új sorozatot indított Közkincs címmel, amelyben Molnár-Bánffy Kata, a Képmás kiadóvezetője olyan elhivatott emberekkel beszélget, akiknek az eredményes munkája sokak számára érdekes lehet, és közkincs, ahogy a sorozat címe is mutatja: közös ügyünk, valami, amire vigyázni akarunk. A sorozat többi részét ide kattintva olvashatja>>
Ez a cikk a Képmás magazin 2021. decemberi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram-posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
