Ne játsszatok a bizalommal!

Mert ma reggel mindennél erősebb bennem az a vágy, hogy nem akarok, nem szeretnék sem a kampányban, sem később további csupasz férfihátsókat, kokaint igazgató bankkártyákat és pénzről handabandázó félrészeg – vagy tán egészen az – emberi főket látni. Sem fotón, sem videón, sem offline.

Ennek egyetlen módja van, drága jó képviselők, polgármesterek és egyéb politikusok, ha nem csináltok olyasmit, amit érdemes titkos videókra és fotókra felvenni és aztán alkalmas pillanatban közzé tenni. Vannak, akik nem teszik.

Arra kérlek benneteket, hogy ti se tegyétek! Erőtlen kérés ez, olyan szúnyogzümmögés-féle csak. De hátha vagyunk itt sokan, lányok és asszonyok, meg férfiak is, igen, akik velünk tartanak – talán ha közös hangon szólalunk meg, felerősödik ez a zümmögés.  

Minket itt a keresztény-konzervatív, vagy csak egyszerűen hagyománytisztelő családokban még arra tanítottak, hogy jaj a megbotránkoztatónak! Nem szervezünk tüntetéseket, nem tartunk a fejünk fölé rossz helyesírással írt – ezért az indokoltnál népszerűbbé váló – táblákat, nem füttyögünk és handabandázunk nyilvánosan olyan dolgokról, amikhez mások jobban értenek, mint mi. Mi csak szépen kérünk benneteket, különösen azokat, akiknek mi szavaztunk bizalmat, hogy éljetek tisztességes életet.

Mert nem a kampány durvult el, nem az újságírók mutogatnak olyasmiket, amiket nem kéne, és nem is törvényi szabályozás kérdése, hogy mi kerül nyilvánosság elé és mi nem.

Ti éltek olyan életet, ami nem méltó hozzátok, és főleg nem méltó azokhoz az értékekhez, amelyeket a zászlótokra tűztök.

Ezek az értékek nagyon fontosak nekünk. Nem pártpolitikai alapon, hanem mert ezekben hiszünk. A kereszténységben és akár a kereszténydemokráciában is, a szociális piacgazdaságban, az európaiságban a maga görög-római és zsidó-keresztény gyökereivel, és a családban, a gyerekekben, az életben magában, abban, hogy a teremtés és a teremtett világ jó – ez a mi hitünk, hit egy jobb világban.

Amikor botrányosan éltek, nemcsak magatokból csináltok hülyét, hanem belőlünk is, a választóitokból, akik rátok szavaztunk (mert azt képviseltétek, amiben mi is hiszünk), és bíztunk bennetek.

Meg azokból a bajtársaitokból, akik most ugyanígy szégyenkeznek, ahogy mi, mert komolyan veszik, komolyan vették a feladatukat, a kötelességeiket, az eszmeiséget, amiért lehetőségük van – lenne – politikusként eredményesen dolgozni. Akik nem akarnak, ahogy mi sem akarunk, mások bűnei miatt lesütött szemmel járni.

És persze ez pártállástól független. Csak máshol másoknak nem a kereszténység és a családok ügye fáj, hanem a szabadságé meg az egyenlőségé, vagy a társadalmi szolidaritásé. Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy fáj az is.

Gondoljunk magunkról többet, ebben a lángoktól ölelt kis Magyarországban. Nem jó, ha az ég be a fejünkbe, hogy „bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép”. Mert az kicsit olyan, mintha mindegy lenne. És ha mindegy, akkor bármit megtehetünk. Akkor elhisszük, hogy megerőszakolhatjuk a nőket a legyőzött városokban. Ez a hatalom pszichológiája, és ezt látjuk most a videókon, a fotókon, ezt halljuk fű alatt terjedő pletykákban, és ezt érezzük a politikától való elidegenedés, a nemszavazók mértékében is.

Drága jó politikusaink, polgármestereink, képviselőink, államtitkáraink, arra kérünk benneteket, vegyétek komolyan azt, amit a zászlótokra tűztetek, és válasszátok az aradi vértanúk útját, a jachtok, a kurvák, a kokain meg a százmilliók helyett!

Erre lenne szükségünk. Példaképekre. Erős kezű férfiakra – és nőkre! –, akik magasra tartva viszik elöl a zászlót. Még ha belehalnak is. Mert akkor tudunk hinni abban, hogy érdemes felelősséggel dolgozni kinek-kinek a maga portáján, a karnyújtásnyira levő környezetünkért, vagy talán többért is – egy faluért, egy kerületért, Magyarországért.

Erre kérünk benneteket, mi, nők. A nagymamáitok, az édesanyáitok, a nővéreitek és húgaitok, a feleségeitek, a lányaitok, a munkatársaitok. De erre kérnek az apáink és nagyapáink, meg a férjeink és a fiaink is. Mert hiszünk abban, hogy bennetek van az a férfi, aki igazán erős, bátor és okos tud lenni ahhoz, hogy becsületesen, tisztán és felelősségteljesen éljen. Hívjátok elő ezt a felnőttet magatokból, és adjátok az ő kezébe a karmesteri pálcát, a kasszakulcsot meg a botkormányt.

Bizonyítsátok be, hogy alkalmasak vagytok rá.

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.