Ne együnk húst, ha ökotudatosan akarunk élni? – Dr. Koncz Péter ökológust kérdeztük

– Ön foglalkozott az állattenyésztés, azon belül a szürkemarha-tenyésztés karbonlábnyomának kutatásával, elkészítette az ország első farmszintű üvegházgáz-mérlegét. Valóban kijelenthetjük, hogy a marhahús a legnagyobb környezeti terheléssel előállítható táplálékok közé tartozik, ezért nem lenne szabad ennünk?
– Az állattenyésztés világviszonylatban 15%-ban járul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Ugyanakkor megbízható számítások igazolják, hogy a több ezer évvel ezelőtt élt nagytestű növényevők, például a mamutok, a bölények és őstulkok a kérődzésük során ugyanannyi üvegházhatású gázt – metánt – bocsájtottak ki, mint a jelenleg tenyésztett állatállomány. A mai mértékű állati metángáz-kibocsájtással tehát a Föld a története során meg tudott birkózni, sőt, ez volt a természetes. Most azonban klímaválság van, amiért elsősorban az ipar, az energia- és a háztartási szektor felelős, és természetes, hogy minden üvegházhatású gázkibocsátást igyekeznünk kell visszafogni.

– A hús teljesen elhagyható az emberi táplálkozásból? Ha nem, akkor milyen mennyiségű és tenyésztésű húsok fogyasztására kellene áttérnünk?

– Az emberiség egésze nem állítható át növényfogyasztásra, és nem is lenne célravezető. Egyrészt mert ma 800 millió ember közvetlen megélhetését jelenti az állattenyésztés. Másrészt mert óriási különbség van hús és hús között környezetvédelmi szempontból.

Elborzasztó példaként szokták emlegetni az Amazonas-menti felégetett őserdők helyén kialakított legelőkről származó marhahúst. Ott nagyon alacsony a legelők tápanyagtartalma, csak néhány évig tud megélni rajta a szarvasmarha, utána újabb legelőt kell felégetéssel létrehozni. Ehhez jön még a hosszú szállítással járó környezetromboló hatás, a brazíliai marhahús egyik legnagyobb piaca ugyanis Európa. Ezzel össze se lehet hasonlítani az Európában extenzíven (szabadban) tenyésztett marhát, például a Kiskunsági Nemzeti Parkban, a bugaci farmon tenyésztett szürkemarhát. 
A szürkemarha félig vadállat, az év nagyrészében szabadban tartható, minimális infrastruktúrát igényel. Ezen a farmon – ahol 1000 hektáron 600 állat legel – megmértük a nettó üvegházgáz-mérleget. Az derült ki, hogy a legelő növényein keresztüli szén-dioxid-felvétel (szénmegkötés) kompenzálja az állatok és a talaj metántermelésének, illetve a talaj dinitrogén-oxid-kibocsátásának üvegházhatását. Ehhez az ideális mérleghez elegendő csapadék kell, hogy serkentse a növények növekedését, ezért szükséges vízmegtartó technológiákat alkalmazni a tájban, valamint a gyep megújításakor érdemes sokféle növényfajt alkalmazni, mert például a csillagpázsit jól megél szárazabb időszakban is. Hatalmas mennyiségű biomassza gyűlik össze a gyepszint alatt – a felszíninek a hatszorosa! –, amely nagyon sok szenet képes megkötni a gyökérzetében, és ennek a folyamatnak serkentője a legeltetés. Tehát a gyepek a legelő állatokkal együtt alkotnak ökológiai rendszert, és nagy szerepük van sok létfontosságú természeti folyamatban. 

– Régen a gulyások értettek ahhoz, hogyan tereljék a csorda legelését, hogy ne merítsenek ki egy-egy legelőrészt. Ma is alkalmazzák még ezt a tudást?

– Sajnos egyre ritkább az irányított legeltetés, illetve Magyarországon a területek jellemzően alullegeltetettek, ezért a cserjésedés veszélye fenyeget.

Mongóliában viszont, ahol hatalmas területeken óriási állatállományt tartanak, komoly veszély a túllegeltetés – ott már műholdas képeken próbálják figyelni a vegetációt, hogy máshová irányítsák az állatokat. Fel kell tehát éleszteni a hagyományos gazdálkodás jól bevált, régi módszertanát, és ezek mellé kell társítani a legmodernebb eszközöket, alkalmazásokat.

– A természetközelibbé tett állattartás magával hozná a tenyésztett állatok számának csökkenését és a mérsékeltebb húsfogyasztást.
– Igen, de csak a nagy húsfogyasztású területeken – Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban – kellene kb. felére csökkenteni a húsfogyasztást. A fejlődő régiókban jóval kisebb a fogyasztás, és vannak népcsoportok – például a hideg éghajlaton élő inuitok –, akik szinte kizárólag csak halat és rénszarvashúst fogyasztanak, és számukra ez a természetes. 

– Mondhatjuk, hogy együnk több növényt, és fenntarthatóbb lesz az életmódunk? 
– Nem ilyen egyszerű a megoldás, mert a monokultúrában vegyszerek segítségével termesztett gabona is jelentős környezeti terheléssel jár. Ezt tetézheti még, ha az a gabona génmódosított, mert a GMO-k igazi környezeti terhelését még nem ismerjük – és ez veszélyforrás.

Fogalmunk sincs például arról, mi lesz a környezeti következménye annak, ha keveredik a génmódosított és a természetes növényfaj.

Magyarországon tilos a GMO, a gabonatermesztés viszont a szemtermés mennyiségével megegyező üvegházhatású gázkibocsátással jár! A műtrágyákkal a talajba juttatni szándékozott nitrogén fele kijut a talajból a légkörbe dinitrogén-oxid formájában, amely 298-szorosan erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid (míg az állatokból felszabaduló metángáz „csak” 34-szer erősebb). Pedig ennek megakadályozására is lenne természetes megoldás, ha pillangósvirágú növényekkel (lucerna, lóhere) vetnék be ősszel a szántóföldeket, amelyek megkötik, növelik a talaj nitrogéntartalmát. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. márciusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>