„Négy éve nem menstruálok, de képtelen vagyok lemondani a vékonyságról” – Anorexiás betegek küzdelmei
Az egészséges testkép mellett gyakran a nőiséget és az anyává válást is elutasítják az anorexiások, akiknek sok esetben megkönnyebbülés vérzésük elmaradása. Ám az amenorrhoea amellett, hogy meddőséget jelent, akár évekkel is megrövidítheti az étkezési zavaros nők életét.
Az anorexia nervosa egyik gyakori tünete a központi idegrendszeri amenorrhoea vagy funkcionális hipotalamikus amenorrhoea, azaz a vérzés elmaradása, amihez három tényező – a testzsír arányának csökkenése, a negatív kalóriaegyensúly és a hormonok működési zavara – vezethet. „A beteg szervezetében olyan változások történnek, amik negatívan befolyásolják a női szabályozóhormonok, a hipotalamusz által előállított GnRh, illetve az agyalapi mirigyben termelődő FSH és LH hormonok elválasztási ciklusát, a legrosszabb esetben pedig meg is gátolják azok elválasztását. Ez a peteérés leállását okozza, azaz az amenorrhoeás nő meddővé válik” – magyarázza Dr. Deli Tamás nőgyógyász.
Amikor olyan komoly stressz éri a szervezetet, mint az éhezés, tartósan megemelkedik a kortizol nevű stresszhormon aránya, ami szintén akadályozza a női hormonok elválasztását. A túlzásba vitt sportolás ugyancsak leállíthatja a ciklust, mivel az ilyenkor termelődő endorfin is megzavarja a szabályozóhormonok működését.
Hogy ki hogyan fogadja vérzése elmaradását, az az anorexia súlyosságától függ.
„Aki rosszabb állapotban van, az nem foglalkozik vele, akinél viszont már kialakult a betegségtudat, az sokszor emiatt is aggódni kezd” – mondja Dr. Varga Márta klinikai szakpszichológus. Sokan örülnek neki, hogy nem kell a nehéz napokkal bajlódniuk, a sportolóknak pedig kifejezetten előnyös lehet, hogy nem gátolja ez a felkészüléseket.
Félelem a nőiség megélésétől és a gyerekvállalástól
Ugyan a vérzés elmaradása az étkezési zavarnak már egy következménye, a menstruáció és az anyaság elutasítása gyakran mélyebben gyökeredzik: számos anorexiásnál az anyaságtól, a felnőtté válástól való félelem, illetve valamilyen korai trauma, fizikai vagy szexuális abúzus válthatja ki a betegséget.
A 43 éves Viki étkezési zavarát valószínűleg szülei házasságának megromlása idézte elő, akik elhanyagolták válásuk miatt. Mikor 18 éves korában először jelentkezett nála az anorexia, a lelke mélyén a beteg gyermek szerepébe vágyott vissza, akiről környezete gondoskodik. A menstruációra már akkor is egy szükséges rosszként tekintett, és ha tehette volna, előbb megszünteti. Látva, hogy szülei hogyan mentek tönkre a válásuk miatt, és ez hogyan mérgezte meg saját gyermekéveit, félelem alakult ki benne az elköteleződéstől, a házasságtól és a gyerekvállalástól. A hagyományos női feladatokat – mint a főzés vagy a család összetartása – ezért próbálta „megúszni”.
Amikor 35 évesen akkori párjával közös lakást vettek, azt érezte, ezzel szintet lépett a kapcsolatuk, ami a visszaeséséhez vezetett.
„Tudtam, hogy az exem közös gyereket akar, én viszont egyáltalán nem vágytam rá. A menzeszem elmaradása aztán megoldotta a problémát” – idézi fel.
A férfi aggodalommal fogadta betegségét és próbált hatni rá, ám egy idő után elváltak útjaik. Azóta csak gyermekekkel rendelkező partnereket választott – egyik kapcsolata sem fordult komolyra, jelenlegi párját sem engedi túl közel magához. Viki immár hatodik éve nem menstruál, ami egyáltalán nem hiányzik neki, és mivel elmúlt negyven, szerinte ez már így is marad…
A 23 éves Kata gyerekkora óta küzd önértékelési problémákkal. Az iskolában gyakran bántották külseje miatt, és azért is élcelődtek vele, mert később jött meg az első menzesze, mint a többi lánynak. Nemcsak fizikálisan volt későn érő típus: amikor gyerekkorában édesanyja fel akarta világosítani a menstruációról, ő inkább menekülőre fogta. Hasonló érzések fűzték az anyaság kérdéséhez is: a szülésről hallott rémtörténetek és teste változásának gondolata félelemmel töltötték el. Nővé válását több évbe telt elfogadnia, így amikor anorexiája következtében, 19 éves korában elmaradt a vérzése, főképp megkönnyebbülést érzett, amiért többet nem kell ezzel bajlódnia és még spórolni is tud.
Az akkor már egyetemista lány először azt hitte, a vizsgák miatti stressz borította fel hormonműködését. „A betegek nagy része nincs vele tisztában, hogy összefüggés van a vérzésük elmaradása és az anorexia vagy a túlzásba vitt edzés között, ezért ha kizárható a szervi elváltozás, mindig rákérdezünk, van-e valamilyen stressz az életükben és hogy végeznek-e intenzíven valamilyen sportot” – mondja a nőgyógyász.
Az amenorrhoeát egyébként pár évvel ezelőtt a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvét (DSM) szerkesztő Amerikai Pszichológiai Táraság törölte az anorexia kritériumainak listájáról, mivel az étkezési zavar férfiakat is érinthet, emellett az alacsony testtömeg ellenére nem minden nőnek marad el a vérzése. Azt is fontos tisztázni, a vékonyság alapvetően nem vonja maga után az amenorrhoeát, mivel van, aki eredendően ilyen alkat, amit az agy nem kezel stresszként, csak ha a kiindulási súlyhoz képest történik változás. Ahogy Deli Tamás mondja, mindig lesznek, akik 180 centisen, 38 kilósan is menstruálnak, és olyanok is, akiknek nem látványos a fogyása, mégis elmarad a vérzése – egyénenként eltérő, kinek milyen érzékenységű a szabályozóközpontja.
Vali világéletében karcsú volt. A menstruációjával sokáig nem is volt problémája, és már 15 éve küzdött az anorexiával, amikor 37-38 éves kora táján elmaradt a vérzése. (Az agyi központ eltérő érzékenysége lehet egyébként a magyarázata az éhínség sújtotta afrikai országokban élő nők termékenységének is, akiknek a szervezete hozzászokott és alkalmazkodott a hosszú ideje fennálló nehéz körülményekhez.)
A menstruáció elutasítását a társadalom megítélése is generálja
Mivel az alapvető létfenntartásért küzdenek, a párkapcsolat kérdése általában háttérbe szorul az anorexiások életében, emiatt az anyaság sem reális cél számukra.
Sokszor a felnőtté válás nehézsége idézi elő az étkezési zavart, és nem könnyű úgy párkapcsolatot kezdeni, ha még a szülőkről sem váltak le – világít rá Varga Márta.
Flóra fogyásával többek között azt remélte, vonzóbbá válik a férfiak számára. Amikor elérte a negyven kilót, különlegesnek kezdte érezni magát; a tükörben látott kép korábban sosem tapasztalt magabiztosságot adott neki, amiről menstruációja elmaradása ellenére sem hajlandó lemondani. Bár mindig is fontos volt számára a család, egyre kevésbé tudja elképzelni, hogy anyává váljon, mivel alkalmatlannak, túl magának valónak tartja magát hozzá. A gyerekszülés amiatt is távoli számára, mert még sosem volt párkapcsolata. Amióta lefogyott, többen is érdeklődnek utána, egy belső félelem mégis arra készteti, hogy kihátráljon ezekből a helyzetekből. Emiatt lemondott róla, hogy egyszer saját gyereke legyen és úgy van vele, hogy ha mégis aktuálissá válna számára a családalapítás kérdése, majd "visszahozza" a menstruációt vagy talán az örökbefogadást választja. "Tisztában vagyok vele, hogy ez nem normális dolog, de már több mint négy éve nem jött meg, és remekül megvagyok nélküle. Huszonnyolc éves létemre a szervezetem olyan, mint egy változókorban lévő nőé, a gondolkodásom pedig megrekedt egy gyermek szintjén, ám egyszerűen nem sikerül átkapcsolni az agyamat. Foggal-körömmel ragaszkodom ahhoz a testhez, amire korábban annyira vágytam.”
Az anorexiásoknál gyakran figyelhető meg az az ellentmondás, hogy nőideálokat követnek és az ellenkező nem elismerésére vágynak, a nőiséget jelképező menstruációt viszont – tudatosan vagy tudat alatt – elutasítják.
Varga Márta szerint az evészavaros nők hiába fogynak le – akár már csontsoványra – valójában ekkor sem békélnek meg magukkal, hiszen az elégedetlenségük belülről fakad.
Flóra vékonyságával a társadalom által közvetített, karrierjében kiteljesedő, kecses értelmiségi nő képének is meg akart megfelelni. "Azt vettem észre, hogy az értelmiségi körökben a szülésre egy kevésbé intellektuális és fájdalmas dologként tekintenek, a menstruációra pedig egy zavaró tényezőként, amik csak megkeserítik a nők életét. Nekem ez a gondolkodás egyébként rendkívül visszataszító, még ha nem is tudom elképzelni, hogy kihordjak egy gyereket." Deli Tamás megdöbbenve tapasztalta, hogy néha még a nőgyógyászok is hasonló hozzáállást mutatnak, és azt kommunikálják a betegek felé, hogy ne problémázzanak ezen, inkább örüljenek neki, hogy nem kell a menzesszel bajlódniuk. Az anorexiából gyógyult Gabi orvosa szinte szóról szóra ezt mondta a lánynak. A legaggasztóbb talán, amikor az anorexiások családja sem veszi észre a probléma súlyosságát. „Egyszer két szülő azzal keresett fel, hogy 18 éves gyerekük már két éve nem menstruál, ugyanakkor örömmel töltötte el őket, hogy a modellalkatú lány milyen csinos” – meséli a nőgyógyász.
Az ösztrogénhiány évtizedekkel öregíti a testet
Az anorexiások szervezetében fennálló tartós és súlyos ösztrogénhiány a meddőség mellett hosszútávon egyéb problémákat is okozhat.
Az ösztrogén egyik élettani hatása, hogy átlagosan tíz évvel tovább élnek a nők mint a férfiak, a betegek – egy kis túlzással élve – ezt az előnyt veszítik el.
Az ösztrogén védi a nőket a stroke-tól és a szívinfarktustól, ezért hiánya később szív-és érrendszeri problémákkal járhat – emiatt fordulnak elő ezek a panaszok inkább a menopauza után. Az amenorrhoea rövidtávú következménye a csontritkulás, ami már fél-egy év után kimutatható. A csontsűrűség-csökkenés akár kisebb megerőltetéseknél is töréseket eredményezhet.
Az ösztrogén felel továbbá a hüvely nyálkahártyájának megfelelő vastagságáért. Testzsírhiányos állapotban ez elsorvad, így sokkal érzékenyebbé válik, az anorexiások pedig könnyebben kapnak el fertőzéseket, emellett az aktus is kifejezetten fájdalmas lehet számukra. A párjával való együttlétek Gabi számára sem voltak élvezetesek – az ösztrogén generálja a nemi vágyat is, annak hiányában viszont gyakorlatilag nem maradt energiája a szexre.
