„Minden alkalmat zokogással kezdtem” – Okozhat-e szorongást a szoptatás?

Egy baba érkezése tagadhatatlanul felborítja a szülők addig megszokott életét: merőben új problémákkal és kihívásokkal kell megküzdeni, és ebben gyakran az egymásnak ellentmondó, rengeteg információ és „jótanács” sem segít. Nem csoda hát, hogy sok anya (és apa) lelki nehézségeket él át a kicsi születése utáni első évben. De vajon okozhat-e szorongást kifejezetten a szoptatás?

szoptatás
Kép: Unsplash / Zach Lucero

Még csak az első trimesztert tapostam, amikor elhatároztam, hogy minden követ meg fogok mozgatni azért, hogy a kislányom 100%-ban „anyatejes baba” lehessen. Bár az eltökéltség megvolt, és olvastam is néhány hasznos tanácsot a helyes szoptatási módszerekről, arra nem számítottam, hogy ez a gyakorlatban ennyire nehéz lesz. Bizonyos anatómiai sajátosságok miatt és azért, mert a kicsi nagyon sok magzatvizet nyelt a szülőcsatornában töltött hosszú idő alatt, egyszerűen nem sikerült a mellre helyezés a kórházban. Az újszülöttosztályon már szinte minden anya sikeresen szoptatott, amikor én a koronavírus-járvány első csúcsán, teljesen magamra hagyatottan azon szorongtam, hogy képtelen vagyok természetes úton táplálni a kislányom. Ez rettenetes kudarcélménnyel, bűntudattal és önmarcangolással töltött el, amin nyilvánvalóan a szülés utáni melankólia (az ún. baby blues) sem segített.

Bár szerencsére ez a probléma varázsütés-szerűen megoldódott, amikor hazaértünk, kiderült, hogy a szoptatással kapcsolatban érzett szorongásom egyáltalán nem egyedi eset.

Keveset beszélünk róla, pedig sok, főként elsőbabás anyukát érint. Nézzük is, mi állhat a jelenség hátterében és hogyan lehet felülemelkedni rajta!

Nagy kaland – nagy kihívások

Az utóbbi időben szerencsére felerősödtek azok a diskurzusok, amik a gyermekvállalás rózsaszín ködén túl az azzal járó kihívásokat is objektíven tárgyalják. Valóban életünk egyik legnagyobb, legizgalmasabb és legtöbb örömöt hozó kalandjáról van szó, de téves azt gondolni, hogy a szükségszerű áldozatokról nem kell szót ejteni. Bár minden életkornak megvannak a maga nehézségei, az biztos, hogy az első jelentős sokk akkor éri a szülőket, amikor az elsőszülött megérkezik: egy kiszolgáltatott, egyedül a síráson keresztül kommunikálni tudó csöppségről kell gondoskodni úgy, hogy korábban jó eséllyel semmi hasonló tapasztalatot nem élt át egyikük sem. Erre az eleve is sokszor bizonytalan helyzetre rakódik rá gyakran a külvilágból érkező „nyomasztás”, aminek már egy külön cikket is szenteltem: így altasd, úgy sétálj vele, és természetesen így vagy úgy tápláld.

Arra a legtöbb kismamát felkészítik, hogy a csecsemő számára a legideálisabb táplálék hathónapos koráig az anyatej, melynek összetétele nemcsak tökéletesen illeszkedik a baba aktuális igényeihez, de immuntartalma a különböző megbetegedésektől is védi. A sikeres korai szoptatáskor átadott előtej (ún. colostrum) pedig a gyermek első „védőoltásának” is tekinthető, hiszen annyira koncentrált formában tartalmazza e hatóanyagokat. A csodálatos anyatejről zengett ódák természetesen segítenek abban, hogy több anyát bírjanak rá a (hosszan tartó) szoptatásra, de sokakban szorongást is kelthetnek, amennyiben az anyatejes táplálásnál akadályok merülnek fel.

„A szoptatás, ha a tápláló funkcióját nézzük, azt az érzést váltja ki az anyából, hogy a babája teljes mértékben kiszolgáltatott, az élete és a jólléte függ a szoptatás sikerességétől.

Ez pont elég ahhoz, hogy az anya szorongjon, főleg úgy, hogy semmiféle tapasztalata nincs előzetesen a szoptatásról. Legtöbbször sajnos az előző generáció sem tud jól segíteni ebben, mert 30 éve még teljesen más volt a szoptatás gyakorlata” – mutat rá a nehézségekre Sződy Judit, laktációs tanácsadó és pszichológus is.

A hormonok hatalma

Azt ugyanakkor a szakember is kiemeli, hogy a „szoptatási szorongás” nem tekinthető betegségnek, külön pszichés állapotnak: „Bármilyen korábbi pszichiátriai betegség, depresszió, előzetes generalizált szorongás felerősítheti a szülés utáni bizonytalanságot, elősegítheti a lelki egyensúly megbomlását.” Emellett a biztos párkapcsolati és családi háttér hiánya, a korábbi táplálkozási zavarok, a megváltozott anyai test elfogadásának nehézségei és a saját szülői kompetenciák tekintetében megfigyelhető önbizalom-deficit is fokozhatja az anyatejes táplálással kapcsolatos negatív érzéseket.

Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a szoptatással járó hormonális változások az anyák egy kisebb hányadánál valóban létrehozhatnak átmeneti pszichés állapotokat. Körülbelül tíz éve figyeltek fel arra a jelenségre, amit D-MER-nek („Dysphoric Milk Ejection Reflex”-nek) neveznek.  Ennek lényege, hogy a tejtermelődéshez szükséges prolaktin hormon szintjének emelkedéséhez az örömszerzésért felelős dopamin hormonnak csökkennie kell. A tudósok szerint a tejleadó reflexkor ez utóbbi hormonnak a hiánya egy kémiai megboruláshoz vezet a szervezetben, ami egy rövid szorongásos epizódot eredményezhet. A jelenségről beszámoló nők többsége szerint ez 20 másodperc és 2 perc közötti hosszúságú, ami alatt gyakran szomorúságot, haragot, pánikot, rettegést vagy ingerlékenységet éreztek. A D-MER rendszerint a szoptatás első hat hónapja alatt fokozatosan enyhül, és csak nagyon ritka esetekben tart egy évnél tovább.

A szülés utáni depresszióval ellentétben azonban a D-MER egy fiziológiai jelenség: a test természetes reakciója a kémiai egyensúly felborulására.

Általában nem igényel különösebb kezelést, de az érintett anyák egy része szerint a megfelelő D-vitamin fogyasztás, illetve – mint a dopaminszintet emelő, „jutalométel” – a csokoládéfagylalt enyhíthetik a kellemetlen tüneteket. Ettől még persze érdemes szakemberrel, orvossal vagy laktációs tanácsadóval felvennünk a kapcsolatot, amennyiben hasonlót tapasztalunk!

Van kiút a negatív spirálból

A jó hír, hogy a szoptatással kapcsolatban érzett szorongáson túl lehet lendülni. Ha az anya megtalálja a saját támogató közegét és szülői önbizalmát, netán pszichológushoz vagy laktációs tanácsadóhoz is fordul segítségért, a szorongás hamar egy sikeres szoptatási történetté is válhat. Arról nem is beszélve, hogy a szoptatásnak van egyfajta mentális védőszerepe is, ugyanis csökkenti a szülés utáni depresszió kialakulásának esélyét. „A szoptatás abbahagyása mélyítheti a szülés utáni pszichés betegségeket.” – véli Sződy Judit is.

Azonban a szorongás ritka esetekben egy negatív mentális spirállá is tud alakulni. Az enyémen jóval túlmutató, megrázó történettel például egy online baba-mama csoportban találkoztam: egy anyuka arról számolt be, hogy a kórházban minduntalan erőltetett, szoptatás előtti és utáni méricskélés miatt kitört rajta az ún. „mérlegfrász”. A jelenséggel én is találkoztam, Margó lányom ugyanis képes volt negatív értékeket hozni egy negyven perces szopizás után is – ekkor eldöntöttem, hogy nem akarok beleőrülni a számokba, és elengedtem a méricskélést. A csecsemősnővérek állandó nyomasztásával karöltve – „Nincs elég teje, éhezik a baba!” –  az anyuka aztán odáig jutott, hogy hazaérvén minden egyes szoptatásnak olyan szintű szorongással kezdett neki, hogy zokogva tette mellére a kicsit.

Ezért Sződy Judit is kiemeli, hogy súlyos esetekben érdemes lehet megfontolni a szoptatás elhagyását. „A szoptatás akkor jó, ha az anyának és a babának is jó. Erőltetni nem szabad, ha az anya nem szeretne szoptatni. Ha küzdeni kell a szoptatásért, és az anya nem akarja feladni, akkor megfelelő segítők támogatását kell igénybe venni.” Érdemes tehát magunkban lejátszani, hogy mennyire fontos számunkra a kicsi mellből táplálása.

Emellett ugyanakkor tudatosítanunk kell magunkban azt is, hogy bár a szoptatás valóban sok szempontból előnyös, de nem ettől lesz valaki jó vagy rossz anya.

Ezért sem lehet senkit megbélyegezni annak elhagyásáért, vagy ítélkezni fölötte azért, mert ő másképp gondoskodik a gyermekéről.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti