„Nem abortusz, reproduktív jog!” – Ha nem mondom ki, akkor nem is létezik?

Reproduktív jog, a választás joga, a női test feletti önrendelkezés joga, ezek a kifejezések ma már mind az abortuszra utalnak. A terhességmegszakítás körüli nyelvezet megváltoztatása azt szolgálja, hogy elfedje, miről is van szó valójában...

abortusz
Kép: Freepik

Január 22-én volt a negyvenkilencedik évfordulója annak, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság mind az ötven államban engedélyezte az abortuszt. A Fehér Ház ebből az alkalomból kiadott egy nyilatkozatot, amelyben alkotmányos jognak titulálták a terhességmegszakítást, és azt írták, hogy az „soha nem tapasztalt támadás alatt áll”. A szöveg furcsasága, hogy egyetlenegyszer sem említi azt, aminek a védelmére kel, vagyis az abortuszt. Egyik bekezdésben sem bukkan fel ez a szó, ehelyett a szöveg „reproduktív jogokról” beszél. A reproduktív kifejezés mögött tudatos választás áll, az elmúlt években ugyanis az abortuszpárti mozgalom igyekezett ezt a nevet népszerűsíteni.

A kifejezés azt sejteti, mintha az abortusz csak egy lenne az abortuszklinikák sok szolgáltatása közül.

Az amerikai politikusok abortusz helyett jobban szeretnek „női jogokról”, a „választás jogáról”, „reproduktív egészségügyi szolgálatatásról” beszélni. Az abortuszpárti aktivisták magukat „választás-pártinak”, a terhességmegszakítást pedig „orvosi beavatkozásnak” nevezik. Már maga a terhességmegszakítás kifejezés is eufemizmus, az emberi élet kioltását, meggyilkolását enyhítő és takaró kifejezés. Amerikában az abortusz körüli nyelvezet tele van ilyen szándékos nyelvi csavarokkal, amelyek nyugtató ködöt eresztenek arra, amiről valójában szó van.

A jogok átértelmezése

Az első fogamzásgátló klinikát, amely aztán a legnagyobb amerikai abortuszszolgáltatóvá nőtte ki magát, több mint 100 éve alapította Margaret Sanger lelkes eugenikus. (Az eugenika vagy fajegészségtan a magasabb rendű embertípusra és ennek kitenyésztethetőségére vonatkozó áltudományos elmélet. Az 1930-40-es években meghatározó befolyással volt Németország tudományos és politikai életére.) Akkoriban a túlnépesedés volt a kor vélt problémája, amelyre az egyik népszerű megoldásként a tudományos világ a születési korlátozást hirdette. A szervezet neve eredetileg Amerikai Fogamzásgátlás Liga volt, ebből lett a Planned Parenthood, amely magyarul „tervezett szülőséget” jelent. Az amerikai kontextus hiányában, aki először olvassa ezt a nevet, akár azt is gondolhatja, hogy szülészetről van szó, és nem abortuszklinikáról.

A feminizmus második hulláma a hatvanas években a nők egyenlő fizetése mellett az abortuszt tűzte zászlajára. Az akkori mozgalom új, díszesebb szólam mögé rejtette az abortuszt, és a „nők teste fölötti önrendelkezésének” nevezte azt.

Ezzel megszületett „az én testem, az én döntésem” szlogen, amely figyelmen kívül hagyja, hogy a nőben fejlődő gyermek különálló élet.

A feminista mozgalom nemcsak szlogenek szintjén torzította el az abortusz körüli nyelvet, hanem joggá formálta azt, ehhez azonban az emberi jogok átértelmezésére volt szükség. Azonban nemcsak arról van szó, hogy a törvények gyakorlatilag rendelkezést adnak a nőnek a benne növekvő élet felett, hanem az orvoslást is átértelmezték. Grégor Puppinck francia jogász Embertelen jogok című könyvében leírja, hogy ahhoz, hogy az abortuszt joggá tegyék, át kell értelmezni a nyugati világban az orvoslás célját. A francia polgári törvénykönyv szerint „tilos az emberi test épségének megsértése, kivéve, ha azt a személy gyógyítása teszi szükségessé”. Ez azt jelenti, írja a jogász, hogy „tiltott volt a gyógyítás nélküli beavatkozás az emberi testen, akkor is, ha abba az érintett beleegyezett”. Puppinck azt is leírja, hogy ezt az elvet először az abortusz legalizálásával sértették meg, amely nem tekinthető gyógyításnak, hiszen a terhesség nem betegség. Az emberi test sérthetetlenségének elvét kellett feladni ahhoz, hogy legalizálni lehessen az abortuszt.

