Mókuskerék helyett: hogyan lelhetjük örömünket a szürke hétköznapokban?

Nemcsak hab a tortán

Csíkszentmihályi Mihály, a sokat emlegetett flow fogalmának megalkotója, boldogságkutató sokat foglalkozik azzal, hogy mindennapi életünkben hogyan lelhetjük örömünket abban, amit csinálunk, hogyan lehetünk nyitottak a felbukkanó kihívásokra? Hogyan tervezhetjük újra elképzeléseiket az események változásának függvényében, azaz hogyan lehetünk saját életünk kreatív alakítói, megélői? A kreativitás nem hab a tortán, nem valami olyasmi, amibe akkor kezdhetünk bele, ha minden más, „alapvető” dolog a helyén van, ha az „alapvető” feladatokat teljesítettük. A kreativitás tulajdonképpen az élet dolgaihoz és abban saját szerepünkhöz való nyitott hozzáállás. Összegyűjtöttünk egy csokorra valót Csíkszentmihályi elképzeléseiből, amelyek mentén elindulhatunk egy megújult életvitel kialakítása felé.

Ébredjünk minden nap konkrét céllal, amire várakozással tekintünk!

„A kreatív embert nem kell kirángatni az ágyból, alig várja, hogy elkezdhesse a napot. Legyen szó futásról, takarításról vagy egy kísérlet elvégzéséről, ha jól végzünk valamit, örömtelivé válik; az élmény minősége általában a befektetett energiával párhuzamosan javul. A futó lehet kimerült és fájhat mindene, ha minden erejét a versenyre fordítja, de egyúttal rendkívüli izgalmakat és boldogságot is átél.”

Világos célokat és elvárásokat tűzzünk magunk elé, figyeljünk oda cselekedeteink következményeire, illesszük készségeinket a környezet adta lehetőségekhez, koncentráljunk az aktuálisan végzendő feladatra elkalandozások nélkül – ezek az egyszerű szabályok adhatják a kellemetlen és az örömteli élmények közti különbséget. Hogyan lelhetem nagyobb örömöm a zuhanyozásban? Az öltözködésben, a reggelizésben vagy épp a munkába indulásban? Kezdjük a legegyszerűbb rutintevékenységekkel és kísérletezzünk a benne rejlő újszerű lehetőségek kidolgozásával. Ezután jöhetnek a komolyabb dolgok, mint egy idegen nyelv elsajátítása: ahhoz, hogy egy dolog minden alkalommal örömet szerezzen, növelni kell összetettségét, nem maradhat a rutin szintjén.

Új lehetőségeket, új követelményeket kell felfedeznünk benne. És éppen ez a kreativitás –  törekvés egy tartomány határainak kitágítására.

Egy anyuka mesélte, hogy hetente egyszer nulladik órára kellett beérni nagyobbik fiával a gimnáziumba, de emiatt a kisebbiknek is korán kellett jönnie, ő maga pedig nem szeretett volna beérni a munkahelyére negyed nyolckor. A kezdeti bosszúság után, amit a koránkelés miatt érzett, olyan jó ötlete támadt, amire még évekkel később is örömmel emlékezett vissza. Ezeken a reggeleken a fennmaradó fél órában a kisebbik (15 éves) fiával beült reggelizni és a kávé, illetve a forró csoki mellett nagyon jókat beszélgettek: ezek lettek a hét legjobb reggelijei, igazi kis ünnepek.

Miután életre keltettük magunkban a kreatív energiát, hosszútávon meg is kell védenünk azt. Ki kell építenünk csatornákat, melyek megóvnak az elkalandozástól, segítenek, hogy könnyebben fenntarthassuk koncentrációnkat; módszereket kell kitalálnunk arra, hogy ellenállhassunk a csábításoknak és zavaró tényezőknek. Vizsgáljuk felül napirendünket! Bár sok a külső tényező, melyekhez igazodni kell (buszmenetrend, napközi vége, napnyugta) ne hagyjuk, hogy pusztán ezek határozzák meg napunkat! A gyerekek, a házastárs és a főnök igénye gyakorta élvez elsőbbséget saját preferenciáinkhoz képest, az idő ennek ellenére sokkal rugalmasabb, mint azt sokan hinnénk! Fontos észben tartanunk, hogy a kreatív energia, akárcsak a lelki energia minden formája, csak akkor működik, ha időt szánunk rá.

Szakítsunk időt reflexióra, kiértékelésre és pihenésre!

Se megállás nélkül tevékenykedni, sem állandóan lézengeni nem jó, találjuk meg az egyensúlyt! Ne féljünk attól, hogy „csak” merengjünk, kell idő az események feldolgozására, amikor csak leperegnek bennünk a képek, ötletek, észrevételek. Legjobb ehhez olyan tevékenység, amely minimális figyelmet igényel és fizikai aktivitással is társul (kertészkedés, úszás, séta, stb.).

Tegyük mindezeket személyiségünk részévé! Van valami furcsa humor abban, hogy kultúránkban milyen rengeteg pénzt költünk arra, hogy jobban nézzünk ki (ruha, kozmetikus, fitness).

Személyiségvonásainkkal kapcsolatban viszont a fatalista hozzáállást választjuk: „ilyennek születtem, nem tudok megváltozni, valószínűleg így is halok meg”.

Ébredjünk rá, hogy tudjuk formálni magunkat, ki tudunk alakítani új szokásokat és ezzel új tulajdonságokat is! Ha például „lassítunk”, türelmesebbé válhatunk és mindennapi dolgainkat könnyedebben vehetjük! Fedezzünk fel új lehetőségeket még a nehézségekben is és próbáljunk kreatívan hozzáállva örülni neki! Rajtunk múlik!

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>