Ne legyen trauma a szülés!

Október 13-án 16 órakor, a Nyugati téren kezdődik a Másállapotot a szülészetben! mozgalom rendezvénye, amelyen több hasonló célkitűzésű szervezet is részt vesz, akik sok éve küzdenek a kórházi szülés természetességéért.

Nem az otthonszülésért kampányolnak, hanem azért, hogy a vajúdás a lehető legkevesebb és valóban indokolt orvosi beavatkozással történjen.

A törekvés érthető, ugyanis miközben az orvosi etika meghatározó elve a „ne árts”, addig a hazai szülészeti ellátásban évtizedek óta alkalmaznak bizonyítottan fölösleges és káros beavatkozásokat. Emiatt lenne fontos elérni, hogy ne idejétmúlt szokások határozzák meg az ellátást, hanem korszerű és bizonyítékokon alapuló irányelvek, amelyek lehetővé tennék, hogy a nők méltó módon szülhessenek, minden beavatkozásról tájékoztassák őket, a kisbabák pedig gyengéd fogadtatásban részesüljenek.

Mivel a szülési traumák csökkentik a gyermekvállalási kedvet, a kormány is próbálja kiiktatni ezeket családbarát szülészetekkel, amelyeknek a kialakítására közel 8 milliárd forintot szán. A kórházak október 15-ig pályázhatnak az ezt célzó pénzügyi támogatás első ütemére. Erről még lemondása előtt beszélt Nagy Anikó államtitkár, aki elmondta, hogy az állami forrás idei keretösszege 3 milliárd forint, a jövő évi pedig 5 milliárd.

Nem futószalag

A családbarát szülészetek létrehozásáról határozott véleménye van a Másállapotot a szülészetben! mozgalomnak, amely az elmúlt két évben irányította rá a figyelmet az ellátás hiányosságaira. Egyik tagjuk, Roszik Linda klinikai szakpszichológus egy riportban felhívta rá a figyelmet:

A szülés traumatikus lehet akkor is, ha fizikailag rendben folyt le.

Az olyan szülési epizódok, mint az orvos durvasága vagy az anya kétségbeesettsége, semmilyen formában nem kerül bele a szülés dokumentációjába, pedig ez az élmény is az élete végéig kíséri az anyát. Ezért lenne elengedhetetlenül fontos, hogy az ő tapasztalataikat is figyelembe vegyék a fejlesztéseknél.

A pszichológus kiemelte azt is, hogy nem a szüléssel járó természetes fájdalom az, amit a nők sérelmeznek, hanem a szakemberek sokszor durva viselkedése, megjegyzései, vagy akár a türelmetlenségük, figyelmetlenségük. A mozgalom emiatt tartaná fontosnak azt, hogy a szülés két meghatározó elemét, a bánásmódot és az anyai megélést itthon is monitorozzák, legyenek visszajelző rendszerek, korszerű, országos szülészeti irányelvek. Hozzájuk például rengeteg olyan szüléstörténet fut be, amelyben az anyák leírják, milyen bántó, sértő szituációkban volt részük, mialatt világra hozták a gyermekeiket. Volt olyan anya is, aki vérzett, de felszólították, nehogy lelépjen a rongyról, mert összekoszolja a szülőszobát.

Stresszmentes környezet

A megfelelő bánásmód mellett fontos lenne az is, hogy az orvosi szakértelem ne kizárólagos döntési jogkört jelentsen, hanem inkább szakértői támogatást az anyák döntéseihez. A szakembereknek kötelességük lenne érthető módon elmondani, hogy mi fog történni a kismamákkal, mik a kockázatok, melyek a tervezett beavatkozás előnyei, hátrányai. Mivel nincs bejáratott útja annak, hogy a nők visszajelzései hogyan jutnak el a döntéshozókhoz, a mozgalom képviselői az elmúlt két évben többször is leveleztek az Emberi Erőforrások Minisztériumával.

Kép: Unsplash

A szervezethez visszajutó jelzések szerint gyakoriak az olyan korlátozások is, amelyek az anyai tapasztalatok alapján és a tudományos bizonyítékok szerint is feleslegesek, sok esetben pedig kifejezetten károsak.

Például sok helyen nem engedik, hogy az anya vajúdás alatt egyen vagy igyon, szabadon mozoghasson, megválaszthassa a kitolás pozícióját.

Pedig a legtöbb esetben semmilyen tudományos indoka nincs annak, hogy az anyát hanyattfekvésre kényszerítsék. Nagy hiba az is, ha a babát a szülés után szeparálják, ugyanis bizonyítottan érzelmi-élettani előnyei vannak annak, ha a kicsit egyből az anya mellkasára teszik, és ott egy-két óráig nem zavarják. Ezt a legtöbb esetben meg lehetne tenni, mert a baba vizsgálata és felöltöztetése általában nem sürgős feladat. Fontos az is, hogy ha az elválasztás okkal történik, akkor azt úgy indokolják meg, hogy az anya is megértse. Arról nem is beszélve, hogy eleve kerülni kellene a szükségtelen gát- és császármetszéseket.

Minta legyen a Bethesda!

Hasonló céljai vannak a Szülők a természetes kórházi szülésért mozgalomnak. Három fiatal anyuka indította azt a petíciót 2014-ben, amely azt szorgalmazta, hogy létesüljön Magyarországon olyan referenciaintézmény, amelyben kórházi adottságok mellett, de természetes módon, orvosi beavatkozások nélkül tudnak szülni a kismamák. Ez hamarosan valóra is válik:

a Bethesda Gyermekkórház és a Budai Irgalmasrendi Kórház együttműködésében létrejön ugyanis egy olyan új szülészeti és terhesgondozási intézményi egység, amely ezeknek a törekvéseknek megfelel majd.

Ennek koncepcióját Bálint Balázs szülész-nőgyógyász dolgozta ki, általa pedig lehetővé válik a természetes szülés, vagy másképp fogalmazva a „kórházi otthonszülés” – a megszokott betegbiztonsági háttér és infrastruktúra mellett. Az új egységben nem végeznek majd abortuszt sem, így a babát váró – vagy vetélés miatt kórházba került – anyukáknak nem kell szülés előtt szembesülniük a gyermekük elvetetésére készülők szándékával.

A mozgalomnak most is vannak tervei. Egyik tagjuk, Entz Sarolta például arról számolt be, hogy a jó szülésélményért ugyan sokat tehetnek az intézmények és az orvosok is, de sok múlik a kismamákon is. Emiatt lenne fontos, hogy az anyukák tájékozottabbak, felkészültebbek legyenek, mire odaérnek a szülőszobára. Egyik társával együtt emiatt végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem perinatális szaktanácsadó képzését, és emiatt tervezik ilyen témájú felkészítő programok indítását.

Az édesanya és a kisbaba elválaszthatatlan!

A Nemzetközi Anya- és Bababarát Szülészeti Ellátásért Kezdeményezés magyar szervezete még 2010-ben indított petíciót több kisebb nőszervezet összefogásával annak érdekében, hogy jobb lehessen a szülésélmény. Képviselőjük, Csomóné Lindmayer Katalin szintén a Bethesda Gyermekkórházban induló új szülészetet tartja a legfontosabb eredménynek. Mint mondja,

az édesanya és a kisbaba elválaszthatatlan egységet alkot, érdekeik nem választhatók szét, nem lehet őket külön kezelni.

Kiemeli, hogy a szülés egy normális, természetes és egészséges folyamat, amelyet a nők nagy része képes beavatkozások nélkül átélni abban a pozícióban, amely neki legmegfelelőbb. Ehhez képest hazánkban nagyon kevés nő élvezi a teljes mértékben beavatkozásmentes, háborítatlan szülést, nagyon kevés kisbaba születhet meg úgy, hogy élete első óráit békés családi körben, szoptatva tölthesse.

Csomóné Lindmayer Katalin beszámol arról is, hogy tevékenységüknek köszönhetően született meg az a kormányrendelet, amely az intézeten kívüli szülést szabályozza, illetve ennek mentén vizsgálták fölül a szülésznők által is végezhető várandósgondozást. Az ezt szabályozó rendelet lényegesen át is alakult. Az alapvető jogok biztosa vizsgálta a szülészeti ellátást is, módosult az anyatej ellátását szabályozó törvény. A mozgalmi munka tehát megérte, már csak arra van szükség, hogy mindez jobban átkerüljön a napi gyakorlatba.