A kényszertől a divatig

A jogi átértelmezés kéz a kézben haladt az emberek gondolkodásának megváltoztatásával. Első lépésként a szlogen az volt, hogy az abortusz legyen „biztonságos és ritka”. Az üzenete pedig, hogy ha legális lesz, akkor így elkerülhetők a sikátorok dohos szobáiban elkövetett, gyakran veszélyes abortuszok. Szép lassan azonban az üzenet mondhatni kiszélesedett. Néhány éve már mozgalom indult, hogy „kiáltsd ki az abortuszod”, és nők tömegei kezdték online megosztani a terhességmegszakításukat, hollywoodi sztárok interjúkban adtak hálát, hogy az abortusznak köszönhetően lett karrierjük. Ma már a hangsúly nem a „ritkán” van, hanem azon, hogy az abortusz valójában „szükséges”, sőt „normális”. Azzal, hogy a nő „megkönnyebbülésére”, a nem kívánt nehézségből való „felszabadulására” teszik a hangsúlyt, igyekeznek a megszakított élet tényét elfedni. Vannak, akik nyíltan beszélnek a döntésük nehézségéről és fájdalmáról, de gyakran ezt is a szokásos abortuszpárti szlogenek kísérik.

Ma már nyíltan beszélni az esetleges megbánásról nagyon nehéz, hiszen, ha annyira normális és átlagos dolog az abortusz, akkor miért is kellene megbánni?

Az abortusz támogatásának divattá tételében nagy szerepet kap Hollywood, amely aktivistákról készít inspirálónak szánt életrajzi filmeket, és igyekszik az abortuszt minél többször témául választani. Azonban itt is van egy erős torzítás: a terhességmegszakítást nem mutatják meg a vásznon, ahogy arról a Federalist konzervatív lap még 2017-ben összeállítást készített. Azokban a filmekben, amelyekben fő szál az abortusz, magát a kikaparást nem mutatják. Vagy a nő arca látszik az abortusz közben, vagy a váróteremben mutatják az anyát az eset előtt, vagy utána a kórházi ágyon. Ha elhinné Hollywood a saját mantráját, hogy ez egy ugyanolyan műtét, mint bármely más beavatkozás, akkor ahogy számtalanszor megmutatják az agyműtétet, a szívműtétet, sőt a felboncolt testet az asztalon, akkor megmutathatnák az abortuszt is.

Igyekezetükben, hogy elfogadhatóvá tegyék, ők maguk sem képesek megmutatni azt, amit normalizálni próbálnak.

Hasonló ellentmondás jellemzi azokat az amerikai hírességeket, akik felszólalnak és támogatják az abortuszt végző klinikákat, és tüntetéseken vonulnak fel. Saját nézeteik ellentmondását mutatja, hogy egyre többen beszélnek nyíltan arról, hogy elvesztettek egy kisbabát, és a gyászukról, amit a vetélés jelentett. Mikor a saját elvesztett gyermekükről van szó, kisbabáról beszélnek, de ha az abortusz mellett kampányolnak, nem tartják gyermeknek a magzatot. Aktivizmusukban átveszik a nyelvezetet, amelyben a gyakorlatban nem hisznek.

Az elmúlt években az Egyesült Államok republikánus államaiban felerősödtek a szigorítást, sőt a teljes tiltást követelő hangok. Ennek ellenhullámaként egyre több tüntetés volt az abortusz mellett, amelyek üzenetei a politikusok óvatos nyelvezetével szemben egyre inkább durva és obszcén irányba mentek el. Női nemi szervek obszcén elnevezéseivel, ízléstelen rajzokkal vonultak fel az utcákon az abortuszpártiak.

A női test közszemlére tétele, kiemelése és kihangsúlyozása szintén terelés az abortusz valódi alanyáról: a nőben növekvő gyermekről.

Ma a nyelv segítségével igyekeznek a legalapvetőbb emberi igazságokat átértelmezni. A nyugati országokban a nőt és a férfit, a házasságot, a családot igyekeznek újradefiniálni, homályos szavakkal és zavaros értelmezésekkel váltják fel a tényeket. Az abortusz esetében ez már évtizedek óta tart, hiszen ott kezdődött a torzítás, amikor az élőt élettelennek nyilvánították.

A cikkben szereplő idézet Grégor Puppinck Embertelen jogok című könyvéből származik, 2021, MCC Press, Fordította: Köllner Péter

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti