Miről beszél a tér, hogyan változtat rajtunk az, ami éppen körülvesz?

Hogyan hatnak ránk az építészeti formák, a színek, a hőmérséklet, vagy akár a fények szöge? Diákkoromban egyszer felvételi vizsgára indultam Budapestről a messzi Debreceni Egyetemre, de már a kapuban megtört az igyekezetem. Olyan magasan volt a kilincse, és akkora volt maga az ajtó, hogy minden önbizalmam tovaszállt, és szégyenszemre visszafordultam a kapuból. Olyan érzésem volt, hogy ezt az épületet örökkön élő isteneknek tervezték, de legalább is testi vagy szellemi óriásoknak… A jókora belmagasság engem azóta is suttogásra és tiszteletre késztet, a fényesre suvickolt halszálkapadló pedig mamuszviselésért és padlón csúszkálásért kiállt.

Az építészeti bűnmegelőzés tudományának az az alapgondolata, hogy az épített környezet tervezése során már eleve csökkenteni lehet a bűnalkalmakat. A rendezett, kivilágított, gondozott, területhatárokat markánsan jelölő tér elriasztja a lehetséges bűnelkövetőket, a kihalt, üres, gondozatlan tér pedig alkalmat szülhet. A börtönök, fegyintézetek gépészeti tervezői tisztában vannak azzal, hogy a magas hőmérséklet növeli az erőszakra való késztetést. Az agresszív viselkedés elkerülésében és a kívánatos magatartás előhívásában nagy szerepe lehet a gondos tértervezésnek. Egy kórházi folyosón olyan élményünk lehet, mintha egy földönkívüli pályára készülő űrhajóba lépnénk be. A hangulat megfélemlítő és ismeretlen, azt sugalmazza: „Add át az irányítást!”. A kórházi társalgó megnyugtatóbb és ismerősebb helyszín, ezért szunyókál inkább ebben a védett közegben néhány beteg, mint a kórteremben. Minél zsúfoltabb egy kórterem, a betegek annál kevésbé vesznek részt a társas érintkezésben, és annál több a konfliktus.

Plázáktól a bíróságokig

A nagy bevásárlóközpontok építészeti jellegzetességei is észrevétlenül hatnak a viselkedésünkre. Ha nincsenek benn ablakok, és órák sincsenek felszerelve, akkor a vásárló elveszíti az időérzékét, a vásárlás időtlenné válik, számolatlanul telnek benne az órák, a külvilág megszűnik a vevő számára. A csöndes zene megnyugtat, elzsongít, kivesz a mindennapi rohanásból, boldog időtlenség köszönt ránk. Ha szűk térbe kényszerülünk, azzal próbálunk túlélni, hogy társadalmi távolságot teremtünk, vagyis kerüljük a szemkontaktust és a beszélgetést is. Ilyen hatással vannak ránk a szűk kabinok, a közös próbafülkék, a liftek. Itt versengve kerülik egymást a pillantások, igyekszünk zárójelbe tenni az együtt töltött időt, megjátszott érdeklődéssel bámuljuk az emelet kijelzőt. Ezt a viselkedést maga a tér váltja ki, alig befolyásolja az utazó személyisége. A zsúfoltság hatására stresszhormon lövell be a véráramunkba, pulzusunk felgyorsul, szaporább lesz a lélegzetünk, menekülési vágyat érzünk, vagy zsigeri támadó ösztön horgad fel bennünk, amit igyekszünk elfojtani.

Ha az épületen belül túl sok a kényszert kiváltó téri elrendezés (kordonok, lezárások), vagy rengeteg a táblákkal jelzett tilalom, az viselkedési devianciához vezethet, míg az olyan épület, amely sokféle viselkedést tud támogatni, lehetőségként jelenik meg a viselkedésünkben. Ezért vonz annyi embert a Nemzeti Múzeum lépcsőjén való ücsörgés – a széles lépcsőfokok szinte kínálják magukat egy kis sütkérezéshez. Viszont a tágas II. János Pál pápa téren nehezen tudjuk elengedni magunkat, hiszen itt minden intézmény – az Erkel Színház és a metrókijárat is – barátságtalanul a hátát mutatja felénk. A bíróságok épülete komoly és fennkölt. Az emberek többsége érdekes módon egy új építésű bírósági épületben a várható bírói döntést sokkal szigorúbbnak előlegezi meg, mint egy régi épületben, tehát egy képzelt bűncselekmény megítélése megváltozik a szemükben attól függően, hogy melyik épületben lesz a tárgyalás.