Az amenorrheás anorexiásoknak a súlyos ösztrogénhiány miatt Deli Tamás hormonpótló vagy fogamzásgátló szedését javasolja. A hormonpótlás azonban csak művileg hozza vissza a vérzést és nem indítja be a peteérést, ezért a nőgyógyász fél-egy év után gyógyszerszünetet tart a betegeknél, hogy lássák, visszatér-e a ciklusuk. Kata, Vali és Gabi egyaránt hormonkészítményt kaptak, de mindhárman tartózkodtak tőle. Gabi fogamzásgátlót sem hajlandó szedni, döntését párja is elfogadta. „Amióta visszatért a menstruációm, kincsként őrzöm, és nem akarom, hogy megint elmaradjon” – magyarázza. Deli Tamás szerint sok nő fél a hormonpótlástól, de aggodalmuk alaptalan, mivel mesterséges anyagok helyett az elvesztett hormonokat juttatják a szervezetükbe.
A menstruációt lelkileg is akarni kell
A ciklus valódi helyreállása a testsúly gyarapodásával várható. Ám a nőgyógyász hiába hívja fel a betegek figyelmét ennek fontosságára, bár megértik, de nem biztos, hogy tenni is fognak érte, mert olyan mértékben eltorzult a testképük, hogy nehéz átfordítani a gondolkodásukat.
Több nemzetközi kutatás is azt mutatta 6-8 év utánkövetés után, hogy a súlyvesztés vagy pszichés stressz okozta amenorrhoea a nők 70%-ánál helyreállt, 30%-uk viszont benne ragadt ebben a spirálban.
Sokan attól tartanak, hogy több kilót kell visszahízniuk, mint amiből a betegség előtt leadtak. Ez a félelem csak tovább növeli a ciklus helyreállását akadályozó stresszhormonok számát. A nőgyógyász szerint egyébként a súlygyarapodást illető szóbeszédnek nincs alapja. A megkérdezett szakemberek azt tanácsolják, a betegek minél hamarabb forduljanak pszichológushoz, és ne csak akkor, ha már gyereket szeretnének. Mivel sokszor kötődési probléma – a szülők által gyakorolt kontroll idézi elő az anorexiát –, ezért a származási családjukban élőknél a családterápia az elsődlegesen választott terápiás módszer, emellett pszichoterápia is szükséges.
Hogy kinek mennyi idő múlva jön vissza a menzesze, az az amenorrhoea előfordulásához hasonlóan egyénileg változó; a legoptimálisabb esetben is több hónapról van szó. Onnantól kezdve, hogy eldöntötte, meg akar gyógyulni, Katának másfél évre volt ehhez szüksége. Amellett, hogy változtatott étkezési szokásain, fejben is elkezdte felkészíteni magát menstruációja visszatérésére. Előtte nem sokat tudott róla, mi is zajlik ilyenkor a nők testében, ezért beleásta magát a témába: többek között oktatóvideókat nézett és megismerkedett a holdmódszerrel. Sorstársainak is azt ajánlja, edukálják magukat és találjanak egy biztos teret, ahol tudnak kérdezni.
A vérzés visszatérése nemcsak a fizikai, de a mentális egészség jelzője is.
Varga Márta tapasztalata szerint gyógyulófélben lévő páciensei általában örömmel fogadják, a gyógyulás egy fontos jelének tekintik, amikor újra megjön a menzeszük. Kata boldog, hogy ismét működik a szervezete és büszke, hogy ezt elérte. „Mindig is úgy képzeltem el, hogy telihold lesz, amikor újra megjön, és így is lett.” – meséli. Amióta újra menstruál, Gabi minden hónapban nagyon várja a pirosbetűs napokat. Ciklusa most szabályos és kevésbé fájdalmas, mint korábban, és ovulálás előtt és alatt is figyeli teste jelzéseit. „Jó érzés tudni, hogy üt a nőiességem” – magyarázza.
A riport folytatása itt olvasható.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>