Mit, hol, mikor, kivel? – A családi bakancslista

Hogyan legyünk jól együtt? 

Töltsünk hát együtt több időt – teljesen jogos igény. Például szívesen sétálnék már egy nagyot, mert egész héten folyamatosan ülök, ami nagyon egészségtelen, fárasztó, és amúgy is vágynék a természetbe. De ő is ezt szeretné? 
Ma már a köztudatban is meggyökerezett a minőségi idő fogalma, amelyet Gary Chapman az egyik szeretetnyelvként definiált műveiben. Család- és párkonzultációk során számos alkalommal térünk ki erre a témára, hangsúlyozva a kölcsönösség fontosságát.

Gyakran találkozom azzal a helyzettel, amikor a pár egyik tagja magára vállalja a programszervező szerepét, és a társa helyett is ő hozza meg a pihenéssel, utazással, nyaralással kapcsolatos döntéseket.

A másik fél sokszor zokszó nélkül elfogadja a felkínált lehetőségeket, de amikor észreveszi, hogy az irányítást átengedte a társának, fel is lázadhat. Az aktívabb fél ilyenkor csodálkozástól tágra nyílt szemekkel kérdezi, mióta érdeklődik a párja egyáltalán bármilyen szervezői funkció iránt. 

Közös felelősség – közös öröm 

Elsőre úgy látszik, mintha az ebben a tekintetben dominánsabb fél leuralná a másikat, aki szegény csak szenved az elnyomatásban. Egyszer egyik kliensem, Kata elmesélte, miért lett elege a randipartneréből nagyjából három hónap után. A férfi minden egyes alkalommal ráhagyta, hová menjenek, mivel töltsék az időt. Amikor erre ráunva arra késztette, rukkoljon elő egy vonzó ötlettel, csak a vállát vonogatta, mondván, neki aztán mindegy. Kata előtt lepergett eljövendő életük forgatókönyve, amely szerint minden felelősség az ő vállát nyomja majd, legyen az otthonteremtés, nyaralás, társasági élet, gyerekvállalás, míg a párja kényelmesen elfogadja a készen kapott alternatívákat. Ha pedig valami balul sül el, akkor az is nyilvánvaló lesz, kinél lehet reklamálni. 
A kiegyenlített erőviszonyok mindkét fél érdekét szolgálják: ilyenkor együtt találják ki a közös jövőjüket, hiszen így mindenki érvényesítheti az érdekeit, ám a döntések következményeiért is közösen felelnek. Az ilyen módon működő szülőpár mellett felnövekvő gyerekek pedig ezt a mintát viszik tovább magukkal. Vagyis engedjük el a fantáziánkat, tervezzünk és kivitelezzünk együtt! 

Készítsünk együtt bakancslistát! 

Ismét meghökkentem, amikor a lányom előállt a maga bájos bakancslistájával, amely az „Ezt szeretném csinálni anyuékkal” címet viselte. Rögtön szembeötlöttek a kedvenc közös kinti sportok, a társasozás, a mesekitalálás, a diavetítés, az óriási puzzle-k kirakása. Emellett egészen különös ötletekkel is találkoztam, amit könyvmoly gyermekem innen-onnan összeolvasott, pedig akár a pszichológus anyukájától is hallhatta volna. Többnyire Beck Andrea Titoktündér sorozatát jelölte meg forrásként, amikor érdeklődtem nála a szakirodalomról, amelyben utánanézhetek a pontos szabályoknak. Az őszinteség napján például teljes nyíltsággal beszélünk egymással, a szerepcsere alkalmával pedig mindenki igyekszik úgy viselkedni, ahogyan a másiktól azt tapasztalta. Persze kihagyhatatlan a klasszikus párnacsata, amihez tényleg semmi más nem kell, csak jókedv és nevetés. 

Kalandra fel! – de mikor is? 

A saját listám részben ugyan eltér a gyerekemétől, mert egy felnőtt vágyait foglalja magába, ugyanakkor észre kellett vennem, mennyivel egyszerűbben kivitelezhetőek az ő kívánságai. Először fejtörést jelentett számomra, hogy hová tudnék rendszeresen beiktatni egy egész délutános programsorozatot.

Majd bevillant Pál Feri atya módszere, aki egyik könyvében bűnbánóan ecsetelte, mennyire kevés ideje marad a családtagjaira bokros teendői mellett, ezért fogta magát, és beírta az édesanyját a naptárjába.

Hát, én is beírtam a lányomat az enyémbe, és bejött! A lányommal közös projektünk hetek óta zajlik, és állíthatom, számos ragyogó élményben volt részünk a „csak a miénk” délutánjainkon! 

Vágjunk bele! 

Először egyébként a ma már felnőtt lányom készített hasonló cselekvési tervet, amit karácsonyi ajándékként nyújtott át számomra, mivel korábban beszélgettünk arról, kinek mi a legfontosabb szeretetnyelve. Akár az egész következő évre is tervezhetünk, és kívánságainkkal jelezhetjük a kedvezményezett fél számára, mennyire fontos nekünk, hiszen ilyen módon is kifejezhetjük felé a kötődésünket. 
A klienseimnek is szoktam javasolni együtt töltött minőségi idővel kapcsolatos feladatokat. A családon belül érdemes mindenkit bevonni az ötletelésbe, így megtudhatjuk, ki mit, hogyan és kivel szeretne csinálni, hiszen nem feltétlenül kell minden tevékenységben az összes családtagnak részt vennie. Azért nyilván jó, ha megtaláljuk azokat a pontokat, amelyekhez mindenki jó szívvel tud kapcsolódni, amely mindenkinek örömöt és feltöltődést jelent. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>