Iroda, iskola, templom

Az irodai környezetben meghatározza viselkedésünket a helyiség nyitottsága vagy zártsága. Ha egy nagy területű, nyitott terű irodát embermagasságú, mozdítható paravánokkal elválasztanak, a privát szféra megélése nő a dolgozókban, és a munkavégzésük kiegyensúlyozottabb lesz. A kis zugok jobban meg is tartják a munkaerőt, mint a rengeteg ingert sűrítő tágas munkaterek. A nyitott irodákra jellemzően suttogással reagál a legtöbb ember, akusztikusan teremtve meg a szükséges magánszférát.

Kép

Kép: Unsplash / John Cameron

Az iskola olyan térélményt nyújt, amely mindenki életében megjelenik élete bizonyos időszakában. Az iskola épülete szavak nélkül is befolyásolja a viselkedést, korai élményeket alakít ki, amelyek egész életünkben velünk maradnak. A tanári katedra a távolságot hangsúlyozza tanár és diákjai között, szintúgy a széles tanári asztal is. A nagy üvegfelületek a szabadság, átláthatóság érzetét nyújthatják, az ebben mozgó diákok nem érzik magukat bezárva, és a belső terek üveggel való szétválasztásával a közösség érzetét is jobban megélhetik. Ha a szintek nem szakadnak el egymástól, a vizuális kapcsolat szintén az összetartozást erősítheti. Ha a tanulók a szokásos módon szemben ülnek a tanárral, és egymáshoz közel vannak, de csak hátulról látják az osztálytársaikat, az a feladatra irányuló viselkedésnek kedvez. Ha a diákok szembefordulhatnak egymással, vagy körben ülnek, az segíti a kapcsolódást, könnyebben alakul ki beszélgetés, az együttműködés válik alapvető értékké.

Az iskolákba járó gyermekek személyisége, szükséglete és igényei az elmúlt évtizedekben óriásit változtak. Az iskolai oktatás átalakításának része, hogy az iskolai tér is átalakuljon a jövőben, az építészet is „megtanuljon gyerekül”. Új terek jöjjenek létre a diákok számára, ahol a belső környezet lehetőségek tárházát nyújtja a sokféle szükségletű és eltérő befogadói képességű tanulók számára. 

Dániában új típusú iskola épül, amelyben sem padok, sem hagyományos osztálytermek nem lesznek, inkább amolyan kísérleti laboratóriumokban folyik majd a tanítás. Mivel az épületet a kíváncsiság és a kreativitás szellemében tervezték, nyoma sincs benne a frontális tanítási módszer lehetőségének, hanem ez az együttes munka és a projektben gondolkodás számára hoz létre új építészeti hátteret. A Frello School iskola Vardéban, az ország nyugati részén épült, és Otto Frello helyi dán művészről kapta a nevét. Egy Tokió melletti Fuji óvodában (Takaharu Tezuka) az épület tetejére ellipszis alakú, végtelennek tűnő szaladgálópályát terveztek, ami a gyerekeket állandó mozgásra készteti.

A templomok vastag falai és szűk ablakai az elmélyülés, az elcsendesedés hívóelemei. A templomba vezető lépcső a felemelkedés tárgyi szimbóluma, és a világ dolgaitól való eltávolodásé. A hosszú út az ajtótól az oltárig a zarándoklat érzetét hordozza, fizikai megjelenítéssel leképezi, tárgyiasítja a bibliai képet: „Én vagyok az Út”. Az úton levés érzete a teljes testre kihat, tényleges és szimbolikus találkozások lehetőségét is hordozza.  

Az épületek üzennek

Azok az épített helyek, ahol sok időt töltünk, fontossá válnak számunkra, hosszú távon hatnak ránk, formálják a lelkünket, személyiségünket. Bizonyos épületekhez köthető élményeink, amelyek életünk visszatérő elemei, sokszor modellként kezdenek el működni a viselkedésünkben, szinte olyanná válunk, mint a minket körülvevő tér. Az arányok, távolságok, elrendezések, kreatív megoldások a kapcsolatainkhoz, kommunikációnkhoz nyújthatnak mintát. Ha olyan épületben növünk fel, amely kívülről körüljárható, meghatározó tapasztalattá válhat, hogy a problémák is körüljárhatók. Ha a kerítésünk csak térdig ér, azt élhetjük meg, hogy bizalmunk van az emberekben. Ha a ház úgy épül, hogy helyet hagy egy régóta ott élő fának, alázatot hozunk magunkkal a természettel szemben.

Milyen fizikai jellemző milyen pszichológiai reakciót válthat ki a használókból? Milyen viselkedést indít be egy ablakmélyedés sok puha párnával? Milyen viselkedést vált ki a tömött, zsúfolt vonat, vagy az új, emeletes FLIRT kocsi? Mit irányítanak a terek, mit suttognak nekünk a falak? Vastagabbak legyenek, vagy átlátszóbbak? Elválasszanak minket, vagy egyben tartsanak? Lehetőségek legyenek, vagy súlyos döntések?