„Neked nincs méhed, ne szólj bele!” – A férfiak és az abortusszal kapcsolatos döntések

Sok férfinak azt mondják, nincs joguk beleszólni az abortusz kérdésébe, mert nincs méhük. Ez rendkívül frusztráló lehet, különösen egy odaadó és védelmező apának. De valóban nincs joguk beleszólni? A felmérések azt mutatják, a nők nagyon is igényelnék a véleményüket és segítségüket.
Alexander Hettinga írta meg tapasztalatait, aki az Apaság és család program vezetője a Care Net-nél, amely egy 1200 terhességi központból álló hálózat az Egyesült Államokban és Kanadában.

Férfiak és abortusz
Kép: Freepik

Több mint 1000, abortuszon átesett nő körében készült az a felmérés, amely szerint a döntéskor a nők leginkább a partnerükkel beszélik meg a terhességmegszakítás kérdését. A felmérés szerint a baba apja nagyobb befolyással bír még a nő édesanyjánál, illetve az egészségügyi szakembereknél is e kérdésben.

Három terhességi központ férfiak segítéséért felelős igazgatójaként több száz ügyféllel volt alkalmam megvitatni ezt a kérdést. Az volt a feladatom, hogy elbeszélgessek azokkal a férfiakkal, akik elkísérték partnerüket az ultrahangos vizsgálatokra. Közülük sokan bizonytalanok voltak az abortuszt illetően. A legtöbb férfi megpróbálta azt tenni és mondani, amit elvártak tőlük, és nem volt senki, aki őket bátorította vagy támogatta volna. Kevesen értették meg, hogy milyen nagy hatása van a szavuknak, illetve milyen nagy súlya van annak is, ha nem mondanak semmit. Ezt látva mindig megkérdeztem: „Úgy érzi, számít, mit mond?”.

„Bármit választ, támogatni fogom…”

A férfiak gyakran azt válaszolták, hogy a partnerük kikérte ugyan a véleményüket, de tudták, hogy nem szabad elmondaniuk, amit valójában gondolnak. „Támogatni fogom, bármit is választ” – ezt a mondatot hallottam tőlük újra és újra. A központ munkatársai számtalan olyan nővel beszéltek, akik éppen a baba apjának ilyen válasza miatt fontolgatták az abortuszt.

Ez egy olyan válasz, amely jó szándékú ugyan, de ha valaki nehéz döntés előtt áll, valójában ettől a választól nagyon egyedül érzi magát.

Mindegyik férfitől, aki igennel válaszolt arra, hogy szerinte számít-e a véleménye az abortusz eldöntésében, megkérdeztem, hogy volt-e szerepe a terhesség létrejöttében, és ha a partnere úgy dönt, hogy kihordja a gyermeket, vállal-e szerepet a gyermek jövőjében. Majdnem mindig igen volt a válasz mindkét kérdésre. „Akkor nem gondolja úgy, hogy ezen a ponton is nagyon értékes lehetne a véleménye?” – kérdeztem. Miután megosztotta velem a gondolatait, arra bátorítottam, hogy legyen őszinte és nyílt a partnerével is.

A férfi valódi támogató partner lehet

Ha ez a kommunikáció elkezdődött közöttük, a nő reakciója sok esetben a megkönnyebbülés volt. Többé már nem volt egyedül a nehéz helyzetében. Most már együtt beszélhették át és hozhatták meg a döntést, úgy, hogy minden félelmüket és álmukat kitették az asztalra. Sok férfit láttam, aki részt vett ebben a korai döntési folyamatban, és támogató partnerré és elkötelezett apává fejlődött. Megtiszteltetés volt bátorítani és felkészíteni ezeket a férfiakat, és soha nem fogom elfelejteni a büszkeséget és a gyengédséget, amit a szemükben láttam, amikor újszülött gyermeküket tartották a karjukban.

Ugyanakkor azt is láttam, hogy milyen hatással volt az abortuszról szóló döntés azokra a férfiakra, akik elszalasztották a lehetőséget, hogy elmondják gondolataikat és érzéseiket. Láttam ígéretes kapcsolatokat tönkremenni, és rájöttem, mennyire káros, ha a férfiak azt hiszik, nekik nem jár (vagy nincs) beleszólás a partnerük döntésébe.

Pedig amikor az abortusz eldöntéséről van szó, és a gyermek apja hallgat, az is „beleszólást” jelent.

Nem eléggé segítőkészek az egyházi közösségek

A Care Net nemrégiben megrendelt egy országos felmérést 1000 olyan férfi körében, akiknek a partnere az abortuszt választotta. Az eredmények megegyeztek a fent említett, nők körében végzett felmérésével: a férfiak azt nyilatkozták, hogy őket kérdezték meg leginkább e döntés során, és ők voltak a legnagyobb hatással partnerük döntésére. A legmegdöbbentőbb dolog azonban, amit a felmérésből megtudtam, az volt, hogy a megkérdezett férfiak több mint fele legalább havonta egyszer járt templomba abban az időben, amikor partnerük az abortusz mellett döntött, mégis csak 5 százalékuk kért tanácsot bárkitől is a templomi közösségben. Ennek mélyreható következményei vannak a keresztény férfiak számára…

Minden keresztény férfi, aki az abortusz kérdéskörén gondolkodik, tegye fel magának a kérdést: „Azok a dolgok, amiket mondok (vagy posztolok) azt üzenik-e rólam, hogy együttérző és megbízható segítőtárs és támasz lennék egy nem tervezett terhességgel szembesülő nő számára?” Továbbá: „A kegyelem kultúráját hirdetem-e egyházamban, vagy egy olyan kultúrát, amelyben az emberek egyedül maradnak a nagy döntéseikkel?”

Együtt végig tudjuk csinálni!

Tudom, hogy sok keresztény férfinak azt mondják, nincs joguk beleszólni az abortusz kérdésébe, mert nincs méhük. Megértem, hogy ez mennyire frusztráló lehet, különösen egy odaadó és védelmező apának. De ugyanazt tudnám csak mondani egy keresztény férfinak a gyülekezetben vagy egy gyermeket váró apának a terhességi központban: „Van beleszólásod, és a legjobb, legszeretőbb módja annak, hogy beleszólj, az, hogy meghallgatod, szolgálod és rááldozod az életed.”

A várandós apának az a legjobb beleszólása, amikor azt mondja a partnerének: „Én veled vagyok, és végig tudjuk csinálni. Veled vagyok ma és holnap is, és nem egyedül kell végigcsinálnod ezt a terhességet.”

Ráhel szőlőskertje

A „Ráhel szőlőskertje” (Rachel’s Vineyard) egy lelkigyakorlatos központ, ahol az abortusz traumáját segítenek feldolgozni nőknek és férfiaknak egyaránt. A hétvégi alkalmak bizalmas és ítélkezés nélküli légkörében nők és férfiak kifejezhetik fájdalmas érzelmeiket, és elindulhatnak a megújulás és gyógyulás útján. Az egyik résztvevő férfi, Scott így mesélt élményeiről:

„Miután évekig egyedül küzdöttem a szégyennel és bűntudattal, amiért részt vettem barátnőmnek a gyermekünk elvetetéséről szóló döntésében, végre találtam egy szolgálatot, amely felismerte, hogy segítségre van szükségem. A Ráhel szőlőskertje egy olyan helyet biztosított, ahol hangot adhattam fájdalmamnak és bűntudatomnak egy olyan csoportban, ahol hitelesítették érzelmi válaszomat egy nagyon összetett élményre. Különösen fontos volt számomra, hogy a nők a csoportban elfogadtak, mert úgy éreztem, olyan nagyon megbántottam a barátnőmet, hogy minden nő megvetne, ha tudná, mit tettem. Az ő megértésük és elfogadásuk segített abban, hogy egy kicsit megbocsássak magamnak, és hogy jobban tudjak szeretni másokat. A jelenlegi feleségem és lányom is profitált abból, hogy hajlandó voltam feldolgozni a múltam e mély titkát.”

A cikket az alábbi cikkek szemlézésével és fordításával készítette Török Dorka.
https://www.focusonthefamily.com/pro-life/abortion/should-men-have-a-say-in-abortion/
https://www.rachelsvineyard.org/men/testimonies.aspx

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti