Mit üzen a sok csupasz női bőrfelület? – Nem az Audrey Hepburnök korát éljük

Épp a buszra várok a harmincöt fokban, a belvárosi beton szinte izzik, a levegő párás, a kezemmel legyezem magam. Elhalad előttem egy húsz év körüli lány. Tangapapucsot és pici farmer sortot visel, amelynek a zsebei kifordulva lógnak rá combjára. Egyik kezében dobozos itóka szívószállal, másikban papírzacskó, vállán pici „Louis Vuitton” táska. Bézs színű ujjatlan, mélyen dekoltált trikója alól kissé kilátszik rózsaszín melltartójának csipkéje.

Jön a busz, előkotrom bérletemet a táskám aljából. A sortos lány elém áll. Neki is melege lehet, mert percenként a vállához érinti a hideg üdítőt, fel-felemeli derékig érő, szögegyenes barna haját, strasszköves, hosszú körmeivel pedig tincsei közt matat. Felszáll a buszra, leül a székre, és leveszi sötétszürke, tükröződő lencsés napszemüvegét. Láthatóvá válik szép, szív alakú arca, mandulavágású barna szeme és hosszú, dús műszempillája. Eddig csak a kozmetikusom mesélt 5D-s pilláról, de én nem csináltatok, mert néha sajnos szinte a csikorgásig szeretem dörzsölni a szemem.

A lány fülhallgatót dug a fülébe, lábait keresztbeteszi, előrehajol, hogy megigazítsa lábujja közt a papucsa pántját. Így már én is látom, amit a párja lát, amikor este lekerül róla az a falatnyi top. De hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek, pláne 2020-ban, amikor az „élj úgy, ahogy neked jó” és a „légy, aki szeretnél” szlogenek szövik át életünket! Nem vagyok prűd nő, nincs érzékem a divathoz, de mivel rendelkezem némi esztétikai érzékkel, azért eltöprengek azon, hogy ez a lány vajon hogyan festene kevesebb alapozóval, kicsivel rövidebb műszempillával, egy lezser fazonú ujjatlan overálban, kontyba fogott hajjal, szandállal. Szerintem úgy is szép lenne, de elhessegetem a gondolatot, elvégre tényleg nem az én tisztem ezzel foglakozni, és nincs jogom senkit megítélni – még gondolatban sem – az öltözéke miatt. Pontosan tudom, hogy nem az Audrey Heburnök, hanem a Kim Kardashianok korát éljük.

Ma már megszokott, hogy a nők többsége utcán, szórakozóhelyen, közösségi oldalakon egyre több mindent mutat meg magából.

Egyébként is, láttam én már jártamban-keltemben sok mindent lányokon, nőkön, asszonyokon: nyáron combcsizmát és cicanacin fehérneműt, szűk pamutruha alatt kirajzolódó alsónemű-körvonalakat, szandált harisnyával vagy zoknival, céges megbeszélésen mellbimbót, mely átütött a selyemblúzon, elit étterem mosdójában köldökvillantós fűzőben csücsörítős szelfizést, de volt szerencsém nadrágkosztümbe, farmerbe, térd fölé érő szoknyába, egyszínű pólóba bújt emberekhez is. Elfogadom az egyedit és a szokatlant éppúgy, mint a klasszikust és a hétköznapit, mert tudom, hogy a sokszínűség és a befogadás életünk része kell hogy legyen, mégis zakatolnak a kérdések a fejemben: vajon mit mond el rólunk, ha túl mély a dekoltázsunk? Ha alul is sok húst láttatunk magunkból, akkor komolyan vesznek minket?

Amilyennek látszunk, úgy fognak bánni velünk

Soós Katalin stílustanácsadó szerint a stílus az a ránk jellemző külső megjelenési forma, amely az öltözködésünk, a sminkünk, a frizuránk és viselkedésünk összességéből áll. A stílusos megjelenés kifejez minket, és összhangban áll a személyiségünkkel. Az öltözetünknek mindig üzenete van a külvilág felé, és a külsőnk elmond rólunk egy történetet. Nagyon nem mindegy, hogy mit viselünk, ráadásul az emberek elsőre a külső alapján ítélnek meg minket, és aminek öltözünk, amilyennek látszunk, olyannak fognak gondolni, és úgy is fognak bánni velünk.

Természetesen lehet viselni sortot, miniszoknyát, tangapapucsot, leggingset rövid felsővel, csak nem biztos, hogy érdemes. Mivel a popsztárok és filmsztárok többsége sokat mutat a testéből a nyilvános szereplésekkor, a nők – legfőképp a tízen-huszonévesek – joggal gondolhatják, hogy ez a trendi, ez lehet a követendő. Ha sok csupasz bőrfelületet mutatunk, illetve erotikus jelzéseket teszünk magunkra (például feltűnően piros rúzst használunk), az nem biztos, hogy túl szerencsés ránk, érvényesülésünkre és céljainkra nézve. Sajnos a mai, szabados világban a nők nagy részének erről a rossz üzenetről fogalma nincsen.

A férfiak csömört kaphatnak

Az üdítős lánnyal a metróban is „együtt” utazom. Feltűnik, hogy csupán egy-két férfi pásztázza őt végig a tekintetével, a többi a telefonjába mélyed vagy észre sem veszi. Immunisak lennének a magukból túl sokat mutató nőkre? Lehetséges, hogy egy libbenő, térd alá érő szoknya vonzóbb és érdekesebb lehet egy férfinak, mint egy félcombig sem érő sztreccs szoknya vagy egy picike sort?

A szakértő szerint valóban lehet csömört kapni a sok „villantástól”.

„Ha egy nő a terített asztalon kínálja a portékáját, akkor elképzelhető, hogy egy idő után már semmiféle komolyabb izgalmat és érdeklődést nem vált ki a férfi ösztöneiből. Persze megbámulja a mély ruhakivágásban látható melleket vagy a csupasz combokat, és elcsámcsog rajta kissé, de a vadászösztönét nem kelti fel az ilyesfajta megjelenés. Csak azoknak a férfiaknak mozgatja meg jobban a fantáziáját, akik könnyű prédára vágynak. Egy komoly gondolkodású férfi – ha hosszú távú, komoly kapcsolatot akar – általában olyan partnerre vágyik, aki csak neki mutogatja magát.”

Kép

Kép: Unsplash

„Szuperférfi” a metrón

A metrókocsi pár megálló után megtelik, a sortos lányt már sehol se látom. A szerelvénybe egy harminc év körüli férfi furakodik. Haja alul felnyírt, a maradék a feje tetején gumival pár centis copfba van összekötve. Bal és jobb karján gyöngykarkötők, ujjain gyűrűk, vállán szürke kisméretű táska. Testhez simuló, szaggatott, világoskék farmert visel, köldökig „V”-ben kivágott, bicepszben hasadó, mályvaszínű pólóval (az AJ felirat hirdeti, hogy Armani Jeans). Mintha a pasi Richard Gere és Jared Leto keveréke lenne. Csupán egy méterre áll tőlem. Magamba szívom édeskés parfümjének illatát. Az általános iskolai tanárnőmnek volt hasonló illata. Imádtam! Azon kapom magam, hogy a Stayin’ Alive dallamát dúdolom alig hallhatóan. Leállítom magam, és inkább a telefonomba mélyedek, de ettől persze még látom a férfi cipőjét: belebújós kékszínű velúr, díszfűzőkkel. A következő megálló már az enyém lesz – lassan felkászálódom az ülésről. Még egy utolsó pillantást vetek a férfire, ezúttal az arcára. Elszégyellem magam, mert az ő szemöldöke szebben van kiszedve, mint az enyém.

A lógó gatya borzasztó

A leggyakoribb, főleg nyáron elkövetett hiba, hogy a férfiak egy része a férfias testalkati jellemzőket eltorzító öltözéket visel.

– véli a stílusszakértő. Gyakori hiba, hogy tapadós csőnadrágot és cuppanós pólókat hordanak, emiatt a megjelenésük inkább tűnik femininnek, mint férfiasnak. Továbbá rettenetes látványt nyújt, amikor egy férfi kissé letolt gatyával jár, amelyből a boxeralsója egy része a derekánál kilátszik, vagy ha zakót, inget és nyakkendőt párosítanak össze farmerrel és edzőcipővel. „A férfidivatot sem kerülte el a szaggatott nadrágok trendje. Annak ellenére, hogy egy foszlott szélű, szakadt nadrágot 20 évvel ezelőtt maximum a hontalanok hordtak, miután kihúzták a kukákból, most mindenki lelkesen viseli. Érdemes lenne a férfiaknak és a nőknek is feltenni maguknak a kérdést: a külső megjelenésem méltó ahhoz, aki belülről én vagyok? Ennek megfelelően nem volna szabad hordani olyan ruhákat, amelyek méltatlanok hozzánk, amelyek lehúznak lelkileg, és lerontják a megjelenésünk minőségét!”

Hogyan ne keltsünk „olcsó” hatást?

Ha szeretnénk, hogy komolyan vegyenek bennünket, ne vegyünk fel gyűrődős vagy korunkhoz nem illő ruhát, ne villantsunk melltartópántot, ne lógjon ki a csípőfazonú nadrágból a bugyink. Véssük az eszünkbe: a melltartó nem top! Ne viseljük szoknyával, megfelelő felsőruházat nélkül! Ügyeljünk arra, hogy ne legyen festéktől lenőtt a hajunk, méterekre érződő parfümünk, mossuk le a lekopott körömlakkot, kerüljük a túl erős szemfestéket, az extra nagy karika fülbevalót, a bőr agyonszoláriumozását. „Ha kerüljük a harsány vagy éppenséggel túl sokat mutató darabokat, akkor a megjelenésünk kifinomultabbá válik. Az ilyen ruhadarabok beszerzése több időt, több utánajárást igényel, de mindenképpen megéri befektetni az energiát önmagunkba.”

„Ha képzeletbeli zászlónkra az ápoltság, a rendezettség, a minőség és az ízlésesség szavakat írjuk, nagy baj nem lehet” – biztat a szakértő.

A kifinomult stílus tanulható!

Jó hír, hogy a stílusosság egyáltalán nem pénz kérdése és – a szakértő szerint – tanulható. Turkálós ruhákat is lehet gondosan válogatva megvásárolni, ízlésesen párosítani, megteremtve a stílusok és színek harmóniáját. Ha a kiegészítőket a ruházat stílusában választjuk meg, akkor máris „össze lesz rakva” a megjelenésünk. Szerinte Magyarországon megvolna az igény a nőkben a szépre és minőségre, csak az öltözködési szabályok ismeretének hiánya és a boltok silány kínálata az, ami olykor megakadályozza őket abban, hogy csinosan és stílusosan öltözzenek. A szakember szerint a felnőtt generáció felelőssége, hogy megtanítsa a fiataloknak, hogy mi a szép, mi a jó, mi az erkölcsös vagy éppen esztétikus – az öltözködés terén is.