„Mindennap van egy lehetőséged, amivel élni kell” – Beszélgetés Túróczi Rékával, az IRUNmom-mal

– Az első szülésed után, 2007-ben kezdtél el kocogni, amikor kiköltöztetek Hűvösvölgybe. A triatlonozás pedig „pótcselekvésből” lett szerelem, miután egy félmaratonon saroksérülést szenvedtél. Ennyi idő alatt bizonyára megérlelődött benned a válasz arra a kérdésre, hogy mit jelent számodra a futás és a triatlonozás. Miért éri meg nap mint nap – akár még fáradtan is – űzni ezeket a könnyűnek nemigen mondható sportágakat?
– A futás számomra az élet sava-borsa, ami a mindennapi rutinom része. Az évek során folyamatosan változnak a motivációim, mindig egy adott élethelyzethez igazodva találom meg a futásban azt a mentsvárat, amivel teljesebbé válhatok. Korábban az alakformálás és az új terepek felfedezése hajtott, aztán átcsapott szenvedéllyé, testi és lelki igény lett.

A futás új dimenziót tárt fel előttem: a kikapcsolódás, a befelé figyelés élményét és a magány élvezetét.

Elsősorban a meditatív jellege tart benne, persze kell hozzá monotonitástűrő képesség is. Jövőre az Ironman-re készülök. Minden évben kell egy fő verseny, ami az egész év ritmusát meghatározza. A család, a három gyermekem természetesen a legfontosabb az életemben, de merem vállalni, hogy az anya–feleség szerep, a munka és a sport együtt jelentik számomra a százszázalékos önmegvalósulást. Ahhoz, hogy tartalmasan tudjam az időt a gyerekekkel eltölteni, szükségem van a magammal töltött időre, amit a sport ad nekem. Amikor a gyerekek még kicsik voltak, nem tudtunk aktív családi programokat szervezni, most viszont már olyan korban vannak – kilenc-, tizenegy és tizenhárom évesek –, amikor partnerek tudnak lenni, remekül értik a felnőttek nyelvét is. Nagyon élvezem, hogy végre bevonhatom őket a saját szenvedélyembe.

– Biztosan te is ismered az érzést, amikor visszahúz az ágy, amikor fáradt vagy felhúzni a futócipőt. Ilyenkor mi motivál? Hogyan veszed rá az agyad és a tested, hogy nekivágj a napi penzum teljesítésének?
– Azt mondom magamnak, hogy a mai edzés elhalasztása nem pótolható. Megcsinálhatod holnap, akár duplázhatsz is, de az nem lesz ugyanaz. Mindennap van egy lehetőséged, amivel élni kell. Egyébként csak elindulni nehéz, tíz perc elteltével rendszerint megjön a kedvem a futáshoz, a végén pedig már teli vagyok energiával. Nagyon ritkán hagyok ki edzést, de ha mégis előfordul, akkor az azért van, mert túledzett vagyok, vagy mert nem regenerálódtam kellőképpen. Ilyenkor tudni kell elengedni az edzést, de bevallom, ezt még tanulnom kell.

– Az Instagramon 83 ezer követőd van, vagyis nyugodtan mondhatjuk rád, hogy influenszer vagy. Szerinted miben áll egy influenszer felelőssége? Valóban lehet szemléletet jó irányba formálni egy profillal?
– Szerintem igen. Példaképnek lenni persze nagy felelősség, hiszen az influenszereknek hatalmukban áll befolyásolni követőik véleményét, életmódját, gondolkodását és adott esetben a vásárlási döntéseiket. A közösségi oldalakon közzétett képeim és a tartalmak (például edzéstervek, tapasztalatok) képesek ösztönözni másokat a sportos életre. Régen csak néhány réteglapnak számító magazin létezett, ami nem mindenkihez jutott el. A közösségi oldalakon elképesztő gyorsasággal terjed az információ, és már nemcsak egy bizonyos réteghez jut el, hanem a hobbifutókhoz, az életmódjukat megváltoztatni vágyókhoz is.

Kép: Túróczi Réka

Az emberek elkezdik elhinni, hogy a lehetetlen nem létezik: látják, hogy valaki előtted megcsinált valami olyat, amire te is vágysz.

Hiszek abban, hogy jó és hasznos, amit a közösségi oldalaimon közkinccsé teszek, s örömmel tölt el, hogy az életem egy szelete hatással lehet mások életére is. Nyilván van az egésznek egy exhibicionista oldala, egyfajta önerősítő jellege is, mert hát valljuk be, nagyon jóleső érzés, amikor kommentek és lájkok formájában megerősítéseket kapok.

– Erre a befolyásoló hatalomra a márkák is felfigyeltek, és egyre több cég használ influenszereket saját kínálata népszerűsítésére. Vagyis a pénzkeresés és az influenszerség mára összeforrt.
– A kettő nem zárja ki egymást. Időbe és néha bizony költségbe is telik, hogy minőségi tartalmat gyárts, az idő viszont pénz, amit jó néha visszakapni. Nincs abban semmi rossz, ha pénzt is keresel az influenszerkedéssel. A gond akkor van, ha a pénz motiválja az embert, s ez visszaköszön a tartalmon.

A jó véleményvezér kreatív, önazonos, hiteles, fontos, hogy szeresse a témát, amelyről kommunikál, legyen benne jártas és tapasztalt.

– Rendkívül magabiztos, határozott, céltudatos nőnek látlak, emellett még intelligens és szép is vagy. Ez azért veszélyes kombináció. Szoktad úgy érezni, hogy tartanak tőled az emberek, vagy hogy irigyek rád?
– Néha egy kicsit nyersebben fogalmazok, de alapvetően elfogadó, empatikus vagyok, igyekszem megérteni, hogy mások hogyan működnek és gondolkodnak. A szikár, izmos alakom miatt sokan hihetik, hogy szigorú vagyok, és sokszor megkapom, hogy túl fegyelmezettnek tűnök. Azok, akik nem ismernek, sokszor rendelnek a kinézetemhez olyan tulajdonságokat, mint például akaratosság vagy keménység, de én igyekszem megőrizni a lágyságom. Mindig az aktuális cél lebeg a szemem előtt, valamint az, hogy a közösségi oldalaimon sportolásra buzdítsam az embereket, de soha semmit nem erőltetek másokra. Azt mondom el, ami nekem beválik. Nem kell, hogy mindenki szeressen vagy úgy gondolkozzon, mint én – a lényeg, hogy mindenki megtalálja a maga komfortzónáját.

– Milyen értékek mentén neveled a gyermekeid?
– Fontos, hogy minőségi tartalommal töltsem meg az együtt töltött időt. Fontos, hogy ne csak testben, hanem lélekben is velük legyek, s hogy az élet dolgait együtt éljük meg. Azokat az értékeket igyekszem „továbbörökíteni”, amiket az édesapámtól kaptam. Ő egy okos, művelt ember, aki mindig hű maradt az elveihez. A gyerekekkel gyakran beszélgetünk arról, hogyan illik viselkedni, hogyan kell az érzéseinken uralkodni, az indulatokat kezelni.

​​​​​​​Kép: Túróczi Réka 

Sok időt töltünk együtt, remélem, hogy ez erősíti bennük a testvéri szeretetet, mert azt vallom, hogy a legfontosabb, hogy testvérként jól működjenek.

Mondogatom is nekik, hogy amíg nincsenek saját gyermekeik, addig ők egymásnak kell hogy a legfontosabbak legyenek. Ezek mellett fontosnak tartom, hogy a sport a mindennapjaik része legyen, ugyanis a rendszeres sport a tanulásban is kitartáshoz vezet, fegyelmezettséget ad az élet más területein is. Akkor lehet a legjobban hozzászoktatni ehhez őket, ha én is ugyanezt a példát mutatom.

– A teljesítménykényszer, a maximalizmusra való ösztönzés korán, már a kisiskolás években bekúszik az életünkbe. A reklámok is folyton azt hirdetik, hogy légy jobb, légy szebb, te légy az első! Nálatok mennyire nagyok az elvárások?

– Hogy magukhoz képest jól teljesítsenek, az mindenképpen fontos, de nem várom el tőlük, hogy mindig mindenben a legjobbak legyenek.

Fontos, hogy jól tanuljanak és rendszeresen sportoljanak valamit, és egészségesen táplálkozzanak – de ha egy rosszabb jegy becsúszik, nincs világvége. Nem várom el, hogy a város legszuperebb iskolájába menjenek továbbtanulni, és azt sem, hogy élsportolók legyenek, de a tanulás az első! A nővérem és én mindig jó tanulók voltunk, és nem rokkantunk bele. Szerintem az iskolák nem várnak el teljesíthetetlen dolgokat a gyerekektől, habár azzal is tisztában vagyok, hogy a mai követelmények jóval nagyobbak, mint a mi időnkben, és a befogadásra váró információ mennyisége is jóval több. A jó teljesítmény szerintem nem nagy elvárás, hiszen tömegek képesek megugrani a lécet. A nagy dolgok mindig azok, amik csak keveseknek sikerülnek.